Horváthné Takács Judit:
Történetek a Rábaközbõl

Az alábbi történetek még ma is élnek a nép emlékezetében, pedig a századforduló kisemberének botlásait mutatják be:

Gatyában és mezítláb

Egyszer a rábaszentmihályi Makkos Gábor földbirtokos elvitte az ökreit a gyõri vásárba.
Ruházatára nem sokat adott, mert úgy tartotta, hogy aki úr, az gatyában és mezítláb is az.
A vásárban jó pénzért eladta az ökröket. Bement a városba áldomást inni. Persze nem a szegényebbeknek fenntartott kocsmába tért be, hanem a város legelegánsabb éttermébe. Ott meg parasztnak nézték és úgy kipöndörítették, hogy a lába sem érte a földet. Mérgében vásárolt magának cilindert, szmokingot, cipõt és sétapálcát. Urasan felöltözve tért vissza a vendéglõbe, ahol egy nagy üst kávét rendelt. Amikor kihozták a kávét, a földbirtokos a terem közepén gatyára vetkõzött. A drága holmikat az üstbe szórta és közben azt mondta:
- Igyatok, mert ezt nektek hozták, nem nekem!

Hova tartozom?

A rábacsécsényi Németh István bankhitelre földet vásárolt. Ez akkor történt, amikor a kocsmában még külön asztalnál ültek a gazdák és külön helyük volt a zselléreknek is.
Az újdonsült földtulajdonos is ellátogatott a kocsmába. Amikor belépett az ajtón, hirtelen megtorpant. Nem tudta eldönteni, hogy melyik asztalhoz üljön, hát megkérdezte:
- Mondják meg emberek, én most hova tartozom?
Az egyik gazda így válaszolt neki:
- Maga se ide, se oda nem tartozik, csak a bankba!

Miért nincs Rábacsécsénynek papja?

Rábacsécsényben minden második vasárnap misézett a pap, ezért a hívõk Rábaszentmihályra jártak nap mint nap templomba.
Egyszer a csécsényi egyháztestületi tagok elhatározták, hogy hoznak a falujukba egy papot. Igen ám, de anyagilag nem álltak olyan jól, hogy tisztességes fizetést, no meg földet adjanak a papnak. Ekkor gondoltak arra, hogy talán akad egy "olcsóbb" lelkipásztor is, aki majd gondját viseli a nyájnak.
Elmentek a püspökhöz, elõadták kérésüket. Amikor a pap fizetésére terelõdött a szó, az egyik egyházfi így szólt:
- Püspök úr, nekünk megfelelne egy ócskább pap is!
Erre a püspök azt mondta, hogy minden papja egyformán hirdeti Isten igéjét. Ócskább pappal nem szolgálhat.
Mivel a csécsényiek az "olcsóbb" pap helyett izgalmukban "ócskább" papot kértek, nem számíthattak a püspök jóindulatára. Ezért nincs Rábacsécsénynek papja.

Jó és rossz szokás

Disznóölések idején érkezett új pap a faluba. Az emberek naponta küldözgették neki a kóstolókat. A pap nem tudta elképzelni, hogy miért kap ennyi finomságot, hát megkérdezte a szakácsnõjétõl, aki így válaszolt:
- Ha levágják a disznót, nálunk az a szokás, hogy kóstolót küldenek belõle a rokonoknak meg a papnak is.
- Ez aztán igen jó szokás! - örvendezett az atya.
Eltelt pár hét. A papnál is levágták a disznót. Miután a szakácsnõ elküldte a kóstolókat, alig maradt valamicske a húsból meg a hurkából. A pap nem tudta elképzelni, hogy hova tûnt a sok finomság, hát megkérdezte az asszonytól, aki így válaszolt:
- Ha levágjuk a disznót, szokás ilyenkor visszaküldeni a kóstolókat.
- Ez aztán igen rossz szokás! - bosszankodott a pap.