Horváthné Takács Judit:
"Ír biztató levelet ..."


"S mily sokan vagyunk.
Millió picike asszony
Sír itthon a párja után, méri gyötrõdve az idõt,
Ír bíztató levelet és könnyje zilálja betûjét"
(Kaffka Margit)

Pongrácz Antalné (1) egy volt a "millió picike asszony közül, aki az elsõ világháború idején itthon várt, aggódott és bíztató leveleket írt a fronton harcoló férjének. Leveleiben beszámolt a család, a falu életérõl. Írt vágyairól, félelmeirõl, az újságok híreirõl, a rekvirálásokról és az idõjárásról is. Pongrácz Antal (2) a leveleket megõrizte és hazahozta a frontról.

"D.J.K. mi ame (3)
Kelt levelem 1917. oktber 30-án.
Szeretett kedves férjem! Tudatom vele, hogy levelét megkaptam. Nagyon nyugtalan voltam. Nem tudtam felõle semmit kedves férjem. Tudatom vele, hogy egészségesek vagyunk, melyet magának is tiszta szívbõl kívánunk.
Kedves férjem, tudatom vele, hogy elvetettünk mindent, amit akartunk. Esõ is volt gyakran. Most 29-én is volt jó esõ, evvel kikelnek a vetések. Mán a Laposon a rozs szépen kikelt. Kedves férjem, amióta itthon volt, a gyerekek igen sokat emlegetik. A kislánya mindig azt mondja, ha valamit eszünk, hogy ugye édesanyám többet nem eszünk, mer ez köll édesapámnak, ha hazagyün. Nem múlik el egy nap, hogy meg nem emlegetjük. Csak az a nagy fájdalom, hogy ilyen messze vagyunk egymástól. Talán soha sem lesz ennek a rossz világnak vége. Kedves férjem, az állatokat kérdezte, nincs semmi bajok. A csikónak sem, pedig igen rossz a takarmány. Kedves férjem tudatom, hogy a rablóktól nagyon félünk, mert hon egyik, hol másik faluban rabolnak. Ez rettentõen bánt. Sokszor még aludni sem tudok. Isten vele és mivelünk."

"D.J.K. mi ame
Kelt levelem 1917. november hó 27-én
Kedves férjem, én igen nyugtalan vagyok, hogy nem érte-e valami baj, mert én mindig igen rosszakat álmodom. Írjon, ha teheti többször, kedves férjem. Bíz idehaza nem igen jó újságok vannak, mert ma délelõtt 11 órakor tûz volt nálunk. A Németh Antalnál meggyulladt a kazal. El is ígett neki minden takarmánya, szalmája. Kedves férjem, tudatom, hogy Csécsényben megint rablók voltak. Az egylet boltot akarták kirabolni. Kibontották a falat, ott akartak bemenni, de nem sikerült nekik. Nígyen voltak, egy szentmihályi is volt közöttük, éppen ezt fogták meg. Az X-nek az az egeres pofájú fia volt. Kedves férjem tudatom, hogy a jegyzõ most rekvirál minálunk. 12 mázsa búzám volt még, abból vett el 6 mázsát. Rozs volt bevallva 250 kg, abból 50 kilót hagyott élni. Mosott búza azon túl van öt zsákkal. Én rozsot többet nem õrletek. Árpát nem vitt el. A jegyzõ igen kegyes, nem jár ház sorában, hanem a masina céduláról tudja, hogy kinél van. Akik cédula nélkül adták, azok most bajban vannak, mert cédula nélkül nem lehet sem eladni, sem venni. Kedves férjem tudatom, hogy édesapám mostanában mindég beteges, alig lehet vele bírni. Nem tudom, hogy mi lesz vele. Kedves férjem, a háború felõl elég jó híreket hallani. Azt mondják itthon, hogy az orosz fronton fehér lobogók lobognak. Az olaszt igen hajtják. Ha azt legyõzik, akkor talán ebben az évben vége lesz a háborúnak. Írjon felõle, hogy ott mi újság van. Itt megint szedik a hetedik hadikölcsönt.
Isten vele és mivelünk. Maradok hû párja a hideg sírig. A kislánya mindig várja. Mondja, hogy ugye édesanyám estére megint hazagyün édesapám és hoz ómát."

"D.J.K. mi ame
Kelt levelem 1917. deczember hó 4-én.
Szeretett kedves férjem! Tudatom vele, hogy hála a jó Istennek, egészségesek vagyunk, melyet magának is kívánunk a jó Istentõl.
Kedves férjem írjon többször, ha teheti, mert ha nem ír, akkor azt gondolom, hogy valami baj érte. Tudatom vele, hogy itthon az újságok azt beszélik, hogy meglesz az orosznál a különbéke, talán karácsonyra. Ezért mindenki nagy örömben van. Mindenki várja, hogy mi lesz most. Mert az orosznak a szövetségesei, a mi ellenségeink hallani sem akarnak a békérõl, de az oroszoknál is csak a szocziálista kormány, de azt még el is kergethetik, mint a többit, így nem biztos, hogy béke lesz, amit pedig már annyira várunk. Most mondja az újság, hogy áll a béketárgyalás, hogy mi lesz, azt csak a jó Isten tudja. Tudatom vele kedves férjem, hogy itthon igen hamar begyütt a tél. Leesett a hó 3-án, igen hideg van, hordja a hót a nagy szél. A váluban maradt a víz, fejszével köllött kivágni. Fát vettünk Patonán. Most hordjuk haza a töltésen. Majd elvisz bennünket a szél. Még két kocsira való ott van. Egy ölet 90 forintér vettünk. Egy darabig eltüzelünk vele, aztán majd valamerre fordul ez a rossz világ. Kedves férjem, tudatom vele, hogy a marháink most vannak szájfájásban, a tehén igen nehezen gyógyul. Meg azóta nem tudjuk használni a tejet.
Kedves férjem Istven vele és velünk. Imátkozunk érte, hogy a jó Isten segélje mentõl elõbb haza erõben, egészségben. Ha látná, mikor este négyen vacsorázunk. Az árva családjai minden evéskor megemlegeti, mert mindenik gyerek a székire akar ülni, ahol maga szokott enni.
Maradok hû párja a sírig. Mindnyájan csókoljuk."

"D.J.K. mi ame
Kelt levelem 1917. deczember hó 20-án.
Mért nem ír többször? Úgy is tudhatja, mennyire várjuk. Kedves férjem, én megírtam, hogy a rekvirálás megvolt. Megírtam már, hogy mit visznek el, meg mi maradt. Azt is, hogy tûz volt nálunk. Hogy megkapta-e azt a levelet, írja meg, mert nem ír felõle semmit. Kedves férjem, itthon igen hideg van. A Rába befagyott. Van sok hó. Itthon az a hír, hogy az orosz nem akar többet harcolni. Írta kedves férjem, hogy a lovakat beaférulták. Hát hova tették a lovakat? Talán elszállították õket? Kedves férjem, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk neki mindnyájan, de igazából boldog csak akkor lehetne, ha együtt töltenénk el az úr Jézus születésnapját. Bárcsak az úr Jézus születése hozná meg a boldog békességet az emberi nemzetnek. Most kedves férjem igen mondja mindenki, hogy az orosszal meg a románnal meglesz a különbéke. Minden nap azt gondolom, hogy ír majd valahonnan, hogy hazagyünnek. Az volt az újságban, hogy a földmûveseket hazabocsájtják, meg az öregeket is. Isten vele! Kívánom, hogy nemsokára megláthasson bennünket. Csókoljuk minden."

"D.J.K. mi áme
Kelt levelem 1917. deczember hó 30-án.
Szeretett kedves férjem...
A vonatok nem tudtak közlekedni a nagy hó miatt. Idehaza igen sok hó esett. 26-án délután kedzdõdött, esett két nap. Úgy köllött bennünket kibontani. Az udvaron a hó szinest van az ablakkal. A faluból nem lehetett kimenni, mig utakat nem bontottak. Írja kedves férjem, hogy a csomagot megkapta, de azt nem írja, hogy megvolt-e benne minden, amit írtam.
Mit küldjek még, azt írja meg. Írja kedves férjem, hogy azt mondta a tûzmester, hogy hamarosan elbocsájtják az idõsebbeket. Idehaza is beszélik, de az újságunk nem gyütt meg a nagy hó miatt. Ha benne lesz, akkor igaz lesz a hír. A jó Isten adná, hogy mentõl elõbb meglenne. Azt a napot megünnepelném, ameliken hazagyün. Kedves férjem, tudatom vele, hogy a Makkos Gábornak újév napján köll bevonulni, de többieknek nem, mert meg van nekik hosszabbítva egy hónappal. Babotról hat fölmentettnek köllött elmenni.
Kedves férjem, itthon az az újság, hogy a postáslegényt kicsinyben, hogy agyon nem lütték. Úgy történt, hogy a Jóska hordta a postát késõ este. Az Sz. B-hoz is beköszöntött, hogy meggyütt az újság, azok meg azt gondolták, hogy rabló. Nem szóltak neki, csak rálüttek kettõt. A Jóska elájult szegény. A feje tetején a hajával együtt a bõrt mind levitte a lüvis. A neszre sokan összefutottak. A Jóskát fölmosdatták és elvezették haza. Kedves férjem, a disznó még nem malacozott meg. A marhák má meggyógyultak. A tehén azóta nem ad tejet. Kérdezi kedves férjem a lovakat. Bizony elég soványak, pedig minden nap kapnak abrakot, este és reggel. 7 zsák rozsot összekevertem pelvával. Széna nincs. Én is jobb szeretném, ha jobbak volnának. Kedves férjem, a disznót most akarjuk újév után levágni. Bár csak maga ölhetné meg, akkor jobb ízüt enném belõle, mint így. Már két éve elment. Jó lenne, ha hazagyühetne. Isten vele és velünk. Csókoljuk mindnyájan."

"Kelt 1918. január hó 10-én.
Szeretett kedves férjem...
Ha ezt a levelem megkapja, legyen szives írjon, hogy mi történik ott velük, gyühetnek haza, vagy viszik õket máshova. Tud felõle valamit? Ha csak teheti, írjon. Kedves férjem, tudatom, hogy idehaza megint igen sok hó esett. Igen hideg van. Még a jó Isten evvel a sok hóval is kínoz bennünket. Kedves férjem, tudatom vele, hogy akik ezerkilencszázban születtek, azoknak a jegyzõnél jelentkezni kölött, mert megsorozzák õket. Tudatom, hogy a nagyobbik disznót is megöltük. Elég jól meghízott. Lett hetven icze zsír. Hús is lett szépen, csak a legnagyobb baj, hogy nem együtt fogyaszthatjuk. Arról is tudatom, hogy a rekvirált búzát 8-án vittük el Enesére. Hat mázsát huszonkét forint huszonötér mázsálják. De az ára még nincs kifizetve.
Kedves férjem, tudatom, hogy megint rekvirálnak, de még nem tudni, hogy mikor, de már a bíróknál ott a papír. Tudatom arról, hogy a gépésznek nem köllött elmenni. Megint föl vannak mentve márciusig, de csak a sokoróaljai járásban, máshol nem. Kedves férjem, ott mit hallani, lesz-e béke a ruszkiva, vagy nem. Idehaza az egyik újság megvígasztal bennünket, a másik meg-szomorít. Mindenki csak azt mondja, hogy még nem lesz vége. Mindig azt álmodom, hogy hazagyün.
Mindenben maradok hû párja a sírig."

"Kelt levelem 1918. január 21-én
Szeretett kedves férjem...
Írta, hogy küldjek egy kis hazait. Én ma adtam föl két csomagot. Az egyik egy kenyér, a másikban van szalonna, préshurka, kolbász, 16 pogácsa, 3 pakli dohány. Több dohányt nem tudtam küldeni, mert nem kapni. Nem tudom kedves férjem, hogy mikor kapja meg ebben a megbolondult világban. Az egész országban nagy lázadások vannak. Minden munka szünetel. Az emberek egymást ütik, vágják. Nehéz napokat élünk. Minket idehaza a rekvirálással gyötörnek. Éppen ma kezdõdik nálunk. A jegyzõ nem vádolta el, most katonák rekvirálnak. Kedves férjem, tudatom, hogy igen jó idõk vannak. Mintha március volna. A hó mind elolvadt, de még a jég is. Kedves férjem, tudatom vele, hogy a disznó megmalacozott. Van neki 8 malaca. Kedves férjem, most még a vonatok is sok helen megálltak a sok lázadás végett. Gyõrben is igen nagy volt a zavargás. Semmit nem lehet kapni. Minden be van csukva. Mindenhova viszik a sok katonát. Kedves férjem, azt mondják itthon, hogy az orosz megint újra akar támadni. Írja meg, hogy mit tudnak felõle. A Bölöndi Antal itthon volt. Segített fát vágni. Édesapámat igen bántja az, hogy akinek ennyi birtoka van, mint magának, azok mind itthon vannak, csak éppen maga katona. Mindég azért szidja, hogy amíg itthon volt, nem látott a sorsa után, mint más. Akik azóta válnak be, ahol nincs segítség, mind maradhatnak otthon. Hát ilenekkel szidja.
Isten vele és velünk."

"D.J.K. m. á.
Kelt levelem 1918. január hó 30.
Szeretett kedves férjem...
Maga azt írja kedves férjem, hogy egész nyugtalan, hogy nem kap tõlem levelet. Én is így vagyok, ha soká kapok levelet. Én írok úgy mint máskor, de nem megy oda rendesen. Kedves férjem, tudatom, hogy igen ködös idõk vannak. Egy hét óta nem látjuk a napot, de hideg nincs. Sok helen szántanak. Holnap megkezdjük a gané hordását a malom elejébe. Kedves férjem, tudatom, hogy mindenhol sztrájkoltak. Budapesten sok ember lett az áldozat. Majd február 15-én megint tüntetnek a békéért. Ha még soká nem lesz béke, úgy lesz, mint az orosznál. Kiüt a forradalom. Minden nap rosszabbat élünk. Kedves férjem, ha még vége nem lesz a háborúnak, hazagyühet-e tavaszra? Bár csak gyühetne egész szabadságra. Mindig erre kérem a jó Istent. Kedves férjem, mindenki azt mondja, ha az orosz megköti a békét, akkor az idõsebbeket hazaengedik. Már csak hozná el a jó Isten azt az órát mihamarább. Szappant nem lehet kapni sehol. Nekem Koroncóról hoztak 11 koronáért 50 db-ot. Most nem búsulok, hogy mivel mosok. Ha a kis Rozinak adja a postás a levelet, akkor má messzirõl kiabálja, hogy idesapám küldte, még csókolja is a levelet. Isten vele és mivelünk."

"Kelt levelem 1918. márczius 31.
... Kedves férjem, tudatom vele, hogy idehaza igen jó idõ volt. Januárban, februárban, márcziusban is egészen 25-ig, de azóta olyan rettentõ hideg van, hogy a tél közepén nem volt olan hideg, mint most. Az árpa is lefagyott, hogy mi lesz velek, azt nem tudni. Még a Rába is befagyott ott, ahol kevés víz volt benne.
... Kedves férjem, tudatom, hogy ezt a levelet Gyõrben adom fel. Április elején megyek egy fogolért."
...

"D.J.K. mi. á.
Kelt levelem 1918. április hó 17-én.
Szeretett kedves férjem ...
Írja, hogy irassak egy kérvényt a szabadság végett. Már voltam a jegyzõnél, de nem lehet vele beszélni, mert igen el van foglalva a rekvirálással. Kedves férjem, jó volna, ha írna neki maga is egy kérvényt, mert a jegyzõ igen sokra böcsüli, ha valaki ír neki. Kedves férjem, tudatom vele, hogy megint rekvirálnak, de most nem csak élelmet, hanem húst, zsírt, fehér ruhát. Aki eldugja, azt 600 korona megfizetésére kötelezik és hat hónapra elzárják, ha megtalálják nála. Minden nap várjuk õket. Majd ránk rohannak és megfosztanak bennünket mindentõl. Kedves férjem, tudatom vele, hogy hála a jó Istennek, volt nálunk jó hasznos esõ. Most majd kikel a zab, mert az esõ jól belemosta. A lucernák, a vetések igen kövérek. A vetések mindenhol jók. Az árpának sem ártott a fagy, mind kinõttek. A ganét a russzki kihordta a Pótlékba, most meg a fát vágja. A Tajtovából kiégették a sok nádat.
Kedves férjem, tudatom, hogy a tehén szerencsétlenül borjazott. A borjú elpusztult, de én oka nem vagyok neki, nem tehetek róla.
Isten vele és mivelünk. Csókoljuk mindnyájan. Maradok hû párja a sírig."

*

Még ki sem heverte az ország az elsõ világháború iszonyatát, amikor újabb rettenet vette kezdetét. Pongrácz Sándor (4) aggódó édesanyjának címezte leveleit, tábori lapjait. Több mint ötven év elmúltával is torokszorongató érzés az ellenõrzött lapok sorainak olvasása.

Részletek Pongrácz Sándor Don-partjáról küldött lapjaiból:

"A termésrõl írjanak"
"Amerre mi vagyunk úgy néz ki a határ, mind nálunk április végén. Itt még nincs a rozsnak feje. Írjanak mindenrõl. Milyen termés lesz?"
(1942. V. 29.)
"Mire a lapomat megkapják, már biztosan javában folyik az aratás. Írják meg, hogyan aratnak. Ki lesz a marokszedõ, a kötözõ."
(1942. VI. 26.)
"Milyen idõjárás van odahaza? Szeretném látni az otthoni búzakalászt. Írják meg, milyenek voltak. Hány kereszt lett mindenbõl."
(1942. VII. 11.)
"Itt most kezdenek szõkülni a mezõk. Írják meg, odahaza hogy fizet a gabona."
(1942. VII. 23.)
"Itt még mindig nem aratnak. Valahányszor ránézek a gabonára, annyiszor otthon vagyok gondolatban. Írják meg milyen volt az aratás. Kivel arattak. Ha csépeltek, hogyan fizettek."
(1942. VIII. 27.)
"Szõlõ lesz-e? Talán mire a szõlõ érik én is hazamehetek."
(1942. VIII. 24.)


"Hogy áll az õszi dolog? Lehet vetni? A búcsú hogy múlt el?
Nekünk megkezdõdött a szabadság, de lehet két évbe is kerül, mire mindenkire rákerül a sor.
Nagyon félek a téltõl."
(1942. X. 10.)
"Szeretném tudni, hogy állnak az õszi munkával. A vetés megvan-e már? A szõlõ felõl meg nem is írtak. Mennyi lett? És lett-e sok bor? Tegyenek ám el belõle nekem is!
Úgy terveztük a Németh Sanyival, hogy elõször a saját borunkból fogunk majd otthon inni, csak azt nem tudjuk még, hogy mikor. De bízom abban, hogy nemsokára hazamehetünk."
(1942. X. 27.)


"Sokat gondolok haza "
" Nagyon aggódhatnak miattunk. Hát csak imátkozzanak értünk, hogy olyan egészséggel térhessünk haza, mint amilyennel eljöttünk."
(1942. V. 4.)
"Innen a messzi Oroszországból sokat gondolok az otthoniakra. Otthon van jó tej, sült tészta, amit nagyon szeretek és itt egyáltalán nincs. Néha még a sörre és a borra is gondolunk. Erre az sincs."
(1942. V. 22.)
"Sokat gondolok haza. Hej, de jó volna sült tésztát enni! Túrós lepényt meg rétest. A jó Isten egészséget adjon, majd csak megleszünk. Mi, akik együtt vonultunk be, hála a jó Istennek egészségesek vagyunk minden. Mondják meg a szüleiknek. Sokszor beszélgetünk együtt és tervezgetjük a jövõt, természetesen csak úgy, hogy ha szerencsésen hazamehetünk."
(1942. V. 29.)
"Írják, hogy színdarab is volt nálunk, és zászlószentelés. Szerettem volna én is ott lenni, de talán a jó Isten majd szerencsésen hazasegít. Nagyon sokszor gondolok arra, hogy mit is csinálhatnak, mit dolgozhatnak éppen. Sokszor közösen találgatjuk."
(1942. VI. 14.)
"Gondolatban minden nap otthon vagyok. Majdnem minden éjjel haza álmodom. Nagyon hiányzik édesanyám!"
(1942. VII. 11.)
"Már nagyon szeretnék hazamenni. Aki nem próbálta, nem is tudja elképzelni milyen élet is ez.
Meggyógyultak már az állatok? Az Imre adja el az ökröket és vegyenek lovakat. Azokkal talán könnyebb lesz. Mi újság otthon? Van-e sok bevonuló? Édesanyám, szeretném ha már maga adna nekem ebédet."
(1942. VIII. 31.)
"Írják, hogy disznóölés volt odahaza. Bizony nekem is jó lenne már egy kis hazai pecsenye. Istenem, de szívesen dolgoznék én is odahaza. Bízom a jó Istenben, hogy rövidesen eljön az az idõ is. Ha hazamegyek elmondom, hogy mi mindenben volt részem. Csak annyit mondhatok: boldog ember az, aki mindezt elkerülheti."
(1942. IX. 17.)
"Szívesen leszerelnék már, 1 év meg 6 hónap már nagyon sok volt. Milyen jó volna egy kis békés, nyugodt élet. Itt folyton izgalomban élünk. Hiába, nekünk tûrnünk kell."
(1942. X. 6.)
"Nagyon furcsa világ ez a háború. Nincs jobb élet a békés, boldog polgári életnél, még ha nélkülözni kell is."
(1942. X. 7.)
"Hazaküldtem a zsoldomat. Okvetlenül írják meg, ha megkapták."
(1942. XII. 22.)


"Mit küldjenek"
"Fogytán van a tábori lapom. Küldjenek borítékban zöld tábori lapokat. Gyõrben lehet kapni. Írják, hogy én mindig olyan egyformán írok. Ezen ne csodálkozzanak, mert innét nem lehet mindent megírni. Ha lehetne, akkor bizony volna mit írnom."
(1942. VII. 31.)
"Küldjenek fényképeket, olyant, amin mindnyájan rajta vagyunk."
(1942. VIII. 15.)
"Itt ha nincs cigarettám 20 db-ért kell adnom 5 pengõt érõ márkát, viszont ha hazulról küldenék, akkor otthon 150 db-ot is kapnának ezért a pénzért. Küldjenek cigarettát, mert akkor sokkal több pénzt tudok én is küldeni. Most majd 70, vagy 80 pengõt megint el tudok majd küldeni. Nekem itt nem kell pénz."
(1942. VIII. 18.)
"Küldtem csomagszállítót, azzal küldhetik a csomagot. Hogy mit küldjenek, azt nem is tudom, hisz csak 1 kilót lehet küldeni, abba meg mit tehetnek. Egy kis trafik félét és valami harapnivalót."
(1942. IX. 22.)


"Itt vannak a karácsonyi ünnepek"
"Azt gondoltam, hogy talán karácsonyra majd hazamehetek, de most már ez nem olyan biztos. Talán .... Ha nem tudok hazamenni, küldjék el nekem a Kálóczitól a karácsonyt egy kis jó hazai kenyér formájában."
(1942. X. ?)
"Mikor ezt a lapot írom, otthon már várják a szép karácsonyi ünnepeket. Mi is várjuk itt a Don partján. Nem tudhatjuk még, hogy milyen lesz, de bízunk abban, hogy a békesség ünnepe tényleg békésen múlik el. Adja a jó Isten, hogy az új évben együtt lehessek magukkal."
(1942. XII. 20.)
"Itt vannak a szent karácsonyi ünnepek. Bízom a jó Istenben, hogy már hoz valami örömöt is nekünk."
(1942. XII. 22.)
"Karácsony napján /este/ írom ezt a tábori lapot. Hála a jó Istennek, hogy a szenteste békésen telt. Sokat gondoltam haza, az otthoni szentestére. Mi is felköszöntöttük a kis Jézuskát. Karácsonyfát is állítottunk, igaz csak úgy pusztán, mert nem volt mivel feldíszíteni. Este 6 órakor karácsonyi énekeket énekeltünk. A koszton is volt egy kis feljavítás."
(1942. XII. 25.)
"Boldog új évet kívánok! Az 1942. év eltelt. Sok bánat és szomorúság volt benne. Bízzunk a jó Istenben és kérjük, hogy a 43-as év hozza meg a viszontlátást."
(1943. I. 1.)

Pongrácz Sándor sosem látta viszont hozzátartozóit ...

Özv. Pongrácz Antalné levelének töredéke:
" Dícsértessék az Úr Jézus szent neve!
Kedves testvér! Az Úr Jézus szent nevében igen szépen megkérem, ha a fiamról valamit tudna ..."

(Megköszönöm Pongrácz Józsefnek, hogy hozzájárult édesanyja és testvére leveleinek közléséhez.)


Jegyzetek:

(1) Pongrácz Antalné sz.: Máté Erzsébet (1883-1958)
Leveleinek címzése:
Pongrácz Antal KUK
Földkanonen Regiment N27 Batri no.1
Tábori posta: 644
(2) Pongrácz Antal (1872-1930)
(3) Dicsértessék a Jézus Krisztus, mindörökké ámen
(4) Pongrácz Sándor (1909-1943)
Leveleinek címzése:
Szeretettel
Pongrácz Antalné
asszonynak
Rábaszentmihály Gyõr megye