Dr. Bertha Árpád:
Ön- és közigazgatás Szilsárkányban a XX. század elsõ felében


A húszadik század második fele a magyarság számára két nagy rendszerváltozást is hozott; 1950-ben hívták életre a tanácsrendszert, kétségtelenül szovjet mintára, 1990-ben a választások után pedig újra - a korábbira sokban emlékeztetõ - önkormányzati irányítási formát hoztuk vissza. Mindkét alkalommal meghatározó szerepet játszott a rendszerváltásban a társadalom igazgatási funkcióinak újragondolása, a köz- és önigazgatás arányainak és kapcsolatainak megváltoztatása. Az igazgatás olyan céltudatos emberi tevékenység, amely biztosítja a közösen végzett munka összhangját és a cél eléréséhez szükséges feltételeket. (1)
Napjainkban ez az állami közigazgatás tevékenysége nélkül elképzelhetetlen, de az önszervezõdõ egyesületek, egyletek csoportok - mai közhasználatú szóval civil szervezetek - nélkül mûködésképtelen. Hatékony igazgatás tehát csak a két forma egészséges együttmûködése folyamán alakulhat ki. Az együttmûködés területei szerint az alábbi - kissé önkényes - csoportosítás eszközölhetõ a községben elõfordult csoportokról:


I. Irányítási-közigazgatási jellegû 11 db
II. Szociális-pénzügyi jellegû 12 db
III. Kulturális-sport-szabadidõs jellegû 5 db
IV. Érdekvédelmi jellegû 4 db
V. Szolgáltató jellegû 2 db
Összesen: 34 db


Amíg tehát Szilsárkányban 34 különbözõ mélységû önkormányzatiságú csoport létezett, addig a megyében 1938-ban összesen 547. (2) A számszerû összevetés is azt mutatja, hogy a vizsgált idõszakban élénk közéleti tevékenység folyt a községben, hiszen a mûködõ társaságok száma az egy településre jutó átlagot messze meghaladja. Ennek oka a falu jelentõs tagozottsága:
· Az össz. mg. népességbõl a "birtokosok" 74,5 %-a 0-5 kh. "birtokkal" rendelkezik s õk a mg. terület 15,2 %-át birtokolják. (3) S ez az adat azért is fontos lehet, mert Soproni E. már idézett mûvében állítja, hogy 5 kh. birtok egy átlag család eltartásához nem elegendõ! Ugyanekkor a 100-500 kh. birtokkal rendelkezõk száma 4, s õk a terület 42,5 %-ával rendelkeznek - következmény a cselédtartás.
· A község külterületén 9 major élte a külterületek jellegzetes életét. Állandó lakosainak száma 1930-ban 52 fõ. (4) Jelentõs emellett a faluban lakó és a majorokban dolgozók száma is.
· Több, mint 20 az iparosok és kereskedõk együttes száma, akik közös társaságot alkottak Iparosok és Kereskedõk Köre néven.
· A lakosság kétharmada r.kath., egyharmada ev. vallású.

I.a. Községi közigazgatás
Szülõfalum az 1896. évi XXII. törvénycikk alapján - ami kisebb módosításokkal 1950-ig volt hatályban - a kisközségek közé tartozik, így pl. közös adójegyzõje volt Szilsárkány, Pásztori, Rábacsanaknak, a szilsárkányi körzeti orvos pedig ellátta Pásztori és Sopronnémeti lakosságát is, s az ev. egyházközség filiája volt Sopronnémeti és Pásztori.
A közigazgatás törvényi megjelenési formája a községi önkormányzat s ezt a jogot a falu a képviselõtestület útján gyakorolhatta. Ez utóbbi testület fele választott tag, fele a virilistákból adódott. Mivel ez a testület ritkán ülésezett, tagjai magasabb hivatalt is betölthettek (Például egyidõben tagja volt Mészáros Imre szolgabíró és Hõgyészi Pál fõispán.) Ez a tény falunk számára gyakran komoly elõnyt jelentett, hiszen lakói eredményesen lobbizhattak idõnként bizonyos célösszegek elnyerésében. (Útjavítás, árkok kövezése, vízrendezés, erdõsítés.)
Az elöljáróság a képviselõtestület és a felsõbb állami szervek utasításának konkrét végrehajtója, munkája így kézzelfoghatóbb, mint a képviselõtestületé. Vezetõje a községi bíró, tagjai ennek helyettese (öregesküdt), min. 2 esküdt, a körjegyzõ, a közgyám és a körorvos.
A falu számára tehát a legfõbb választott vezetõ a bíró, akit 3 évre választottak meg, de a megbízást legalább egy ciklusra el kellett fogadni, általában azonban ennél hosszabb idõt töltött egy bíró e munkakörben. A bíróválasztás sajátos ritmus szerint történt; legtöbbször az ev. és a r.kath. nagygazdák közül váltakozva került ki a gyõztes. Feladata és tekintélye alapján döntõ volt a falu számára de megbecsülésnek is számított "bíróviselt" embernek lenni.
Irányító, végrehajtó és bíráskodó munkája (különösen, ha több ciklusban töltötte be hivatalát) meglátszott a falu külsõ és "belsõ" arculatán is. Szalai Sándor ev. nagygazda egyike volt ezeknek s tekintélyére jellemzõ, hogy egy esetben "hivatalból" is meglátogatta az egyik kocsmát. (Négy is volt akkor a faluban.) Ott meglátta, hogy az egyik fiatal házasember (akinek a felesége ekkoriban szült), már a második fröccsöt issza. Bár a "részegeskedõ" parasztember lényegesen magasabb volt a köpcös bírónál, ennek felszólítására: - "Már eleget ittál, Jóska, menj haza a feleségedhez!" - szó nélkül engedelmeskedett, s ez nem is volt meglepõ vagy egyedi eset.
Bár a bírónak fizetés járt, elõfordult, hogy azt éveken át nem vette fel, sõt bíróviselt dédapámról tudom, hogy a községi artézi kút fúrásának nem csekély költségét 1912-ben õ elõlegezte meg, s azután a hadi kölcsön és az infláció el is vitte ezt az összeget.
A rang tekintélyére jellemzõ, hogy annak tényleges megszûnte után - a tanácsok megszervezésével - gyakran döntött (a felek kérésére) apróbb peres ügyeikben "bíró" Török Sándor, az utolsó községi bíró.
Külön említést érdemlõ színfoltja a testületnek a kisbíró, aki hivatalsegédi feladatai mellett a "hivatalos közlöny" funkcióját is ellátta. Kisdobjával, kerékpáron meg-megállva az utcán dobszó után hangos szóval kihirdette a hivatalos közleményeket. Ezt követõen azonban - ugyan kisebb hangerõvel, de a közelben állók számára jól érthetõen - hozzáfûzte a maga megjegyzéseit is, ilyeneket pl.: "Hogy fulladnátok meg!" (Boros József).
A bíró mellett-felett valójában az önkormányzati ügyvitelt a községi jegyzõ intézte. Képzettsége, közigazgatási jártassága és mozgékonysága révén gyakran a bíróénál is fontosabb lehetett a faluban. Perlaky Jánosra a 20-as, 30-as évekbõl azért emlékeznek, mert szívesen elbeszélgetett a lakosokkal, több színmû rendezõje is volt. A 30-as évek második felétõl mûködõ Sági János jegyzõ nevéhez fûzõdik több, a mai falut is érintõ intézkedés. Pl.: a villany bevezetése, a kultúrház megépítése, árkok kikövezése, téli gazdasági iskola, háziipari tevékenység megszervezése. Mint állami alkalmazott biztosította a vezetés folytonosságát a változó bírók mellett, de az adminisztratív feladatain túl valóban a "falu jegyzõje" lehetett.
A körorvos személyét illetõen nagyon szerencsés helyzet alakult ki, amennyiben az I. világháború befejeztétõl a hatvanas évekig ugyanaz a köztiszteletnek örvendõ fogorvos, Dr. Javorik Sándor dolgozott a körzetben. A fiatal katonaorvos szókimondó, kérlelhetetlen volt. ...gyakorlatilag sosem volt szabadságon. Elöljárósági tagságából adódó megelõzõ és közegészségügyi munkálkodása sem felejthetõ. Nevéhez fûzõdik a dögkert kijelölése (ma már csak dûlõnév), a mezei kutak megépítése (a nagyüzemi mg. kemizálásáig használatban voltak), de rendszeresen vizsgálta az iskolás gyermekek egészségügyi állapotát is - fogazat, szem, gerincferdülés, lúdtalp, stb. 1990 óta volt lakóházán emléktábla hirdeti jó emlékezetét:
"Dr. Javorik Sándor
körzeti orvos emlékére, aki
1918-tól 1962-ig
gyógyította községeink lakosságát.
Állíttatta Szilsárkány - Pásztori
Községi Közös Tanácsa
1990."
Orvosi ténykedését segítette a 20-as 30-as években Thomka János fogtechnikus (akire inkább színjátszó-rendezõként emlékeztek szívesen) és Tuzok Jánosné, bábaasszony, e minõségben a községben utolsó.

I.b. Egyházi igazgatás
A község földrajzi helyzeténél fogva része annak a délnyugatról elõretolódó tömbnek (Nemeskér, Vadosfa), amely a protestáns (itt evangélikus) vallás elterjedését jelzi. A vallási megoszlás 1920-ban a következõ: (5) 1011 r.kath. (74 %), 311 ev. (23 %), 33 izrl. (2 %), 8 ref. (1 %). Ennek jelentõsége abban rejlett, hogy az ev. vallásúak zömükben un. nagygazdák voltak, így tekintélyük létszámuknál nagyobb. Más oldalról pedig abban is, hogy az ev. iskola - lévén kevesebb tanulója - eredményesebbnek tûnt, így magához vonzotta a ref. és zsidó szülõk gyermekeit is. A gyermek- és ifjúsági szervezetek pedig ekkor általában felekezet szerint alakultak ki.
A többségben lévõ katolikusok vezetõje Giczi József esperes volt, aki püspöki kinevezéssel foglalta el helyét. (Ahogy ez a r.kath. egyházban szokás.) Komoly birtokkal rendelkezett (Pap-tag, Pap-Kálóci), így a község gazdálkodásának is részese volt. Egyházán belül kevesebb volt a "világi" elem, mint a protestáns gyülekezetekben, így komoly beleszólása volt a gyülekezet és a község életébe, sõt a gyülekezete tagjainak életébe is. Vegyes házasságot pl. csak akkor áldott meg, ha a nem r.kath. fél reverzálist adott. Nem csoda hát, hogy a r.kath. és ev. tanító - bár csak ketten voltak pedagógusok a faluban és iskolán kívüli elfoglaltságuk is hasonló volt - között az iskolák államosításáig különösebb kapcsolat nem alakult ki.
Jobban hasonlított az állami közigazgatás formáihoz az ev. gyülekezet vezetési metódusa, amelynek vezetõ testülete a presbitérium volt - tagjai a közgyûlés által 6 évre választott presbiterek -, amelynek vezetõje az egyházközségi felügyelõ. Mellette dolgozott a gondnok (a gazdasági ügyek intézõje), akit viszont a számvevõk segítettek.
A gyülekezet legfõbb fizetett alkalmazottja a lelkész volt, aki választással nyerhette el állását. A választást prédikáció és beszélgetés elõzte meg - ma úgy mondanánk "programismertetés". Kölcsönös megfelelés alapján a gyülekezet kikötötte, hogy milyen "szolgáltatást" vár lelkészétõl az egyházon, az iskolán, esetleg a községen belül, s ezért az államsegélyen (kongrua) túl, milyen javadalmazást biztosít (pénz, föld, természetbeni juttatás). Hasonló eljárás várt a kántor-tanítóra is - próbaéneklés után. Az anyagyülekezet (filiája Sopronnémeti) utolsó önálló lelkésze Ferenczi Vilmos volt 1945-1975-ig. Nyugdíjba vonulása és elköltözése óta üres a hatalmas ev. parókia, a gyülekezet lelki gondozását jelenleg Szûcs Kálmán farádi lelkész látja el.
Az utolsó ev. kántor-tanító Gánts Jenõ is nyugalomba vonult már (ez évben temette el feleségét - Kató nénit), mint járási szakfelügyelõ az 1945-tõl tartó hosszú szolgálat után.
Lelkészi elõd Mikolás Dezsõ ev. esperes, volt huszártiszt, leventeoktató, a községi közgyûlés tagja, az ev. színjátszás megindítója. Utóda, Nagy László 1945-ben nem tagadta meg a kitelepítési parancsot, mint azt a falu tette, a háború után a gyülekezete nem is fogadta vissza a "hûtlen pásztort".
Gánts Jenõ apósa és elõde is egyben Gecsényi Lajos "tanító úr", aki ugyancsak évtizedeket töltött el a katedrán.
Érdekes véletlen, hogy a r.kath. tanító - Németh Imre - a késõbbi állami iskola igazgatója, ugyancsak elõdének - Sipõcz Ágostonnak - leányát vette feleségül. A tanítók ilyen "beházasodása" azt is jelentette, hogy hosszú távra kívántak itt berendezkedni. Az iskola - templom együttesen túl az egyes érdeklõdési körök és egyletek, sõt kocsmák (az ev. Edvi, majd Szeidl-féle), de a gazdasági társulások (pl. cséplõtársulat) is egyházi vonalak mentén szervezõdött, de a nagy mezõgazdasági munkák, mint például a nyári "takarulás" is összekötötte ezt a közösséget is.

I.b. 1.2. R.kath. és ev. leánykör:
Fõként nevelõ funkciója miatt volt jelentõs. Teadélutánok, bálok szervezése, színmûvek bemutatása. Ezek helyileg az iskolákban, vagy kocsmák nagytermében, esetleg színek alatt folytak, hiszen az önálló kultúrház majd csak 1938-ban Sági János jegyzõsége alatt épül fel. E körök lettek a magja a késõbbi vasárnapi iskoláknak is, amelyek szerepe a vallási nevelésen túl a beszédkézség alakítása, javítása, stílusgyakorlat (önálló ima) s a lelki közösség kialakítása terén volt jelentõs és észrevehetõ.

I.b. 3.4. Az ev. és r.kath. legényegylet (ifjúsági egyesületek)
Idõben korábbiak, létszámban jelentõsebbek, tevékenységben gazdagabbak, mint a leánykörök. Ezt persze a nemek közti munkamegosztás korabeli állapota is predesztinálta.
Mivel a kocsmák is "egyvallásúak" voltak, egyik-egyikben az azonos vallású fiatalok gyûltek össze általában a különteremben. Késõbb az egyleteknek önálló helyiségei lettek, ahol a könyv mellett pl. a faluban elsõként az Ev. Legényegyletnél már a rádió is megjelent. A kath. ifjúság a céhes szervezet mintáját követte, a "cés legények" szervezték pl. a bálokat, a búcsút, de ezelõtt a hagyományos verbunkot, a "karéjt" is õk táncolták el búcsúi nyitányként. De a legénykör tagjainak lehetett "kocsmai keresztapja" (a "keresztelõt" is a kocsmában tartották), így a legény önállóan is bemehetett már a kocsmába.
A legényegyletek élete persze a paraszti munka szüneteiben (télen) volt legélénkebb de hétvégeken rendszeresen összejöttek. A szokott játék (kártya) és könyv mellett megjelent a népszínmû ami aztán hagyománnyá is vált - egészen 1972-ig. A gazdatanfolyamok eredménye a gazdálkodásban is meglátszott (kertek, temetõk virágosítása, gondozása, szederfák ültetése, háziipari szövetkezet, kisállattenyésztõ mintafalu).

II. Szövetkezetek és szövetkezeti jellegû formák
A szövetkezetek közül a felsorolt 12-rõl tudunk, közülük a hitelszövetkezetek szerepe a községi "nagyberuházásokban" lehetett fontos (gép- és tenyészállat-vásárlás).
A korábban már említett termelõegyletek (háziipari szöv., kisállattenyésztõk - baromfiak, nyúl) mellett mûködött a Szilsárkány-Pásztori Tejszövetkezet is a szarvasmarhatartók hasznára 1937-tõl. (Ma - 1997-ben - nincs tejbegyûjtõhely a faluban!)
A fogyasztási szövetkezetek közül idõben elsõ a Hangya, amelynek megszûnte után épületeit szinte folyamatosan üzemeltette tovább az FMSZ, majd az ÁFÉSZ.
A lakásépítõ társaságok közül a FAKSZ 6, míg az ONCSA 12 lakóház építését segítette. A kölcsönök visszafizetését aztán nagyon megkönnyítette a háború alatti-utáni erõsen felgyorsult infláció.

III. Kulturális-sport-szabadidõ jellegû egyletek
A III. csoportból a Levente Egyesület és a Sportkör érdemel említést. (A Népmûvelési Egyesület és a Lövészegylet munkájára alig emlékeznek a faluban.) Elõbbi azért, mert kötelezõ jellege mellett mûködtetése fontos volt a leventeoktatók számára (Mikolás Dezsõ ev. esperes, Bertha Lajos, nyug. ev. lelkész és Gõgös Jenõ huszár szakaszvezetõ, a késõbbi tûzoltó parancsnok), így az egyesület eredményes is lett. Gyakorlóterületüket ma is Levente-rétként emlegetik. 1939-tõl Gecsényi Katalinnal az élen leányok is részt vettek a munkában.
A Sportkör megalakítása Thomka János fogtechnikus nevéhez fûzõdik, aki 1929-33 között mûködött a faluban. Tevékenysége kezdetben csak a labdarúgásra korlátozódott. Csak a háború után élt a röplabda és néhány évig a hatvanas évtizedben a leány kézilabda. Ennek tagjai közül Kiss Márta az akkori csornai NB I-es csapat kapusa lett.

IV. Érdekvédelmi egyesületek
Az érdekvédelmi egyesületek közül természetesen az 1909-ben megalakult Gazdakör a legjelentõsebb, (6) amelynek 1930-tól Baditz Jenõ volt az elnöke, akinek vöröstarka tehenészete megyeszerte híres volt. A kör célja elsõsorban az okszerû gazdálkodás elõsegítése volt (Állattenyésztés, gyümölcstermesztés, gépesítés, trágyázás).
A Szilsárkányi Iparosok és Kereskedõk Köre létszáma 1948-ban nem jelentõs (28 kisiparos és 3 kereskedõ), de gazdasági erejük révén fontosak lettek a falu közéletében.

V. Szolgáltató szervezetek
A szolgáltató jellegû szervezetek közül a Vöröskeresztes Fiókegyletet 1935-ben Badicz Lajosné szervezte, nagyban segítve majd a Petlend-pusztán élõ lengyel hadifoglyok gondozását.
Szervezetein közül a legidõsebb és ma is mûködõ az Önkéntes Tûzoltó Egyesület, (7) amely alaptevékenységén túl a színjátszás mûvelésében jeleskedett. A községben a legtöbb színmûvet ez a csoport mutatta be. Vezetõje 1930-ban Sipõcz Ágoston. 1958-ban Gõgös Jenõ parancsnoksága alatt a megyében elsõként úttörõ, majd 1959-ben leány tûzoltó szakasz is eredményesen versenyzett a járási tûzoltó vetélkedõn a felnõttek mellett.

Epilógus
Az eddigiekben tárgyalt közösségek munkájának értékelése - már csak az erõsen eltérõ jelleg és színvonal miatt is - nehézkes. De talán nem is ez a fontos! Szerepüket minden tudományoskodás nélkül is fontosnak tudta az akkori falu köz- és önigazgatási szempontból is. A sokféle csoport nemcsak a falu gazdasági erejét növelte, közigazgatását segítette, mûvelõdési-szakmai színvonalát javította, hanem az egyén identitását is biztosította, a közösség erkölcsi erejét erõsítette, így jelentõsek lehettek a falu hagyományos közéletében részben úgy, hogy ahhoz konkrét keretet biztosítottak, részben maguk is jelentõs alakítói lettek annak.


Felhasznált irodalom


Bertha Árpád-Boros Ilona: Szilsárkány község színjátszása 1919-tõl 1972-ig. Kézirat, 1972
Horváth L.- Madarász Gy. - Zsadányi O.: Sopron és Sopron megye ismertetõje, 1914-1934. Sopron, 1934.
Soproni Elek: A kultúrsarok gondjai. Sopron, 1940.
Sopron és sopronmegyei címtár. Sopron, 1948.
Nyilvántartás a kiadott táncvigadalmi engedélyekrõl. 1928-1944. Soproni levéltár, 319/51. a. sz.
Nyilvántartás a községben mûködõ egyesületekrõl. 1885-1944. Soproni levéltár, 319/51. b. sz.
Magyarországi népszámlálások: 1784-87., 1920., 1930., 1949.
Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. Bp., 1936. Magyar Kir. KSH
Dr. Papp Judit: A közigazgatás jogi alapjai, Bp., 1995.
Bors Imre, Szilsárkány, Kossuth L. u. 2.: egyéni adatszolgáltató, akinek naplójából 1940 óta nyomon követhetõ a község minden jelentõs eseménye


Mellékletek

1./ A Szilsárkányban a XX. század elsõ felében mûködött egyesületekrõl
I. Közigazgatási jellegû szervezetek:
a./ Világi-állami
1. Képviselõtestület
2. Elöljáróság
3. Földigénylõ Bizottság - 1945
4. Nemzeti Bizottság - 1945 és 1956
b./ Egyházi
1. Római kath. Egyházközség
2. Evangélikus Egyházközség
Részben vagy egészben egyházi irányítással mûködõ
1. Római kath. Leánykör
2. Evangélikus Leánykör
3. Római kath. Legényegylet (KALOT)
4. Evangélikus Legényegylet
5. Magyar kath. Nõegylet
II. Szövetkezetek és szövetkezeti jellegû formák
a./ Hitelszövetkezetek
1. Országos Központi Hitelszövetkezet
2. Akció Katholica Szociális Szöv.
b./ Termelõegyletek
1. Kisállattenyésztõk (nyúl, baromfi, selyemhernyó)
2. Háziipari Szöv. (kosár- és szatyorfonás)
3. Szilsárkány-Pásztori Tejszövetkezet
c./ Fogyasztási Szövetkezetek
1. Hangya
2. FMSZ, majd ÁFÉSZ
d./ Lakásépítõ Társaságok
1. ONCSA
2. FAKSZ
e./ Kölcsönös Biztosító Társaságok
1. Gazdák Biztosító Szövetkezete
2. Fonciere Bizt. Társaság
3. Elsõ Magyar Ált. Biztosító Társaság
III. Kulturális, sport és szabadidõs egyesületek
1. Férfi Dalkör
2. Népmûvelési Egyesület
3. Szilsárkányi Levente Egyesület (fiú és leány)
4. Sportkör Szilsárkány
5. Szilsárkányi Polgári Lövészegyesület
IV. Érdekvédelmi egyesületek
1. Magyar Gazdaszövetség - Gazdakör
2. Állattenyésztõ Egyesület
3. Magyar Gazdaasszonyok Egyesülete
4. Szilsárkányi Iparosok és Kereskedõk Köre
V. Szolgáltató csoportok
1. Szilsárkányi Vöröskeresztes Fiókegylet
2. Szilsárkányi Önkéntes Tûzoltó Egyesület


Jegyzetek:

(1) Dr. Papp Judit: A közigazgatás jogi alapjai, Bp., 1995. 17.
(2) Soproni Elek: A kultúrsarok gondjai. Sopron, 1940. 231. Sopron megye 112 községében mûködött összesen ifjúsági és legényegylet 246 - amelybõl 117 levente, 42 kath. s 11 ev. ifj. egyesület, 63 kath. és 7 ev. leányegyesület, 1 sportkör. A közmûvelõdési egyesületek száma 197, amelybõl 87 gazdakör, 32 iparoskör, 13 r.kath., 21 ev. és 3 izr. nõegylet, 15 asszonyok és lányok Mária-kongregációja és 17 egyéb egylet. Ezen kívül mûködött 3 kaszinó, 7 sportkör és 94 polgári lövészegyesület.
(3) Magyarország mg. statisztikája az 1935. évben, Bp., 1936.
(4) Az 1930. évi népszámlálás Gyõr-S. megyei adatai, Bp.
(5) Az 1920. évi népszámlálás Gyõr-S. megyei adatai, Bp.
(6) Nyilvántartás a községben mûködõ egyesületekrõl 1885-1930. Soproni Levéltár 319/51. a. szám
(7) Uo.