V. Szalontay Judit:
Csornai aranyfonalas kendõk, "pántlikás" és "pillangós" kobakok

"A ruházat - ezen belül a népviselet - alakulását, kibontakozását két tényezõ irányítja: az ember és a történelem.
Az ember azért, mert a ruházat mindig mutatója a személyes élettel kapcsolatos körülményeknek, anyagi és társadalmi helyzetnek; szegénységnek, gazdagságnak, fiatalságnak - öregségnek, sõt az érzelmeknek - örömnek, bánatnak és gyásznak is. Ez az emberi tényezõ.
A ruházkodás formáinak megvan a maguk történelmi fejlõdése is. Bármilyen emberi körülményt fejeznénk is ki öltözködésünkkel, azt mindig csak annak a társadalomnak a ruhadivatján belül tehetjük meg, amelyben élünk. Ez érvényes a ruházatra általában és a népviselet is az ember, az érzelmek, valamint a történelem, a történelmi törvényszerûségek kettõsségébõl alakul ki!"(1)
A magyar paraszti népviseletek múltját, történetét fõleg a múlt század elejérõl ismerjük. A sopronmegyei - rábaközi - viseletek XVIII. századi történetérõl nincs feldolgozás. Kresz Mária által ismertetett történeti források többsége az 1820-as, 30-as évekbõl való.(2) A Rábaköz színpompás viseletei közül a legismertebb a kapuvári a néprajzi szakirodalomban. Podmaniczky Zsuzsa (1943), Horváth Terézia (1972), Laczkovits Emõke (1973) néprajzi publikációiból. A harmonikus színvilágú csornai népviselet bemutatásával Sandy Dezsõ (1939), Hajós Elemér (1941) népszerûsítõ néprajzi írásai foglalkoztak. Horváth Terézia 1966-67-ben végzett néprajzi gyûjtést Csornán, melynek ismérveit az 1972-ben megjelent tanulmányában (3) ismertette.
A néprajzi szempontból sajátos, csornai nõi népviselet pompás se-lyemöltözeteinek elemzõ bemutatása - feltehetõen a korai kivetkõzés miatt - hiányzik a magyar viseletkutatás sorából.
A Csornai Múzeum gazdag viseleti gyûjteménye 1970-tõl napjainkig 45 csornai család hagyatékát õrzi. Jelen tanulmányban a csornai népviselet kiegészítõ elemei közül az aranyfonalas fejkendõk, pántlikás és pillangós kobakok (4) rövid ismertetésére vállalkozom.
A XIX. század végén a legünnepélyesebb viseleti kiegészítõ az aranyfonalas fejkendõ volt. Ezt viselték Húsvétkor, Úrnapkor, Nagyasszonynapkor (búcsúkor augusztus 15-én), Kisasszonynapkor. Az aranyfonalas kendõ fehér, "patyolat", "moll" vagy batiszt szerû alapra készült láncöltéssel. Ezek többsége a XIX. században készült. Nagyságuk 85x85-tõl, 120x120 cm-ig terjedt. A kendõnek csak egyik jól látható felsõ sarkát díszítették hímzéssel. A kendõ sarkában egy lendületes vonalú virágcsokor foglalja el a fõ helyet. A csokorminta alatt a kendõ két szélén hullámvonalas peremminta található. A kendõ szélét arany betétcsipke, s ezt szegélyezõ 12 cm széles tüllcsipke ékesíti. A kendõk mintakincsében a virágminták - különösen a rózsa - gazdag változataival találkozunk. Kedveltek a szõlõfürtös, búzakalászos, szõlõleveles csokrok, és peremminták variánsai is. Az ügyeskezû csornai varróasszonyok aranyszálas láncöltéssel varrták körbe a virág és levélmintákat, melynek közepét vékony, fehér cérnával bekötötték, "pókozták". Az aranyfonalas kendõk hímzésénél nem a pókos bekötések variánsai hangsúlyosak, hanem az aranyhímzés az uralkodó.

Lakodalmi kép 1910 körül

Természetesen a kompozíciókat, s a mintákat a varróasszonyok saját ízlésükre, a megrendelõ kívánságára alakítgatták. Feltételezem, hogy a technikai igényességgel készült példányokon a helyi apáca rend kézimunka iskolájának hatása is érezhetõ. Felsõszeri adatközlõk az aranyfonalas, szálhúzásos, szálszorításos technikával készült kendõket "apáca-varrottas"-nak is nevezték. Ezeken a kendõkön a virágok, s a levelek közepét nem "pókozás", hanem szálhúzásos technikával készült "rácsos" szálszorításos térkitöltés jellemzi. Az általam tanulmányozott, s a Csornai Múzeumban õrzött aranyfonalas fejkendõket nem hivatásos hímzõk, hanem ügyeskezû varróasszonyok készítették. A csornai kendõvarrók az átlagosnál ügyesebbek, ötletgazdagabbak voltak, akik az öltésfajták egyszerû, de változatos variánsaival, új változatokkal bõvítették a hímzõtechnikát és gazdagították a formakincset.
Varga Rozália ezt így mondta el nagynénjérõl Farkas Mihályné Varga Ágnesrõl (1834-1922): " ... jó varró vót, télen pézért varrt másoknak is, még aranyfonalas fejkendõt is. Azt nehéz vót csinálni, mert mindig csak rövid szálat lehetett befûzni, mert az a fonal olyan volt, hogy selyemszál arannyal besodorva és ha sokszor áthuzkodták a gyolcson, lebomlott az arany." Leánykorában magának és két húgának is varrt ilyen fejkendõt. Õ volt a legidõsebb, magának három rózsát varrt bele, a következõnek kettõt, a legkisebbnek egyet. Így tudták megkülönböztetni melyik kié. Aranyfonalast csak fejkendõnek varrtak.
Viseleti gyûjteményünkben jelenleg 51 db menyecskekendõ található. A hagyomány szerint a csornai asszonyokat a legszebb fehér menyecskekendõjükben temették el az 1950-es évekig. Az aranyfonalas fejkendõk, és az aranyszínû díszítmények a rábaközi viseletek közül, a csornai nõi viselet megkülönböztetõ díszítményei voltak.

A gyáripari termékek fokozatos elterjedésével e század elején egyre népszerûbb lett a fehér "tüllkendõ" vagy "tilángli". Ez fõként zsidó kereskedõk közvetítésével került Csornára.
Alá "pillangós" fekete bársonykobakot tettek a fejükre. A fõkötõ "kobak" viselésérõl Kresz Mária az 1840-es évekbõl közölt forrást idézi: "A fõkötõt a fejük tetején tekercsbe font hajukra teszik, s piros vagy fekete selyemkendõvel átkötik."(5) A csornai menyecskék ruhatárához legalább négyféle kobak tartozott. A hétköznapi kobak egyszerû, díszítetlen volt, ezt akkor tették a fejükre, amikor a mezõre mentek dolgozni. "Ha fölhõs idõ vót, - mondták az öregek - jaj a kobakot kivigyük, mert ha kobak van a fejünkön nem üt bele a villám." Az ünnepi kobakok közül Csornán megkülönböztették a templomba járó, és a lakodalmi kobakokat. A templombajáró zöld vagy fekete bársonybevonattal készült, melyet arany "pillangók", aranycsipkék díszítettek. Erre fehér tüllkendõt kötöttek, s így a "ragyogós" kobak átlátszott.

Pillangós kobak

Lakodalomra viselt "pántlikás" és "bodros" kobakra nem kötöttek felsõkendõt. Ennek a színe kék, zöld. Néha pirosszínû sikselyembevonattal készült. A kobak díszítésérõl állapították meg, hogy ki tartozik a menyasszony, s ki a võlegény vendégei közé. A "pántlikás" (szalagos) fõkötõt hátul négy színes bokrospántlika díszítette, melynek végét "aranycsiga" (farkas-fog) ékesítette. Ilyet viseltek a võlegény rokonai. A "bodros" fõkötõt "aranycsík" és "pillangók" díszítették oldalt, a tetején két sorban ráncolt, fehér csipkeszalag tette hangsúlyossá, melyet a menyasszony rokonsága hordott. Idõs adatközlõim szerint a kobakot Csornán az elsõ világháború kitöréséig viselték az asszonyok. Erre Turi Györgyné (1891-1967) így emlékezett: "A kobakot a 14-es háborúkor rakta le mindenki, a kendõkrõl is a rojtot, akkó olyan gyász lett."
Fenyvessy Jeromos premontrei kanonok A Rábaköz címû tanulmányában a viseletrõl így ír: "A csornai nép anyagi viszonyainak és társadalmi helyzetének megfelelõen öltözködött. Nem akart másnak látszani, mint ami ... ünneplõjének szépségével önmagát becsülte meg, és ünnepeinek fényét emelte."(6)

Jegyzetek:

(1) Gáborján Alice: Magyar népviseletek. 1969. 7.
(2) Kresz Mária: Magyar parasztviseletek. 1956. 88.
(3) Horváth Terézia: Kapuvári népviselet. Néprajzi Közlemények. 1972. (A teljes tanulmányban összehasonlítást végez a kapuvári és a csornai viselet között.)
(4) Kobak: Keménypapír vázú fejkötõ, melyet selyem, bársony anyaggal vontak be, aranycsipkével, pillangókkal, pántlikákkal díszítettek.
(5) Kresz i.m. 70.
(6) Fenyvessy Jeromos: A Rábaköz. 1947. 29.

Felhasznált irodalom:

Gáborján Alice: Magyar népviseletek. 1969.
Fenyvessy Jeromos: A Rábaköz. 1947.
Hajós Elemér: A rábaközi népviselet. Soproni Szemle 1941. 174-184.
Horváth Terézia: Kapuvár népviselete. Néprajzi Közlemények. 1972.
Kresz Mária: Magyar parasztviseletek. 1956.
Laczkovits Emõke: Egy kapuvári nõi ruhatár bemutatása. Arrabona, 15. 1973.
Podmaniczky Zsuzsa: Kapuvár néprajza. 1939.
Sandy Dezsõ: Csornai népviselet. Soproni Szemle 1939. 76-79.