Horváthné Takács Judit:
Lakodalmi szokások Rábaszentmihályon a század elsõ évtizedeiben


A régi lakodalmakhoz fûzõdõ szokások a család módjától függõen változtak. A legszegényebbeknél csendben zajlott le. A zenét hegedû, duda, vagy harmonika szolgáltatta. 10-15 család gyûlt össze. Minden család adott valamit a lakodalmi étel elkészítéséhez. Tyúkot, lisztet, tejet, vajat, túrót, mézet, tojást vittek. A jobb módban élõk lakodalmai látványosabbak voltak. A lakodalmas menet nagysága rangot jelentett.
A lakodalom elõtt a meghívott vendégek már gyûjtögették, sokszor le is írták a különbözõ rigmusos felköszöntõket. a tréfás mondókákat és kurjogatókat.
Az esküvõre a lány jegyinget vett, vagy varrt a võlegényének, a võlegény pedig menyasszonyi csokorról gondoskodott. Útravalóul a férjhez menõ lányok lepedõt, dunyhát, vánkost kaptak a szüleiktõl.
A lakodalmakba hivatalosak voltak a falu jól fõzõ asszonyai is. Lakodalom napján már kora reggel fõtt az étel az üstökben, sült a hús a kemencében.
A század elsõ évtizedeiben a lakodalmas házhoz már reggel megérkeztek a vendégek. A võlegény vendégei a võlegény szüleinek házába, a menyasszony vendégei a leányos házhoz mentek. Itt elfogyasztották a reggelit. A faluban sokáig élt a következõ szólás: "Hozta, mint lakodalomba a reggeli." Reggeli után nótáztak, majd a võlegény a vendégeivel elindult a lányos házhoz. A két násznép itt találkozott.
A szülõktõl a menyasszonyt a násznagy kérte ki:

"Eljött már az a nap, melyben szép lányuknak
Oltárhoz kell lépni, mint szép menyasszonynak.
Azért jöttünk mi e hajlékba,
Hogy elvezessük az Isten házába,
Kérjük ezért szépen az édes szülõket,
Eresszék az útra kedves szülöttjüket."

Majd a menyasszony nevében a násznagy így folytatja: " Tisztelt násznép! Mielõtt itt hagynánk e házat halljunk illõ szavakat. Kedves menyasszonyunk is e módon szólna, ha szívérzelmétõl most szavakhoz jutna. Elmondanám tehát én, mit elméje gondol, most ilyesmit olvasok le bús orcáról.


Örömmel virradt föl rám e szép reggel,
Örömmel üdvözlöm ártatlan szívemmel,
Hosszú az én utam amelyre indulok,
Azért most Istenem hozzád fordulok.
Tõled buzgó szívvel kegyelmet esdeklek,
Mert áldást és segélyt csak tõled nyerhetek.
Mert ma változik meg életemnek útja,
Vagy holtig örömre, vagy örökös búra.
Azért Istenem ne hagyj el légy velem,
Bocsásd meg ellened elkövetett vétkem
Add, hogy boldog legyen az én páros éltem
Édes Jézus kérlek, maradj holtig vélem.
Hozzátok fordulok most édes szüleim
És kik jelen vagytok, rokonaim, testvéreim!

Az Istenre kérlek, bocsássatok most meg,
Ha valaha bármit vétettem tinektek.
Induljunk el a Szentháromság nevében,
E nehéz utamon vezéreljen Isten"

A templomba 11 órára mentek. Az esküvõi menet elején a két nász- nagy haladt, majd a menyasszony az egyik võfénnyel, aztán a võlegény az elsõ koszorúsleánnyal, mögöttük a koszorúslányok a võfényeikkel, majd a szülõk és a vendégek. Az útra a vendégek kujcsos kalácsot vittek magukkal, amit a bámészkodó gyerekeknek dobáltak. A papnak is vittek ajándékba kujcsos kalácsot és bort.
Az esküvõrõl visszatérve a võfény a násznép nevében így beszélt:

"Istennek dicsõség, az embernek béke,
A szent esküvésnek szerencsésen vége.
Váljék az új párnak szent eskütétele
Lelkeiknek örök java üdvére,
Az Isten áldása szálljon le fejükre.
Alázattal kérjük a jelenvalókat,
Hogy hallgassák meg kérõ szavainkat,
A mi kis seregünk, mely odakint vagyon,
A hosszú út alatt elfáradott nagyon,
Fogadják szívesen vidám hajlékukban,
Részeltessék õket szép mulatságunkban."

A beköszöntõ után leültek az asztalokhoz. Az asztalokat vagy az udvaron, vagy a szobában helyezték el. A vendégek padokra ültek. Ebéd elõtt az egyik võfény a következõ rigmussal szórakoztatta a vendégeket: (Akkoriban ezt a rigmust elõételnek nevezték.)

"Engem választottak arra a tisztségre,
Hogy én legyek nekik szolgáló võfénye,
Hogy szép étket hoznék ezen asztalfõre,
Indítom nyelvem ékes köszöntésre
Éljen!
Az elsõ tál étel lesz: bagolynyerítés,
Utána érkezik, a kemencenyögés,
Csirkeordítás meg a borjúköhögés,
Végére érkezik az üres kocsizörgés,

Egy öreg sündisznó lészen bepácolva,
Egy beteges bolha lesz a nyársra húzva,
Sült pecsenye helyett egy nagy fejsze foka,
Háromszáz esztendõs kerekeknek agya."

A võfény mondókája után sorban hozták ki az ebéd fogásait. Az étrend a következõ volt. Húsleves, paprikás csirke rizzsel, és rántott csirke rizzsel. Ahol öltek disznót ott volt sült, rántott és töltött hús is. Süteménynek a kujcsos kalácsot, a kuglófot, a túrós, mákos, darás és káposztás rétest nevezték. A felszolgáló võfény minden fogáshoz rigmust mondott.

Leves
"Kedves vendégek! Nem üresen jöttem,
Levessel terhelve vagyon mindkét kezem,
De mielõtt hozzányúlnak a kanalak,
Adjunk hálát buzgó szívvel az úrnak,
Hogy én most itten hosszan ne papoljak,
És a forró táltól sebeket ne kapjak,
Vegyék el kezembõl ezt a meleg tálat
Amelyet az újjam már tovább nem állhat
Itt tehát a leves, melyet adott jó hús,
Azért itt senkinek szíve ne legyen bús,
Muzsikusok, szóljon hát a víg tus!"

Paprikás csirke
"Ismét megérkeztem uraim sokára,
De merem mondani, nem jártam hiába
Mert olyan jó ételt hoztam valójába,
Mely elõl jár az étkek sorába.
Mivel nincsen több ilyen ízes étek,
Erre a magyarnak vizet inni vétek.
Itt a jó paprikás, komáim vegyétek,
Széles jó étvággyal, kívánom egyétek.
Éljen!"

Sült hús
"Itt hozok sülteket számtalan félét,
Most köszörülje kiki jól meg a kését,
Hogy el ne csorbítsa a tányérja szélét.
Húzza kend meg komám rekedt hegedûjét.
Éljen!
Nincs párja étkek közt a jó pecsenyének
Mert ez vidámságot okoz az elmének.
Éljen!"

A legutolsó fogás a sütemény volt.
"Itt van a fehér lisztbõl jóféle sütemény
Cukorral vegyítve nem is igen kemény,
Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény."

Ebéd után a menyasszonyt a násznagy búcsúztatta el szüleitõl, testvéreitõl, lánypajtásaitól, rokonaitól és a szomszédoktól.

"Szûnjék meg mostan hegedûk zengése,
És a sarkantyúnak némuljon pergése,
Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése,
Legyünk csendességben, mig lészen végzése
Zeng búcsúzó szavam, hullanak könnyeim,
Mert titõletek válok kedves jó szüleim!
Kedves édesanyám, elõször tehozzád fordítom
búcsúzásomat,
Mert Isten után te viselted gondomat.
Isten fizesse meg sok fáradtságodat,
És mellettem tett sok dajkálásodat
Vegyen fel ezekért téged a mennybe,
Vigadjál szüntelen örök dicsõségbe.
Kedves édesapám, most tehozzád térek,
Míg tõled az új szállásomra nem érek
Köszönöm atyai gondviselésedet,
Az Úristen áldjon meg ezekért tégedet,
És szent országodba vigye fel lelkedet.
Kedves testvéreim, most tõletek búcsúzom
Szívembõl nektek is ezeket kívánom,
Az Úristennek az áldása maradjon
Mindig rajtatok, és soha el ne hagyjon.
Kedves lánypajtásaim, most hozzátok fordulok,
Ha rátok nézek, szinte megvidulok
De seregetektõl más útra indulok,
Nem lesz már köztetek többé maradásom,
mert férjem házánál lesz az én lakásom
Ahogy férjem fújja, úgy leszen járásom.
Megszûnt általa az én lányságom.
Kedves alsó, felsõ jószívû szomszédaim,
Rokonaim, barátaim és jóakaróim!
Áldjon meg az Isten szívembõl kívánom,
Vigyen fel a mennybe magához én mondom.

Azután az egész násznép nótaszóval vonult a jegyzõ elé. A jegyzõnek is vittek ajándékot. Innen a vendégek a kocsmába mentek. Mindenki a saját pénzébõl vásárolt magának italt. A kocsmához tartozó színben mulattak és táncoltak estig, majd felkerekedtek és a võlegényes házhoz vonultak. Az úton nótáztak és rigmusokat kurjongattak.

"Ez az utca de sáros,
A menyasszony betyáros.
tyu-juju
Ez az utca de poros,
A menyasszony pocakos.
tyu-juju
Ez az utca reszelõs,
A menyasszony viselõs.
tyu-juju
Ez az utca kanyiros,
A menyasszony takiros.
tyu-juju
Három icce búzadara,
Van a menyasszonynak fara.
tyu-juju"

A võlegényes háznál az ajtó elé lefektettek egy söprût. Ha a menyasszony felvette és a helyére tette, akkor úgy gondolták, hogy szorgalmas menyecske válik belõle, de ha átlépte, akkor úgy tartották, hogy lusta asszony lesz.
A võlegényes háznál a vacsora általában töltött káposzta volt.
A következõ rigmus kíséretével tálalták fel:

"Itt a jó káposzta
Benne van a farka,
De nem ám az a farka,
Hanem a Disznónak a farka.

A vacsora után már megkínálták a vendégeket borral. Táncoltak, énekeltek, pohárköszöntõket mondtak.

"A võlegényt, a menyasszonyt, kik
itt ülnek ketten,
Éltesse sokáig a kegyes Úristen.
A földön legyenek szerencsések mindig,
Szeressék hûn egymást holtig, a mély sírig!
Éljen!
Násznagy urunkat is az Isten éltesse,
Legyenek a földön friss jó egészségbe!
Éljen!
Éltesse az Isten leányseregünket,
Kik édes csókokkal tartanak bennünket!
Éljen!
Éljen a legénység szívembõl kívánom,
Örvendjenek mind ez, mind a másvilágon!
Éljen!
A muzsikusok is éljenek kívánom,
Nincs ezeknek párja, hetedhét országon,
Úgy talp alá húzzák, hogy az ember lába,
Csaknem kibicsaklik a cifra nótára.
Megadják a módját, majd lassan, majd frissen
Éltesse is õket ezért a jó Isten!
Éljen!

Este 10 órakor tálalták fel a kását. Ilyenkor szokás volt a kásapénz szedés. A võfény odament a szakácsnõvel a násznagyhoz és így szólt:

"Bezzeg násznagy uram szomorú hír vagyon,
A szakácsnéasszony keze sebes nagyon,
A jobb kezét a tûz szörnyen megégette.
Íme a szakácsnénk õ nagy kanalával,
Forgatja jobb kezét szörnyû fájdalommal.
De még ami nagyobb, sánta is lábára,
Mert kása csorgott mind az öt ujjára.
Tehát jó uraim, erszényt most nyissanak,
Kis bankók, nagy bankók tányérra rakjanak
Ekként orvosságra neki pénzt adjanak;
Hogy mérges sebei hamar gyógyuljanak."

A szakácsnõ jobb kezét bekötözték, a bal kezében pedig egy tésztaszedõt tartott és pénzt szedett a sütõ-fõzõ asszonyoknak.
Éjfélkor kezdõdött a menyasszonytánc. A násznagy elkiáltotta ma- gát: Eladó a menyasszony! Elõször õ táncolt a menyasszonnyal, majd fõzõkanállal azt a tálat ütötte, amelybe a táncoló vendégek a pénzt dobálták.
Mindenki táncolt. Legutólján a võlegény, õ az egész pénztárcáját a tálba dobta. A tánc ideje alatt a võfények az ajtóban álltak, és arra vigyáztak, hogy a menyasszonyt senki ne tudja kivinni. Ha valaki mégis megszöktette, akkor a võlegény váltságdíjat fizetett érte.
A tánc után az ifjú pár félrevonult. A menyasszony a fehér ruháját
piros pöttyös, menyecskés ruhára váltotta föl. A haját kontyba tûzték és a fejére kendõt kötöttek. Amikor visszatértek az asztalhoz akkor feltálalták a maradék ételeket, majd mulattak reggelig.
Éjfél után mindig sor került az asszonyok táncára is. A következõ szöveget énekelték:

"Miska zsidó, Miska zsidó,
Adjál nekem pálinkát
Ha nem adsz pálinkát,
Egyen meg a fene hát."

Az elsõ két sort kétszer énekelték, ekkor az egymással szemben álló asszonyok ellentétes irányban kétszer jobbra, majd kétszer balra léptek. A "Ha nem adsz pálinkát" sornál megfenyegették egymást, a következõ sornál pedig összetapsoltak.

 

A gyûjtés során megkérdezett személyek:

- Halász Brigitta (született 1900-ban)
- özv. Bölöndi Józsefné (született Bodor Teréz 1905-ben)
- Lakó Elek (született 1905-ben)
- Lakó Elekné (született Bejczy Borbála 1910-ben)
- özv. Bezovics Jánosné (született Szabó Ilona 1920-ban)