Ifj. Nagy Ferenc:
Levelek a második világháborúból


Polgár László

1912. március 26-án született Tárnokrétiben.
Anyja neve: Szabó Eszter
Fegyverneme: tüzérség
Rendfokozata: honvéd
Katonai szakképzettsége: fogatolt hegyi tüzér
Beosztási képzettsége: lövegkezelõ
Iskolai végzettsége: 6 elemi
Polgári foglalkozása: földmûves
 

1934. október 5-én vonult be elsõ tényleges katonai szolgálatára Gyõrszabadhegyre, az 5. Tüzérosztály, 5/2. Ütegéhez.

Szolgálatának rövid leírása:
1934. október 5-tõl - 1936. március 31-ig Gyõrszabadhegy, 5. Tüzérosztály, 5/2. üteg, lövegkezelõ.
1938. március 18-tól - december 10-ig Felvidék visszafoglalásában lövegkezelõ.
1939. május 5-tõl - december 26-ig Munkács, lövegkezelõ.
1940. március 29-tõl - október 26-ig Erdély visszafoglalásában lövegkezelõ.
1940. május 10-tõl -1945. március 28-ig szovjet fronton lövegkezelõ.

Ennyi a legszûkebb információ, amit a katonai igazolványából megtudhatunk.

Az érdeklõdõ olvasó megtudhat többet is. A Polgár család azok közé tartozott, akik megõrizték valamennyi dokumentumukat, többek között a ma már a történelem lapjaira kívánkozó háborús levelezésüket is. Az itt olvasható néhány rózsaszínû tábori lap, és a levelek korképet adnak néhány sorban Tárnokrétirõl, bõvebben pedig az orosz fronton katonáskodó Polgár honvéd mindennapjairól. Hálás vagyok, amiért feldolgozásra a rendelkezésemre bocsátották a ma már dokumentum értékû levelezéseiket.
Az elsõnek olvasható tábori lap idõben eltér a többi levéltõl. Bár háborús hangulatról szó sincs, mégis érzõdik belõle az aggódás. Képet kaphatunk belõle az idehaza történtekrõl, az idõjárás viszontagságairól, a betakarítás nehézségeirõl, a Tárnokrétiben "vendégszereplõ" lengyel katonák mezõgazdasági munkájáról. A "kishugám"-nak hívott testvér - Jolán - levelei és tábori lapjai ékes fogalmazást, és gyöngy betûket mutatnak.
Amint a levelekbõl is kiderül, a katonai vezetés a katonák részére titkolta az itthoni helyzetet, állapotokat, de ugyanúgy igaz volt az ellenkezõje is. Az itthon maradottak reális híradásokat, információkat nem az ellenõrzött tábori lapokról tudtak meg, hanem a szabadságra távozó katonák által titokban feladott levelekbõl. A levélírók képességeitõl függõen ezek a levelek különbözõ módon tájékoztattak. Polgár László egyes levelei, akár haditudósítások is lehetnének. Persze olvashatjuk egyéni nehézségeit is. Régi igazság, hogy éhes, fáradt katonával feladatot eredményesen végrehajtatni nehéz. A levelek pedig sokat elárulnak. Nem véletlenül várták annyira a csomagot, a kis hazai kosztot.
Polgár László is sokat katonáskodott, pedig gyakran beteg volt. A háborúból sebesülés nélkül hazatért.

Kitüntetései voltak:
- a Felvidék visszacsatolásának emlékére alapított emlékérem,1939
- Erdélyi Emlékérem, 1941
- Tûzkereszt II. fokozat, 1944

1940. július 19.

Kedves Lacink!

Lapodat megkaptuk, gondolom te is az enyémet és mivel van idõm válaszolni, sietem kihasználni. De azért is írok, hátha megijesztett a lapom. Tehát megnyugtatlak mert már éppen olyan jól vagyok, mint eddig. Az aratást tegnap kezdték meg nálunk jelenleg rozsot aratnak a Csigában, csak az a baj, hogy az esõ minden szüntelen kiállítja õket belõle. Egy kevés kis szénát is tudtak szárítani tegnap gyûjtötték össze. Igaz, hogy bokáig érõ vízben jártak, de a rendet a kopók fenntartották. Most megint igen sok a víz nálunk. Az elmúlt hetekben tõlünk is vittek egy-két embert, meg ugyanannyit szabadságoltattak is . Sándor bátyát is nemrég hívták be. Ma reggelre érkeztek meg a kiutalt lengyel mezõgazdasági munkások is. Egész szenzáció ilyen kis faluban, és mulatságos látvány, mikor katona kapálni, stb. megy. Magyarul csaknem semmit nem tudnak.
Írjál te is gyakrabban, úgy aggódunk rajtatok. Isten veled, szeretettel csókol: Jolán

1940. szeptember 19.

Szeretett Laci bátyám!

Ma kaptuk meg a lapodat, melyre sietek válaszolni. Örülünk, hogy végre jelentkezel, már úgyis annyit aggódtunk rajtad, hogy nem-e ér valamilyen baj a hegyek mászkálásában. Mi idehaza jól vagyunk minden, csak te hiányzol, mert bizony igen sok dolog van, ami vár téged is. Nálunk most jobb idõk járnak, mint augusztusban. A férfiak kaszálni, szántani járnak, csak az a baj, hogy vizek igen fenn vannak, és a gyakori esõ igen meggátolja a széna takarítást. A bácsi a ganajt is hordja már. Szinte vetettek már õszi árpát is, de viszont a krumpli még mindig szedetlen, és a cukorrépát is lehetne már szállítani. A mienk hogyan kerül ki a Fölsõ-rétrõl az egyenlõre rejtély, mert arra is és minden felé borzasztó utak vannak. Na most már kapsz egy kis ízelítõt a dolgot illetõen. Ha a jóIsten kegyelmébõl hazajöhetsz, egyszerre beletalálod magad.
Isten veled! A viszontlátásig szeretettel csókollak: Jolán

K. 1943. IX. 7-én d.e. 9 óra

Kedves mindnyájuk!

Megint van alkalmam levelet küldeni egy szabadságostól, tehát megint fölkeresem õket levélben is, Nem tudom a másikat megkapták e, mert itt azt beszélik, hogy a szabadságosoktól küldött leveleket nagyon követelik a vonaton. A múltkori levelemet egy leszerelõtõl küldtem, ezt pedig egy olyantól küldöm aki úgy kapott szabadságot, mivel kisfia született.
Majd ha megkapják írják meg röviden, mert itt is tiltják a levélküldést. Ebbe is megírom, hogy a csomagot megkaptam, ölég hamar, teljesen épen. Én most egészséges vagyok, lassan a köhögésem teljesen elmúlik. Itt még esõ mindig nem volt, de azért éjjel már elég hüssek vannak, de azért téli ruhát egyelõre nem kell elküldeni, mert nappal még mindig igen melegek vannak, meg majd talán akkor kapunk külön csomagszállítót majd azt még megírom. Hátha a másik levelemet nem kapták meg, hogy semmiféle jobb ruhát nem kell csináltatni. Csak az avítt czvetteremet, meg egy parget egypár kapcát, meg egy fülvédõt. Küldjenek, mert azt hiszem itt kapunk is ha hurcolni köll az is csak nyüg az embernek ha sok vinni való van. Még egyelõre maradhatunk ezen a de hogy meddig maradhatunk, nem tudjuk. Az éjjel szolgálatban voltam, hát ölég jól látszottak a Sztalin orgonák. Újságot közbe kapunk, de csak táborit. Az meg bizony nem ír semmit. A harangszót, és a föld újságot is már megkaptam, de a második újságomból kilett tépve az elsõ három lap. Ott vannak a háborús hírek és azt már nem engedik nekünk olvasni. Majd meglátom hogy továbbra is így kitépik e, mert akkor nem lesz érdemes küldeni. A múlt héten írtam egy köszönõ lapot is hogy eljuttatták hozzám a Magyar földet, Nem tudom kis hugám nem e betegedtél meg, mert már egész héten nem kaptam levelet, csak vigyázzál ám magadra nagyon. Nem tudom hogy milyen nagy szükség van az erõdre, egészségedre, mert én bizony ha csak valami nagy fordulat közbe nem jön, egy év elõtt nem szabadulok. Legények kevesen vagyunk, és mindenféle szempontból nõs emberek vannak elõnybe. Szabadságra is mindig csak öt ember mehet, és éppen egy hónap telik el, mire visszajönnek. Így hát két év is eltelne mire miránk kerülne a sor, annyit pedig nem szeretnék itt ezen az ócska földön meg érni.
Most hétfõn és kedden elég nyugalmas napunk van. Itt írom a levelemet a szabó mûhelyben. A zubbonyomat vagyok itt varratni. Míg rám kerül a sor, gondoltam most ráérek írni. Már vasárnap szerettem volna írni, de még egy percnyi idõnk sem volt. Nem mintha támadásban lettünk volna, mert még attól hála Isten ölég messze vagyunk. Egyenlõre csak a magunk tisztjei nem hagytak nyugodtan. Mondtuk, hogy más szórakozást õk sem találnak? Majd ha lesz idõd kis hugom csomagot küldeni, küldjél egy kis mákos pogácsát is, ha jól kiszárítottad. Azt hiszem nem fog megromlani, mert ilyenfélét többeknek is küldenek. Akinek most jön, 3-4 nap múlva megkapja. Dohányom még van, de azért ha tudsz venni egy két paklit azt is, meg papírt is tegyél bele. De jól elkülönítsd, nehogy egyik a másiktól elromoljon. Majd esetleg ha pénzt tudok küldeni Ha más név alatt megy is, nem köll megijedni, mert itt igen keveset engednek meg névvel küldeni, és vannak olyanok is, akik elkártyázzák, és azok nem tudnak küldeni. Így azoknak a nevével talán lesz alkalom a jövõ hónapban elküldöm a zsoldomat. Majd abba az idõben megírom. Itt ugyan nem kapunk érte semmit. Most a Kálmán is igen szeretne szabadságot kapni de nem tudom sikerül e neki. Ha véletlenül sikerül, majd attól is izenek.
Majd arról is írjál majd kishugám, hogy néz ki a szójabab, silókukorica, gondolom a répa is ölég jól elsülhetett, meg a cigóri. Bizony jó lenne otthon lenni, mire szántani köll. De ha megérjük, talán majd csak jövõ ilyenkorra, elõbb nemigen számíthatunk, hogy innen megszabaduljunk. Itt ugyan , olyan hírek is vannak, hogy vissza megyünk Lembergig. De hát egyelõre még nincs semmi kilátás rája.
Most már befejezem a levélírást mert a zubbonyom elkészült. Már úgy is 9 óra. Majd csak dél lesz most már.
Maradok szeretettel a távolból:

Laci

A válaszlevél kezdõ sorai:

Kedves kis Bátyókám levelét nagy örömmel vettük kézhez, s ha tudná mekkorával, bizonyára ezt akis helyet is teleírta volna mán., s nem hagyta volna üresen. Az én levelem bizony sûrûbben tele van írva, de nem baj, csak hadd örüljön neki. Nekünk csak az a fontos, tudjuk, hogy ép, és egészséges…

Kedves Szülém, és mindnyájuk!

Mivel elõre láthatólag lesz alkalmam levelet küldeni a szabadságosoktól, vagy leszerelõktõl, azért most lehetõleg leírok ami csak az eszembe jut. Mikor mi elindultunk Szentmártonból, csináltunk olyan hosszú utat. 13 nap jöttünk abba a vagonba, amibe ott beültünk. Már úgy meguntuk, hogy azt mondtuk, akárhova leszünk, már csak kiszálhassunk belõle. Fönt jártunk, még lett ország fõvárosánál is, aztán úgy nagy kerülõvel Gomel felé jöttünk vissza Kievbe. Innen délnyugati irányba mentünk keresztényen keresztül. Itt voltunk 8 hétig. Most 15-én jöttünk megint ide vonattal.
A csomag, és a tábori lap, már 24-én megérkezett. 25-én este, tegnap kaptam kézhez. Tudtam hogy van, mert egy mosoni ismerõs gyerek hozta Kievbõl. Útközben találkoztunk vele. Mi meg akkor mentünk pontonokat fölvételezni. Ott háltunk az állomás mellett, mert csak másnap hajnalban jöttek meg a pontonok. Bizony csak ott aludtunk, a lovak faránál. Elõtte éjjel meg éppen õrségben voltam. Ott is megfáztam. Ekkor éjjel még jobban. Hogy hazaértünk, este megint õrségben voltam. Így bizony csak éppen hogy jutott idõ a csomag feladására. Tegnap a pontonokat szerencsésen levittük a Nyeperre. Azért írom hogy szerencsésen, mert bizony itt ezek a szegény lovak olyan állapotban vannak, hogy szánalom rájuk nézni. Minden nap emelgetünk 3-4 darabot reggelenként. Bizony most bejutottam én is a legszánalomra méltóbb katonák közé, mert ezek a hídoszlopok, most mind szedet-vedett emberekbõl állnak. Van itt tüzér, baka, huszár, utász, mindenféle alakulattól, mind ilyen kõcsönkért emberek vagyunk. De hát csak olyan a sorsunk is, mint a mostoha gyerekeknek. Azért csak egészségünk legyen. Most már a náthám is múlik megint, csak még egy kicsit köhögök. A csomagot ölég hamar megkaptam, együtt volt minden. Nagyon köszönöm a nagy gondoskodást. Majd ha nem leszek szolgálatba aszpirint is veszek be, talán helyre hoz egészen. Majd a másik csomagba csak a rossz kötöttemet küld el. Ahol rossz, egy kicsit össze rakotálod, mert ezek közé az undok dögök közé nem érdemes böcsületes ruhával menni. De még egyik vásott parget gatyámat, meg fülvédõt, de még egyenlõre csak várjál, mert itt olyan irtózatos szárazság és hõség van, hogy úgy is majdnem megbolondulunk. Most itt vagyunk a Nyeper nyugati partján. Kievtõl északra 30 km-re. Valki ennek a falunak a neve. 15-e óta vagyunk itt. Még talán egypár hétig maradunk. Azt hiszik, majd a lovaink egy kicsit erõsödnek, de ezek bizony egymás után döglenek meg. Itt annyi a légy, hogy az embert magát is majd megeszik. De sokkal csípõsebbek, mint minálunk. Még idáig minden szombat délután adtak idõt mosásra. Kimegyünk a Nyeperre, és ott finoman lehet mosni. Ez olyan furcsa egy folyó, be lehet menni pár száz métert, mégis csak térdig ér. Még nem tudom biztosan de azt beszélik, hogy téli ruhát lehet amúgy csomagszállító nélkül is küldeni. De nem biztos, majd ha igaz lenne, akkor megírom, mert úgy hallani, hogy lehet nehezebb is két kilónál. Azt hiszem, hogy most megint elküldtek hat hónapi csomagszállítót, de mi azt nem látjuk, csak az irodán beírják kinek küldjük. Majd még ha küldesz kishugám küldjél mákos pogácsát is, mert itt olyan vacak ételek vannak, mint a moslék. Azt hiszem ha jól ki lesz szárítva, akkor nem fog elromlani. Látom többeknek is küldenek, és szépen megvan. De most egyenlõre még ne, esetleg szeptember dereka körül, mert ha menni találunk, nem is kapom meg, meg vinni is igen bajos. Majd a ruhámat is kérni fogom. Majd ha köll, meglehet írni tábori lapon is.

Ezt a levelet egy bõnyi embertõl akarom küldeni, azt hiszem majd Gyõrben adja õ is föl. Heten mennek haza leszerelni, de csak még 30-án indulnak. Szerettem volna szabadságosoktól küldeni, ment egy téti is haza, de õk elmentek 26-án, így nem volt idõm a levelet megírni. Majd karácsony felé leszerel ez a markotai Puska Feri is tõlünk. Azt ígéri, hogy majd átmegy mihozzánk és mesél, hogy van idekint. De hát addig még nem tudjuk mi ér bennünket. Bizony hogy jöttünk kifelé, a mi vonatunkat is felrobbantották fél 12 táján. Sötét volt igen. Az volt a szerencsénk, hogy csak igen lassan mentünk, és csak a gõzöst dobta le a sínekrõl. A többi kocsi meg csak egy kicsit összevágódott. Levelet is én csak kettõt, hármat gondoltam, hogy küldjél, mert nagyon ritkán lesz ám alkalom így küldeni, mert most már lassan elfogynak az öreg katonák, akik a tavalyi visszavonulást átélték, hát bizony amiket mesélnek, csoda, hogy ezekbõl a szegény gebékbõl ennyi is megmaradt, de hát ezek is mind úgy meg vannak ám lõdözve, mind olyan ronda gennyes folyós sebeik vannak. Már 17-et elástunk, de most megint 4 döglõdik, azt hiszem, ha a hidegek bejönnek, ez talán mind sorba döglik. Már a hazai szappanom elfogyott, de ha ennyit kapunk minden hónapban, akkor ölég lesz. Kaptunk mosószappant is meg mosdószappant is. Még arról nem írtak, hogy Szentmártonba 20 pengõt feladtam, azt meg kapták-e. Semmi értelme sem lett volna kihozni, mert Lavocsniban minden magyar pénzt le köllött adni. Itt meg a pénzért nem adnak semmit, a zsoldot is mind haza küldi, 30 márkát lehet egyszerre küldeni, 1 márka 1 pengõ 64 fillér. Majd ha lesz annyi én is elküldöm, mert semmit sem lehet érte úgy sem venni, még tejet sem adnak pénzért. A múltkor volt egy fél penészes kenyerem, azért egyszerre kaptam egy liter tejet. De mostanában bizony nekem is igen könnyen elfogy a kenyerem. Ezek akik a múlt télen is itt voltak, azt mondják, hogy ölég jó meleg ruhákat kaptak a télre, hát ezért nem köll küldeni. De hát majd meglátjuk, ha köll valami, majd kérek. Mostanában ha van idõnk minden nap fõzünk egy-egy bögre krumplit, mert van itt a németnek olyan táblák, hogy sem vége, sem hossza nincs. Agy aztán közben csak jól lakunk. Most 26-án este megint kaptam egy augusztus 10-én írott levelet. De hogy a többit megkapom-e nem tudom. Most még itt leszünk, ha írsz kis húgom, biztos megkapom. Még majd, ha írsz írd meg kik rukkoltak már azóta be. A Takács Kálmán is jól van, minden nap beszélgetünk egy kicsit, ha van idõnk. A Pistinek is azt izenem, hogy továbbra csak legyen jó gulyás. Majd aztán az Isten segítségével én is csak haza kerülök. Hát most már ami hirtelen eszembe jutott le írtam mindent, majd ha lesz alkalmam megint írok ilyen hosszú levelet. Itt még olyan hatalmas asztagjai vannak a németnek, és azt is nekünk köll éjjel õrizni, mert attól féltik, hogy fölgyújtják a partizánok, bizony ez is ölég veszélyes õrség most is öt nagy osztagnál álltunk öten, de hát nem történt semmi. Most már soraim zártával maradok szeretettel a távolból:

Laci

K. X. 9-én

Kedves mindnyájuk!

Ezt a levelet egy felsõgallai fiútól küldöm, aki szintén születési szabadságot kapott. Ebben most van alkalmam részletesebben leírni hogylétünket. Elõször is beszámolok, hogy a múltkor miért nem volt idõm két hétig is írni.
.Szeptember 15-én jött egy sürgõs parancs, hogy a Nyeperrõl a pontonokat azonnal el köll szállítani. Hát mi ki is mentünk gyorsan. Lehet gondolni micsoda húzatások voltak azon a meredek parton. Majd tengelyig érõ homokban ezekkel a rossz gebékkel. Úgy hogy a 42 pontonkocsit mire kihúzattuk este lett. Akkor elmentünk a lovakkal haza, de alig haza értünk, pedig mink két óra járásnyira voltunk onnan, jött a másik parancs, pedig akkor még sem magunk, sem a lovak nem ettek. Azonnal vissza, még azon az éjjelen a fele kocsit elköll vinni Kievbe. Reggel négy órára ott kell lenni, ha minden ló megdöglik is, mivel nincs elég lovunk, hogy még másnap estére a másik 22 pontont is le köll húzatni. De hát aztán micsoda éjjel volt az, Amíg élünk azt hiszem úgysem fogjuk elfelejteni. Olyan sötét volt, nem láttunk az órrunkig sem. Olyan forma helyen jártunk a Nyeper partján, akárcsak a hanyba jártunk volna. Egyszer csak úgy 2 óra táján még az esõ is megtetézte nyomorúságunkat. Úgyhogy Kievtõl még voltunk vagy 15 km-re. Mi bizony aztán ott maradtunk úgy, hogy mi csak másnap délután 5 órakor érkeztünk meg. Mire éppen a másik fordulóval is meg köllött volna érkezni. Így aztán megint nem értünk rá sem etetni, mert nem is volt mit. Sem magunknak, sem a lovaknak. Hanem még azon az éjjelen vissza köllött menni a többiért. Mi már majd fölfordultunk az éhségtõl, meg az álmosságtól. De én csak csodálkoztam, hogy ezekbõl a rossz dögökbõl, még addig egy sem fordult föl. Hát mi vissza mentünk egyszerre a Nyeper partra. Éppen éjfélkor érkeztünk meg. Ott kaptunk akkor éjjel egy kis elõtte nap fõtt ebédet. De a lovak bizony csak egy kis szénát. Éppen mondtuk, amilyen éhesek vagyunk, azt is megennénk mi is. De két órakor már megint talpon voltunk. 4 órakor indultunk megint Kievbe. Úgy volt, hogy még aznap bevagonérozunk, és megyünk valahova a magyar határ felé. De bizony mire odaértünk, a német parancsnokság azt mondta, nekünk nincs vagon. Ha tudunk, induljunk el gyalogmenetben. Hát akkor meg, hogy minden kocsit vihessünk, csak két ló került több kocsiba is. Vasárnap indultunk, de már azt sem tudtuk hányadika van. Így két nap én is csak kettõsbe húzattam egy kocsit. De micsoda visszavonulás volt akkor. Autó, autót ért. Úgy hogy mi alig bírtuk Kievet elhagyni, annyi volt a döglött ló az út mellet az árokban. Minálunk is amelyik nem bírta kifogták, és agyonlõtték bele lett fordítva az árokba, és mentünk tovább. Már attól féltem az én lovaim is odajutnak, de aztán harmadik nap kaptunk lovakat a ló ellótól. Így ettõl kezdve én is négyesbe húzattam a kocsit. Így mentünk egy hétig 140 kilométert Kievtõl. Úgy volt, hogy majd itt kapunk vonatot, de már éppen ma két hete, hogy hiába várunk. A mi vonatunk csak nem jön. Most aztán posta is igen ritkán megy. Csomag meg mióta az enyém jött, akkor kaptunk öten. Azóta a többi mind útban van. A téli ruha csomagomat sem kaptam máig meg, de még azért nincsenek túl hidegek. Most itt vagyunk Zsitomirtól nyugatra egy faluban 14 km-re. Hogy meddig maradunk nem tudja senki. Gyalog félnek elindulni, vonatot meg úgy látszik nemigen akar adni a német. Az a hír is volt, hogy magyar vonatot várunk, és bemegyünk az országba. De úgy látszik az sem igen jön. Hogy mi lesz velünk, nem tudjuk, pedig a muszka alighanem megint közeledik, mert esténként olyan szép tüzijátékokban van részünk. Hogy öröm nézni, még egyenlõre elég messzirõl. De bizony nem tudhatjuk még mi vár még miránk is, mert már ahol fürödni szoktunk a Nyeperben, már a túlsó parton alighanem ott az orosz. De hát mi itt valójában nem sokat tudhatunk meg. Azt hiszem ezért nem engedik az újságokat sem kijönni. Másodika óta én sem kaptam hazulról egy sort sem. Már kétszer is elvolt a postásunk, de csak azt mondja, hogy már nem jön el a magyar posta idáig. Azt várják, hogy a napokban úgy is megyünk, hát már mi is nehezen várjuk most, hogy mikor mehetünk. Hogy aztán csakugyan a határon belül megyünk e, azt sem tudjuk, de csak már mennénk.
A T. Kálmán is már két hete elszakadt tõlünk, azóta nem tudok róla sem. Tudniillik, õ a 105-ös hadihíd oszlopnál van, mi meg vagyunk a 103-as. És idáig ezek voltak együtt. Most hogy jöttünk, minket összecsaptak a 102-el. Õket meg a 104-el. Így most õk elmaradtak tõlünk még Zsitomiron túl. Még az októberi csomagküldésrõl sem tudok ebben a levélben írni semmit. A múltkor, ahogy megindultunk, azt hittük, október utoljára otthon leszünk, de alighanem a német nem fog elengedni bennünket. Pedig akik a múlt telet itt töltötték, igencsak félnek a téltõl. Mi is mondjuk, hogy most ezekkel a jó idõkkel most el lebzselünk, aztán majd mégis gyalogmenetben köll elindulni. Pedig a múltkor mikor jöttünk volt egy fél nap olyan bolond idõnk, esett a borsó hó, esõ, jól át is áztunk. Az volta jó, hogy délután meg már azóta is olyan jó idõk vannak. Ha mégis úgy lenne, hogy a csomagért nem volna alkalmam írni, a hónap utolja felé küldjék, és csak pogácsa félét, lekvárt, vagy aszalt gyümölcsöt, mert úgy látszik a sunkának megérezték a szagát, ha csak el nem felejtették otthon beletenni, mert abban bizony nem volt sehol. Majd a csomagban valamilyen kést is küldjenek, mert úgy jártam rossz volt a zsebem, és elvesztettem. Cigaretta papírom is van most is ölég, az sem köll. De ha dohányhoz lehet jutni, az jó lenne. Nem baj ha pipa dohány is, mert bizony mi is csak 3 cigarettát kapunk egy napra. Az is csak német.
Máma még mosni sem értünk rá, mert egész nap ezeket a rongy gebéket köllöt legeltetni. Már tegnap este óta egy szál szénánk sincs, és nem is akarnak adni. Éppen mondjuk, hogy lassan odajutunk, sem haza nem engednek bennünket, sem enni nem kapunk. Idáig még minden szombat délután mosás volt, de máma már az is elmaradt, pedig már jó egypárban akad tetü is. Még én idáig nem találtam a ruháimban, de ha csak elkerülhetem, még csak be sem nézek ezeknek a piszkos népeknek a konyhájukba. Itt bizony a konyhába megy be a tehén, a borjú, a tyúkok, meg a kutya is éjjel-nappal ott fekszik.
De már befejezem az írást, mert már úgy járok nem gyõzik elolvasni. Ha megkapják, majd csak a dátumot köll megírni, és akkor már tudom.
Végül jó egészséget kívánok mindnyájuknak. Maradok szeretettel a távolból

Laci.

K. X. 16.

Kedves mindnyájuk!

Bár még a múltkori levelemet sem tudom, hogy megkapták amelyet 9-én küldtem, de azért máma mivel megint nyílik alkalom a levélküldésre, és most nálunk olyan csõpörgõ idõ van, tehát így idõnk is van az írásra, megint írok. A múltkori levelemet egy szabadságostól küldtem. Abban részletesen leírtam hollétünket, és visszavonulásunkat. Sajnos, még máma éppen három hetére is csak itt vagyunk. Most megint azzal bíztatnak bennünket, hogy 23-án kapunk vagonokat, csak annyi a különbség, hogy egy hétig kint voltunk a faluvégen egy réten. Ott háltunk mi is a lovakkal együtt. De mikor írtam azt a lapoz, hogy itt olyan hatalmas esõ volt reggelre még a sátorba is, alig fejeztem be az írást, újra lett egy hatalmas esõ, úgy, hogy a lovak is bizony vízben álltak. Meg bizony minket is kiöntött. Be kellett szállásolni a faluba. Azóta bent vagyok, most már éppen ma két hete. Egy mosoni gyerekkel, akivel 40-ben is együtt voltunk. Itt négy lónak van hely. Nem éppen meleg istállónk van, de azért még idáig ölég jó helyünk van nekünk is. Éppen finoman elférünk még a lovak mellett. Most is csak minden 4. éjjel vagyunk szolgálatban. Én éppen az éjjel voltam. T.i. most csak a ponton kocsiknál köll szolgálatot tartani.
A múlt héten meg képzeljék el, kitalálta ez a jó barátunk, hogy szántsunk a kolhosznak. Akkor majd adnak a lovaknak is, meg az embereknek is kosztot. Hát ki is lettünk rendelve ezekkel a rossz gebékkel, és mind négyesbe finom új kettes ekékkel szántottunk éppen mikor megkaptam a csomagot. Otthon meg mennyi a dolog. Hát bizony mink csináltunk is olyan munkát! Mondom az egyiknek, hogy ez még a kolhoznak is igen ronda munka. Zabtarlót buktattunk a mai nap kivételével egész héten. Már tegnap is csöpörgött egész nap. Olyan rondák voltunk, mint a disznók. Na mondtuk, ezért hozzák ki a magyar honvédet ukrajnába?! De máma még rondább idõ van, így nem köll menni. Tegnap is ment 40 ló, 10 kettes ekével minden nap amennyi még jobban bírja. Én kint voltam minden nap, ha jó idõ volt. Nem volt rossz kint. Az ember egy kicsit úgy érezte, mintha otthon volnánk civilbe. Meg mintha a nap is kint hamarabb telne. Még a zab bizony itt van a föld mellett, három hatalmas asztagban. De most ezek csak a krumpli szedéssel sietnek. Van itt már annyi hosszú veremmel, lehet néhány ezer mázsa is. Egész nap sütjük mi is a krumpli szárral. Így hízik a nép a krumplin. Ezt a levelet meg egy leszerelõtõl, egy gyömörei embertõl küldöm. Mert itt idáig bizony annyira bíztunk, hogy minket is bevisznek az országba, most meg csak ide érkezett hozzánk hat ember fölváltásra. Mi lesz velünk, most már nem is tudom én sem elgondolni. Most megint igen beszélgetik, hogy 23-ára innen okvetlenül mennünk köll, mert már Kiev is elesõben van. Így van ez már ebben a hónapban végig.
Most bizony a magyar posta olyan messze van tõlünk, hogy a postásaink elmentek vasárnap, és csak tegnap péntek este értek haza. Azt mondták, a magyar határhoz voltak 70 km-re, Szaniszló a neve. De azért ha az Isten kegyelmébõl továbbra is egészségünk lesz, majd csak megélünk. Az orosz kartocska ölég jó, hizlaló. Már én is 70 kiló vagyok.
Egy kicsit itt is enyhült az idõ, de a múlt héten bizony olyan hideg volt, hogy a kezemet is úgy fölszítta, hogy már kezdett kicserepezni. Már mind mondogatjuk, hogy mielõtt beállnának a hidegek egészen, csak mennénk el valami jobb téli szállásra, de természetes legjobb volna otthon. A Marika ezen a lapon is írja, hogy küldött, és szívesen küldene továbbra is újságokat. De bizony én egyet sem kaptam meg belõlük. Az én újságaimat sem kapom máig sem. Azt hiszem, hogy az újságokat most nem is engedik kijönni. Még azt is megakarom írni, hogy ha valamit a honvédség részére gyûjtenek, most már én is vagyok, hát semmit nem köll adni, mert mi abból úgy sem látunk semmit. Most ezekkel a fölváltókkal jött egy fölpéci is, annak a Fazék Bélának unokabátyja. Gyula ennek meg a neve. Egy kicsit elbeszélgettünk vele, de õk sem tudnak otthonról semmi különös újságot sem.
De már többet nem untatom kis hugámat az olvasással. Kívánom, hogy e levelem is jó egészségbe találja mindnyájukat, és adják át az üdvözletemet a rokonoknak is.
Maradok szeretettel a távolból

Laci

1943. november 4.

Kedves Szülém és mindnyájuk!

Mivel úgy mutatkozik, hogy megint lesz alkalmam levelet küldeni, hát megint fölkeresem õket egy hosszú levéllel. Megint van egy fiúnak kilátásban, hogy elmehet szabadságra, õtõle szeretném elküldeni. November 4-én írom e sorokat, de még az elküldés bizonytalan, de úgy szok lenni, ha megjön a hadtesttõl az engedély, akkor meg egyszerre mennek. Azért aztán olyan sürgõs az írás, hogy gondolom közbe ölég lehetett elolvasni. Október 16-án is írtam egy levelet egy gyömörei leszerelõtõl. Gondolom már rég megkapták. Abban már írtam, hogy úgy van szó, hogy 23-án elmegyünk innen, be is vagonéroztunk Zsitomirban de egy éjjel ott aludtunk az állomáson, mert nem voltak vagonok, így csak 24-én tudtunk berakodni. Még itt kaptam meg úgy 11 óra tájban ezt a három lapot, amit a Jolán a Mariskától küldött, amit másnap írt és a Mariska is ugyancsak másnap írt, ebbõl az látszik, hogy ilyen messze már egy-két nap nem számít, mert ezek ide értek együtt és még akkor egyszerre kaptam megint két Magyar földet is egy szeptemberi, meg a legújabbat, hát így aztán azért a vonaton nem unatkoztunk, mert lapokat is elolvastam háromszor is, meg az újságokat is átolvastam nekik majdnem mind hangosan. Volt rá idõ elég. Mert éppen elsején reggel rakodtunk ki, a robbantások miatt. Alig mentünk naponta három-négy órát, de azért így is megtettünk 700 km-t. Sajnos nem hazafelé. Csaknem messzebb vagyunk, mint eddig voltunk. Felvittek bennünket a pinszki mocsarakhoz. Luminec van nagyobb város hozzánk, 24 km-re. Pinszk meg 70 km-re. A lengyel határtól pedig úgy mondják, hogy 200 km-re vagyunk. De már itt is inkább lengyelül beszélnek, mint oroszul. Ennek a falunak Lachva a neve. Itt már egészen mintha mégsem volnának olyan elmaradottak a népek, mint ahol idáig voltunk. Amúgy is mintha jobb módúak volnának. Itt ennél a háznál hárman vagyunk hat lóval. A lovainknak bizony ölég hideg helyük van, mert egy nagy pajtában vannak, és a teteje meg bizony jól világít. Az idõ itt már télies, egész nap hordja a havat. Nem tudjuk, meddig maradunk itt, de ha itt köll kitelelni, alighanem a lovainkat nem gyõzzük elásni. De hát az ördög vigye õket, magunknak ölég jó meleg szobánk van. Most is itt írom a levelet a meleg szobában a gyereknek a tollával. A legidõsebb gyerek olyan tíz éves, és amint látta, hogy írni akarok, egyszerre hozta a tollat meg a tintát, hogy evvel írjak, és még egy egész szál ceruzát is adott. Így most már kitart az is. Még két kislány van náluk, az egyik hét éves, a másik meg három. Még itt katonaság nem volt, most még barátságosak is. Mink is minden este kapunk mind a hárman egy kis pohár tejet. Bizony ennyi idõ után csúszott nekem is. Mondom nekik, hogy ha itt találunk továbbra is maradni, majd alighanem ezek elõbb megunják, mint mi a megivást. De azért nem is kívánjuk tõlük, míg adnak elfogadjuk, ha nem adnak meg úgy is jó lesz. Még a levélbe azt is megírom, hogy 28-án úgy este fél kilenc óra táján a mi vonatunkat is felrobbantották, de szerencsére talán keveset tettek alánk, mert csak a gõzösnek az egyik nagy kereke törött el, meg a mozdonvvezetõnek ammint a szilánkok betörték a mozdony ablakát, a jobb szemét kivitte. Bizony csak az isteni gondviselésnek a különös kegyelme, hogy nekünk is nagyobb bajunk nem történt, mert mink a mozdony után a második kocsiban voltunk.
Máma 7-én folytatom megint a levélírást, mert úgy hallom, hogy talán a jövõ szombaton elmehetnek tõlünk ezek a szabadságosok.
Most beszámolok arról, hogy telnek itt a heteink. Itt bizony igen nagy munkába fogtak az utászaink, mert öt nagy hidat letüzetek az oroszok a visszavonuláskor, most ezeket csináljuk újra. Mink meg hordjuk nekik a sok anyagot. A kocsiinkról le lettek rakva a pontonok, és úgy szállítjuk a nagy fenyõtöveket, bizony ölég messzirõl. Tegnap is csak egyet tudtunk fordulni, pedig minden reggel négy órakor ébresztõ van, és már fél hatkor indulás. A Pripet folyón eregetik le ezek a szerencsétlen zsidók. Hát még csak azokkal van ám kidurrantva. Minékünk még az a jó, hozzá sem köll nyúlnunk. Szegény ördögök ezek húzkodják ki a vízbõl és rakják a kocsikra azokat a vizes fákat. Minekünk meg a köppencsbe is majd lefagy a kezünk. Nekünk csak a gyeplõn fázik el a kezünk, ezért majd a novemberi csomagba küldjék el azokat az öt ujjas kesztyûket, mert itt alighanem még egyhamar nem fogunk kapni semmiféle meleg ruhát sem. Úgy van a hír, hogy alighanem három hónapig is itt leszünk, mert ezek a hidak nem lesznek készen a tavaszig sem. Pedig este is van úgy hogy már nyolc óra, mire hazajöhetünk. De majd talán a jövõ héten kapunk délre hideg ebédet, de a héten bizony öt órakor megittuk azt a két deci kávét, hát este már majdnem fölfordultunk az éhtlenségtõl. Éppen a héten nem tudtak két nap kenyeret fölvételezni. Ha a házigazdánk nem adott volna, ugyancsak kikoplaltuk volna magunkat, mert itt nincs idõ krumplit fõzni sem. A gazdaasszonyunk majdnem minden reggel fõz egy kis krumplit, csak az a bajuk ezeknek is, hogy sójuk nincs. Hát majd a novemberi csomagban küldjenek majd egy kicsit. A csomagot meg hogy mikor küldjék, azt magukra hagyom. Amikor lesz idejük elkészíteni, csak a kesztyûk jó lenne bizony, ha már minél elõbb itt lennének. A leveleket megkapjuk teljesen felbontatlanul. Azért ha lesz idejük, csak írjanak, mert azon mégis többet lehet írni. Majd közben egypár cigaretta papírt is tegyenek úgy levélbe meg a csomagba, majd két-három levélpapírt is borítékkal meg hozzá bélyeggel, mert ezen túl már csak egy maradt, mert a kollegák kunyeráltak is el belõle. Majd legalább ha lesz alkalom megint csak írok közbe egy-egy levelet. Most még azért a fronttól messzebb esünk, mint ahol eddig voltunk, mert itt nem igen járnak a röpülõk. Ágyúdörgést meg egyáltalán nem is hallunk, de amint mondják itt meg igen sok a partizán. Azért most itt van annyi katonaság, hogy azt hiszem azok sem mernek felénk közeledni. Hogyha az egészséged engedi kishugám máskor is írjál levelet is. De csak akkor, ha nem kerül nagyobb megerõltetésedbe.
Soraim zártával maradok szeretettel a távolból:

Laci

K. XII. 2-án

Kedves mindnyájuk!

Mint hogy megint alkalom kínálkozik a levél küldésre, beszámolok megint a hogylétünkrõl. Mert bizony máskülönben amilyen jó helyünk volna, meg ölég veszélyes helyen vagyunk. Mi is bevetésen vagyunk, most zsoldot is többet kapunk. Majd ha lehet, megint hazaküldöm. Nehogy valami bajba keveredjünk, aztán nálam maradjon. Most azok mennek haza, akik a Puska tizedessel együtt jöttek ki. Még 16-an voltak, de most megjött mindnek a leváltás. Majd a levelet ezektõl küldöm valamelyiktõl. Bizony most minekünk is jobb volna, ha minél elõbb mehetnénk. Már a múltkor úgy volt, hogy elmegyünk, de most meg mégis visszatartottak bennünket. Nem tudjuk, hogy nem e vesztünkre. Most mi is ölég rossz helyzetben vagyunk, mert a 116 lovunkból megint csak 93 van már meg. Abból is 80 olyan rühes, hogy utálat rájuk nézni. Már emberek is sokan elkapták tõlük. Minden nap emelgetni köll négyet, ötöt.
Hát bizony ha nem kapunk vonatot, ha gyalog köll menekülni, mi sem messze tudunk menni. De hát bízzunk az Isteni gondviselés kegyelmében. Majd csak megmutatja innend is a kivezetõ utat. Még azt is megírom, hogy azt hallottam, hogy sem dohányt, sem cigarettát nem lehet már levélben küldeni, mert azt elkobozzák. Tehát nehogy ilyesmit nekem elküldjenek. De cigaretta papír azért úgy elszélesztve eljön. Ha a novemberi csomagba nem tettek, akkor azt próbáljanak levélben küldeni. De csak úgy, hogy meg ne lássák benne. A Puska Feri azt ígérte, hogy odaadja még azt a két csomagszelvényét, ami hátra van neki. Ha tényleg átadta azoknak a küldését is magukra bízom. Majd mikor valamiben szûkölködöm, azt úgy is megtudom írni tábori lapon is. Most a postaforgalom is olyan keserves nálunk, hogy mi is nagyon ritkán kapunk levelet. A postásaink is vonattal járnak, és van úgy hogy csak harmadnap tudnak hazajönni. Már a múlt héten is küldtem egy levelet egy szabadságostól. Gondolom azt már úgy is megkapták. Abba beszámoltam az utazásunkról. Hát itt bizony a vasúton való utazgatás sem a legköllemesebb, mert itt hamarosan fölröpítik az embert. Most hogy a lovaink ennyire odavannak megszûnt a fahordás is a hídhoz. De hát a múltkor, akkor reggel mikor a puska elment tõlünk, már a hídhoz vezetõ utat is fölaknázták. Az volt a szerencsénk, hogy a zsidókat küldték elöl, így ezek közül vágott agyon hármat. De nem azért írom meg az ilyeneket, hogy megijedjenek, majd csak megsegít bennünket az Isten. Majd valamelyik csomagba küldjenek néhány levélpapírt borítékkal, meg bélyeggel. De csak ilyent mint ez, mert azokat a nagyokat azért nem akarták elfogadni vinni. Mert alig tudják eltenni.
Soraim zártával kívánok boldog karácsonyi ünnepeket mindnyájuknak, és az összes rokonságnak.
Maradok szeretettel a távolból

Laci

K. 1943. dec. 28-án

Kedves mindnyájuk!

Megint van alkalmam néhány sorban így a levél által fölkeresni õket. Megint mehetnek tõlünk ketten szabadságra. Hát majd tõlük fogom elküldeni. Most bizony sok tennivalóm volna, de mivel idõ sincs, meg olyan jó helyünk sincs mint volt, hát amennyire lehet, csak rövid leszek. Már a Jáni Lajosnak a múltkor írtam, hogy jóllehet az ünnepek a vonatban telnek el, hát úgy is lett. 23-án reggel indultunk el Lakváról, elõtte éjjel vagonéroztunk, hát bizony alvás akkor sem volt. Még az volt a jó, hogy 23-án délután már Luninyecben megkaptuk a csomagjainkat, így azért a vonaton nem koplaltunk. De csak a decemberit kaptam meg, a novemberit még máig sem. Már bizony nem tudom milyen állapotban fogom megkapni. A leveleket bizony én is éppen jókor kaptam meg, mert már nekem is csak 10 darab tábori lapom van. Itt is úgy van, hogy venni nem lehet, amúgy meg igen ritkán kapunk. Most már én is ritkábban merek majd írni. Hát ha lesz valami fontos, és azt meg nem tudnám megírni.
Most az utazásunk megtörtént szerencsésen, egyszer sem robbantunk. Éppen karácsony másnapján reggel rakodtunk ki. Zabinka ennek a falunak a neve, Breszttõl már csak valami 20 km-re vagyunk. Csak itt meg az a baj, hogy itt meg aztán nem fogadnak ám csakugyan szívesen bennünket, úgy, hogy karácsony másnapjának az éjjelét lovakkal együtt, a szabad ég alatt töltöttük. Éjfélig a hó is jól esett. Még az volt a jó, hogy olyan nagyon hideg nem volt. De azért a vagonokból így is kihúztunk öt lovat döglötten. Hármat meg már útközben dobtunk ki. Hát így a lovaink, csak fogyogatnak. Már a 105-bõl csak hatvanegynéhány van megint. Bizony azok is olyan rühesek, hogy utálat rájuk nézni. No meg hát magunk is ölég szépen rühesülünk, tetvesülünk is. De hát ilyen a háború. Fontos, hogy az egészségem még ölég jól bírja. Mostanában még csak a fogam sem fájt. Most hát már megint csak közelebb vagyunk valami 250 km-rel. Hát majd lassan csak közelgünk az édes otthon felé. Most olyan közel vagyunk a vasúthoz, alig 100 méterre. Éppen mondtuk, ha már meg is döglenek a lovaink, majd csak kitulogáljuk már a pontonokat magunk is. Meddig maradunk itt, egyáltalán nem tudjuk. Innen jobb volna minél elõbb menni, mert itt sehol egy szál szalma, vagy széna nincs. Hát itt lesz aztán a lovainknak pihenõ. De alighanem örökös! De miránk magunkra is úgy néznek, mint a kutya a macskára. Hát bizony itt nem tudjuk hogyan lesz a tisztálkodás, meg a mosás. Majd ha máskép nem lesz, majd beledörgüljük magunk a koszt.
A szentestét mi is szépen megünnepeltük, azért ha a vagonba köllött is eltölteni. Tudniillik mi szereztünk egy kályhát a vagonunkba, és be is fûtöttünk. Jó meleg volt. Így aztán ott jöttek össze az összes protestánsak, és elénekeltünk egész 9 óráig. Még arra is sor került, hogy Jöjj szent közelébe. Így hát egy kicsit nekünk is volt karácsony esténk. Cukrot, csokoládét, meg kekszet, azt megkaptuk, igazán ölég sokat. Csak azért mindennél jobb lett volna az otthon léttel. De hát majd addig-addig hurcúkodunk közelebb, majd egyszer csak haza érünk. Még azt akarom megírni, a januári csomagot föladhatják a hónap elejivel, mindjárt, mert itt bizony úgy élünk, mint a Tódi lova a szeméten Úgy járunk itt nemsokára, minket is úgy köll durunggal emelgetni, mint a lovakat. De hát ez így szokott lenni a katonáéknál. A veszedelembõl egyenlõre kijöttünk hát most már szûkebben van megint enni. De azért majd csak kibírjuk. Még tudatom velük, hogy a hónap 10.-e körül adhattunk haza 88 pengõt. Ha megkapták, majd írják meg azt is. Még azt is megírom, hogy ha akármire gyûjtenek a katonák részére, soha ne adjanak, mert mi abból egy fityinget sem kapunk!
Soraim zártával maradok szeretettel a távolból

Laci

K. 1944. I. 1-én este

Kedves mindnyájuk

Igaz, hogy csak pár napja küldtem egy levelet egy fölvidéki tizedestõl, õk éppen 30-án indulhattak szabadságra egy gyõri emberrel együtt, abban ölég részletesen beszámoltam, hogy az ünnepek bizony utazással teltek el, de azért mégis jobb volt már, hogy onnan eljöttünk, mert ott már nagyon közeledett hozzánk a front. Ezt a levelet attól sz-i P. Palitól küldöm, aki egyszer búcsúra volt is ott nálunk. Írtam volna, hogy küldhetnének is valami kis csomagot. Meg én is küldtem volna. De hát ez most is olyan ember, mint régen amilyennek ismertem. Most hogy karácsonyra is kaptunk egy kis bort, úgy berúgott, hogy a másik vonatban mind leverte az arcát. Hát azt gondoltam hogy én sem küldök, maguk se küldjenek, mert hátha elhagyja valahol. A levelet is azért küldöm, mert ezt majd Gyõrben adja föl. Az a tizedes meg azt ígérte, hogy õ meg pesten adja föl. Hát azt gondoltam, hogy ezt biztosabban megkapják. Itt most egy óvári emberrel vagyunk egy szálláson, hát olyan helyünk bizony nincs mint amott volt. Ott hárman voltunk de azért volt jó helyünk a meleg szobában. Itt meg csak egy kis szurdik konyha van, itt alszunk. Én egy olyan keskeny padon alszom, mink a mienk a konyhában, ez meg mellettem a padlón. Hát valami finom helyünk bizony nincs, de azért elalszunk, mert minden harmadik nap, itt szolgálatban vagyunk. Tehát ha nem is olyan jó meleg a helyünk, azért elalszunk mint a bunda. Pedig itt ugyancsak hosszúak már az éjjelek.
Csak az a bajunk, hogy nappal is mindig azt akarják, hogy ezeket a rühes dögöket pucoljuk. Azok pedig olyan rongy hideg istállókban vannak, hogy még köpenyben is fázunk mellettük. Az jó még, hogy már olyan rosszak, alig tudnak menni, így befogni, csak nem köll. Van még néhány pár, amelyikek egy kicsit jobbak, hát most csak azok járnak. Ugyan most más menni való nincs mint fölvételezni, meg az erdõrõl egy-egy kis fát hordani. Most már jól visszajöttünk. Megírom ezen levélen is, hátha amazt nem kapják meg, itt vagyunk Breszttõl már csak húszegynéhány kilométerre. Hát majd lassan csak közelgünk hazafelé. Hogy meddig maradunk itt, azt talán senki nem tudja. Meglehet itt lehúzunk egy hónapot. Miránk az új esztendõ ölég hidegen köszöntött be. Egyik napról a másikra olyan hideg van egyszerre, olyan szeles, hideg, hogy bizony az egész január ha így megy, ki, akkor ölég hosszú lesz. De hát éppen mondjuk, hogy egész idáig úgy is igen finom idõk voltak. Éppen mondtuk evvel a kollégával, nekünk is most volna jó szabadságra menni. De alighanem, miránk nem fog sor kerülni, mert itt van annyi nõs ember, és mind csak azokat engedik, ötöt, hatot. Mindig eltelik egy hónap, mire visszajönnek. Így aztán azt hiszem, mire ránk kerülne a sor le fog telni az esztendõ is. De hát nem baj ez a hónap már fele lesz ezután már kifelé megyünk. Meg itt mindig olyat is emlegetnek, hogy a magyar csapatokat hazaviszik. Hogy mi igaz belõle, nem tudom.
Írod kishugám, hogy megint milyen rosszul voltál. Csak vigyázz magadra, mert odahaza is igen hidegek lehetnek. Ha lehet, csak fogadjál valakit, és ha elkerülheted, ki ne menjél. Csak maradj a melegen. Mirajtunk most már megint nem köll úgy aggódni, majd mire büdös lesz a levegõ megint csak elpuculunk hazafelé egy darabig. A csomagokat ezen is megírom, hogy megkaptam. A karácsonyit Luninyecben, hogy jöttünk az állomáson. A novemberit, azt meg most kaptam meg egypár napja. Az is teljesen finom volt, nem kellett belõle eldobni semmit. Sokkal jobb, hogy éppen most jött meg, mert karácsonyra itt kaptunk több mindent. Mióta itt vagyunk, csak a legócskább ételeket kapjuk, de hát azért majd csak kibírjuk valahogy. Annyit azért adnak, hogy éhen nem veszünk. De majd azért a januári csomagban is ha lehet küldjél kis kenyér mellé valót. Most hidegekben el is áll, meg egy-két falatot az ember ha ehet, mégis csak könnyebben bírja.
Most már többet nem írok mert kezdek álmos lenni. Csak magam vagyok itthon, mert a másik most van õrségben.
Soraim zártával kívánok jó egészséget mindnyájuknak.
Maradok szeretettel a távolból

Laci. 8 óra

K. 18-án este

Kedves mindnyájuk!

Megint alkalom látszik arra, hogy levelet küldhessek. Máma estét erre használom megint ki. Most éppen jól jött, mert váratlanul kigyulladt a villany, és így most ezt nem sajnálják úgy mint a másik világítójukat, t.i. ezek sem kapnak petrólt csak úgy szereznek benzint és azt keverik olajjal. Most ezt a levelemet, a fõhadnagy úrral megy haza a zászlós úr csicskása és attól akarom elküldeni. Majd 20-án indulnak. A levelet Gyõrben adja föl, mert valahová Sopron felé való. Ebbe is megírom, hogy a januári csomagot is megkaptam. Ölég hamar, mert már csak egy kis kalbász van. Nagyon jó volt minden. A novemberit is teljesen
fel tudtam használni. Nem volt abban penészes semmit sem a kifli, inkább igen finomul megpuhult. Máma este a parancsnál kaptam meg a 10-én stemplizett leveledet. Úgy voltam írok lapot, de hogy a villany kigyulladt, meg meghallottam hogy ezek mennek szabadságra, hát gondoltam mégis levelet írok, hiszen én is úgy örülök mikor egy levelet is kapok.
Most a Mariskától kaptam megint újságot, de még fel sem bontottam, csak sietek a levéllel mert a múltkor úgy volt, hogy senki sem mehet szabadságra., most meg ezek ketten mégis elmehetnek. Hát lehet, hogy hamarosan úgy sem lesz alkalom levelet küldeni. Már én is hallottam annyit a 104-ekrõl, hogy õk most sokkal visszább vannak mint mi. De csakugyan volt részük valami balhéban. Majd a Sándor bácsi elmeséli ha hazamehet. Most megint mi maradunk nagyon le. Már megint ég nagyon a talaj alattunk. Ugyanaz a hír, hogy talán csak pár nap maradhatunk itt. Már jobb is volna ebbõl az undok faluból elmenni. Most itt bizony olyan asszonyunk van! Képzeljék máma disznóölésben voltunk. Olyan 70 kiló körüli szép kis kese malac volt, még én öltem meg. Gondoltuk, most majd kilakunk kedvünkre, de bizony én csak úgy ettem belõle, csak egy falatot is, mint maguk. Hát ezt nem gondoltam volna. De hát vannak bejáró németjei hát, csak hadd tömje azokba.
Most azért már nekünk is jobb a kosztunk megint, valamivel. T.i. szabadságon volt tõlünk a géhás õrmesterünk, és addig a zászlós úr helyettesítette, és õ meg annyira fukarkodott, a koszt kiadásával, mintha a magáét adta volna. De most az õrmester úr megint sokkal jobban kiadja, így most már majd csak megélünk. Csak majd annak idejében megint elpucolhassunk, mert úgy halljuk, ahol voltunk Lakván már az oroszok ott vannak, és nagyon kerítenek bennünket.
Tegnap meg gondolják, olyan véletlenül összetalálkoztam a T Pistával. Teherautóval voltak itt tegnap, mert õ is a mi utászaink közt van. És csak azért nem találkoztam vele idáig, mert õ még csak most jött ki novemberben és most valami hidat csináltak valahol és nekünk köllött volna elvinni az anyagot, de mivel lovaink is ilyen rosszak, hát õnekijük köllött teherautóval elvinni. A múlt héten vitték el. És tegnap hozták haza. Hát amint rakják le, én meg éppen hoztam az ebédemet a konyháról. Hát a Pista csak rám kiabál. Egy kicsit aztán elbeszélgettünk. Õ azt mondja úgy hallák, hogy rövidesen bemennek Csapra. Csak igaz lenne, mert akkor mi is mennénk, mert mi mindig együtt megyünk az utászainkkal.
Hát a lovaink azok ölég szépen fogynak, már 105-bõl megint csak 60 darab van. Én igazán a magam jó belátásom szerint gondjukat viseltem, mégis már az egyik lovamat két nap óta úgy kell emelgetni, de hát mióta itt vagyunk egy szál szénát nem ettek, csak zsupp kévéket etetünk. Hát innen már az sem fog elmenni, azt hiszem. Éppen máma voltak másodszor fertõtlenítve. Már én is voltam egy hete. Mi ketten gyógyultunk ki legelõször a rühességbõl. Hát ketten kezdtük meg a fertõtlenítést. De már azóta a többiek is átestek rajta, hát így most már csak jó volna minél elõbb haza menni. De alighanem, még soká lesz. Tetû port is kaptunk, de még nem használtam. Gondoltam hátha kerülünk még rosszabb helyzetbe is, majd akkor jó lesz még. A februári csomagot adják fel a hónap elején megint, mert úgy látszik, így hamarabb megkapom. De meleg ruhát ne küldjenek semmit, mert úgy is annyi a göncünk, nem is tudom, most ha a lovaim megdöglenének, hogyan viszek mindenemet. A kis bõröndöm is bírja még, csak már nagyon kicsi. A tábori ruha csomag tarisznyám is tele van ruhával. Még az idõ is jó. Itt is van úgy, hogy napközben olvad is. Most már kifogytam idõbõl is, helybõl is.
Soraim zártával maradok szeretettel a távolból

Laci

K. II/ 16-án

Kedves mindnyájuk!

Máma megint indulnak tõlünk hárman szabadságra. Ha sikerül, megpróbálom én is, küldök tõlük levelet. Ezek azonban olyan egészségügyi szabadságra mennek. Gyöngék a szemeik, és kórházba mennek ókula végett, mert itt úgy van, hogy az tud menni szabadságra, aki valami okot tud mondani. A múltkoriban olyan jól ment a szabadságulás, azt hittem, miránk is egy kettõre sor kerül. De most meg megint lezárták nálunk a szabadságulásokat, csak az a három mehetett ezzel az ürüggyel. Már ha volnának lovaink, el is mehettünk volna gyalogmenetbe. Mert megint nem akarnak vagonokat adni, a helyzet meg szorul körülöttünk. A lovainkból, pedig már csak 48 van meg, annak is még jó része használhatatlan. Az enyémek, még idáig meg vannak. A múltkor hogy írtam, mégsem veszekedtek meg. Már akkor pedig azt hittem, meg fog dögleni. A múlt szombaton nézett meg egy ezredes bennünket. Hát csak öt pontonkocsiba volt lovunk., de most úgy hallik megint kapunk lovakat. Ide pedig igazán kár lesz a jó ló, mert ezek is olyan helyeken vannak, hogy még disznónak is hideg hely volna. Hogy a ló ennyit kibírjon! Ezeken pedig szõr is csak itt-ott van. Azért a fertõtlenítés annyit használt nekik, hogy nem rágják egymást olyan sebesre. Így most már mi is kigyógyulunk ebbõl a ronda rühességbõl. Bizony voltak miközöttünk is olyanok, hogy csupa pattanás volt az egész testük. Aki kivakarta, azé meg mind kisebesült. De most az utolsó orvosi vizsgálatnál már olyan szép volt mindeniknek a teste, hogy az orvos is egészen meg volt ölégedve velünk. Pedig van ám egy olyan orvos itt, mikor elõször odamentünk, azt hittük, mindjárt megesz bennünket. De most egy kicsit már szelídebben viselkedett. Már a tetûkbõl is kifõztük magunkat valamennyire. Közbe egy kettõ ha akad, az meg semmi. Máskülönben én is csak megvagyok, csak most olyan hidegre fordult megint az idõ, hogy még ilyen hideg nem volt. Most már a többi alakulatok meg már mind elfonnak körülünk, és igen sok szolgálat esik ránk. Egy kicsit én is megfáztam, mert igen fáj a fejem, és az egyik fogam is. Még szerencsémre van aszpirinom, mert még idáig nem is használtam. Hát azt tettem a rossz fogamnak a lukjába. Ott hagytam a gebét abban a huzatos istállóban, bejöttem levelet írni. Mert az is olyan fene baj, mindig a nyakunkon járnak ezek az õrvezetõk, aztán ki van adva ha valami nincs, akkor 11 óráig. Ló és szerszám pucolás minden nap. Ott aztán jól agyon fázunk. Az istállónk, az bizony olyan deszka vacak, még a havat is behordja a szél a lovakra. Nem tudom meddig tart ez a kemény idõ, de ebbõl egy hét is elég hosszú lesz. Hát odahaza milyen idõ lehet? Gondolom már ott sincs olyan jó meleg idõ. Csak vigyázzál ám magadra kishugám meg ne betegüljél, mert addig én is megvagyok itt nyugodtan míg tudom, hogy otthon egészségesek minden. Hogy énrám mikor kerül sor a szabadsággal, nem tudom, mert még mindig vannak valami tizen akik akkor jöttek ki, mikor a T.K. és még azok sem voltak otthon. Itt meg úgylátszik többet nem adnak úgy látszik megint várhatjuk, hogy kapunk egy parancsot, aztán mennünk köll, ahogyan tudunk. Hó még olyan sok itt sincs, de hideg, az bizony most ölég hideg van. Ha menni köll, hát nem lesz kellemes gyalogmenetben sem menni. Ha netalán pár napig nem tudunk lapot küldeni, akkor gondolhatják, hogy megint csak ballagunk egy kicsit hazafelé. Most már ha idõnk engedi, többet írok, mert tudtam 100 tábori lapot venni. Hát az majd csak ölég lesz egy darabig. Már van megint szappanom is, vitaminom, meg cukrom is annyi. Pedig most senki nem megy hazafelé, hogy elküldhetném, pedig ha tudnám hogy köll, meg hamarosan haza tudnék menni, itt lehetne ám szappant venni akár mennyit. De nem tudom még hogyan köll azt cipelni ami van . Így aztán nem merek venni.
Soraim zártával maradok szeretettel a távolból

Laci

1944. II. 23.

Kedves mindnyájuk!

Megint csak levélírásba fogok, mint ahogy megint csak maradtunk továbbra is ezen a helyünkön Zabinkán. A múlt héten úgy volt, hogy 22-én elmegyünk. Vissza akartak bennünket vinni Pinsik mellé, pedig már a németek is mind mennek visszafelé. Minden nap mennek nagy szerelvényekkel ezen a vonalon. Ennek bizony mi sem örültünk, de aztán vasárnap egy ezredes megnézett bennünket., és azt mondta, ilyen lovakkal nem mehetünk elõre, egyenlõre csak maradjunk a helyünkön. Így tehát most újra mehetnek szabadságra, így most elmennek nyolcan. Azt hiszem holnap mennek is, ha valami közbe nem jön. Akik már elõttünk vannak, mind elfogynak, már majd tán aztán mi kerülünk sorra. Ha jól megy majd március utóján talán mi is számíthatjuk, hogy elmegyünk. Azért majd a márciusi csomagot a hónap elején küldjék el mind a kettõt. Nem baj ha hamar jön is egymás után a kettõ. Itt több is van úgy, hogy egyszerre jön a kettõ egyik másiknak. Ha esetleg úgy lenne, akkor majd megint írok, mert ha a csomag azután ér ki, azt itt bizony szétszedik, és megeszik. De még a dohányfélébõl sem lát az illetõ semmit. Ezért ha lehet, vagy úgy küldjék a csomagot márciusban, hogy még itt érjen, vagy az utója felé meg már el se küldjék, mert ha az Isten megsegít, már talán hazafelé járhatok én is úgy az utója felé. De hát ez még csak remény, még addigra a jó Isten tudja csak, mennyi minden közbe jöhet. Most is volt arról szó, hogy még visszább megyünk Lublin környékére. De most még egyelõre semerre sem megyünk. Annál jobb azért ha maradunk, mintha visszamentünk volna Pinszk felé. Már pedig a múlt héten úgy volt ám, hogy megint feltöltenek bennünket lovakkal. De bizony csak 14-et kaptunk. Azóta már megint megdöglött 6, így aztán bizony nem vagyunk menetképesek most sem. A múltkor már egyszer írtam hogy milyen véletlenül összetalálkoztam a Takács Pistával. Most már a zsoldunkat is lefogták, mivel nem vagyunk bevetésen. Pedig most meg annyi az õrség és a készültség, éppen mondtam már, kicsinyenként úgy járunk, hogy nem is aludhatunk itthon. De most már az a jó, hogy megint megjavult az idõ, mert a múlt hetekben itt is ölég bolond idõk voltak. Azt hittem már föl köll venni a kötött inget is, de most már talán nem lesz rája szükség. Még a fülvédõket sem használtam, de hát ez a bolondos orvosunk, azt akarja, hogy semmiféle meleg ruhát ne merjünk viselni, hát aztán orvosi vizsgálatra nem is lehetne elmenni meleg gatyába, vagy cvetterbe. Mindig azt állítja, azért vagyunk rühesek, mert igen melegen öltözünk. De hát mi azt gondoljuk, hogy a meleg ruhát télre adták, nem nyárra. Azért mihelyt hazajöttünk az orvosi vizsgálatról, egyszerre föl is vettük.
Máskülönben megvagyunk, csak az a baj, hogy olyan keveset adnak ezeknek a szegény gebéknek, hogy már lassan megeszik az egész istállót. Azt akarják úgy lopjunk nekik, pedig ezeknek a szegény ördögöknek is alig van egy pár marék szénájuk, meg egynéhány kéve zsuppjuk. Éppen ez a szegény asszony is most mérgelõdik itt, mert akikkel vagyok még kettõvel, ezeknek csak a lovaik vannak itt szálláson, és már esténként hiába beszélek nekik, mégis csak dobtak a lovaknak egy-egy kéve zsuppot. Mert a lovak hegyé van fölrakva nekik, aztán úgy a belsõ felérõl csak dobtak le, hogy azt úgy sem látja meg. Most aztán fölment, hát látja, hogy már jó néhány kéve hiányzik. Szegény most aztán csaknem sírt mérgében, de hát nem tud csinálni semmit.
Hát bizony csak ezek érzik igazán a háborút.
De hát mi is csak úgy vagyunk ezekkel a szegény gebékkel, sajnáljuk õket, mikor úgy megennék még a szalmát is. Még az sincs nekik.
Most a múlt héten meg itt is milyen baj történt. A postásaink úgy jártak, hogy fölültek egy német szabadságos vonatra, itt meg német katonák nincsenek, tehát a vonat itt nem át meg. Ezek aztán azért csak leugráltak, de a csomagok meg fönt maradtak. Így aztán az óvári komának is odalett a csomagja. Annyira sajnálja. De én meg csak vígasztalom, hogy majd jön az enyém, a másik. Hát éppen jó volt, hogy az enyém a másik mindjárt az elején jött, így csak megkaptam szerencsésen. Majd most meg talán már tanulnak a postásaink, mire a másik csomag jön, már jobban vigyáznak, mert ezeket is alighanem meg köll nekiük fizetni. A múltkor azt írtad kishugám, hogy most odahaza milyen szép kenyér van. Hát mi bizony itt kint, meg fenyõfa lisztbõl eszzük a kenyeret. Ez bizony még ehhez is igen szegény, amit alaktanyában szoktunk kapni. A múltkor az óvári komának küldött a felesége, hát mi bizony azt hittük, kalács. Megettük egyszerre. Majd ha olyankor sütsz te is, hogy még puhán tudsz küldeni, tegyél egy karélyt az egyik márciusi csomagba. Azt hiszem nem fog olyan nagyon megkeménkedni mire ideér. Most már azt hiszem ölég sokat írtam.
Kívánok jó egészséget mindjüknek. Maradok a viszontlátás reményével a messzi távolból

Laci
(Majd talán a jövõhónap utójára lesz egy rövid pár hetünk együtt.)

K 1944. III/ 21-én

Kedves mindnyájuk

Végre megint rendbe jöttünk annyira itt az új helyünkön, hogy hozzá foghatok megint a levél íráshoz. Már ugyan ma vasárnap is mentek tõlünk 4-en szabadságra, de ezektõl nem tudtam még elküldeni, mert nem volt alkalmam levelet írni. Most beszámolok az útunkról.
Március 11-én csak olyan hirtelen eljöttünk Zabinkáról, de most csak gyalog menetben jöttünk és mivel nem volt ölég lovunk, a civilektõl szedtek össze lovakat arra az egy napra, de el is jöttek a gazdáik is velünk, így tehát másnap vissza is kapták lovaikat. Most meg már megint kaptunk lovakat, de majd még alighanem kapunk is. Már nekem is más lovaim vannak. Azokat átadták másnak, és már meg is döglött mind a kettõ. Most vannak megint ölég jó lovaim, ezek majd talán már nekem csak kitartanak. Ezek ölég jó erõben vannak. Most Breszttõl egészen délnek vagyunk, de csak olyan 7-8 kilométerre. Tehát, most bejárunk Bresztbe fölvételezni. Már én is voltam a múlt héten kocsival Ölég szép nagy város. Most hazafelé közelebb vagyunk, de valamivel a fronthoz is. Azért még ölég messze vagyunk nem köll tehát semmi rosszra gondolni. Még egyenlõre hazamenésrõl nekem sem lehet megint szó, mert most mivel hurcolkodtunk, egy két nappal megint utóbb jöttek be a szabadságosok, meg utóbb is mennek el emezek is. Azt hiszem, hogy majd 22-én fognak indulni. Bizony ehhez számítva megint eltelik egy hónap, mire mehetünk, és még bizony így is bizonytalan, mert most is megy el már olyan nõs ember, aki utóbb jött ki mint mi, de hát ez itt csak így van. A legényeknek hallgatás a helyük, mert azt mondják, azoknak úgy sincs odahaza semmi elintézni való dóguk sem. De hát azért csak a jó Isten egészséget adjon úgy maguknak, mint nekem. Akkor azért majd csak eljön az a boldog viszontlátás ideje a mi számunkra is. Most még gondolom odahaza is úgy is csak olyan ronda idõk járhatnak mint itt. Úgy van, hogy egyik órában a nap süt, a másik órában meg már úgy hordja a havat, mint a pusztulat. Hát itt aztán pedig most lakunk ám olyan lapos helyen, hogy a kutakból könnyen merünk kézzel vizet. Akárhol két ásónyomot lebökünk, már víz jön. Hát aztán nem tudom elképzelni milyen világ lehet itt, mikor sok hó van télen. Most itt az elszállásolásunk is másképp lett, mint Zabinkán. Itt most a civilektõl teljesen külön vagyunk, senki nem lakhat civillel. Így szobában is csak hét, nyolcas csoportokban lehet lakni. Úgy látszik, hogy most így akarják ellenõrizni, hogy az emberek meg ne tetvesüljenek. Éppen most vot szombaton orvosi vizsgálat nálunk, hát nem is találtak egyetlen tetût sem. Így most már mégiscsak megtisztultunk. Most megint van olyan forma hangulat is, hogy hamarosan elfogunk innend is menni, még visszább, Lublin környékére. De hát hogy lesz belõle valami, még azt nem tudjuk. Lehet, hogy megint úgy lesz, mint mikor karácsonykor amoda megérkeztünk, akkor is úgy volt, hogy csak pár nap leszünk, és majdnem három hónapig ott voltunk. De hát, hogy ha eltalálunk menni, majd azt is megint megírom. Még arról is akarok írni, hogy bizony nagy dõreség volt érdeklõdni, hogy melyik postán lehetne két csomagot feladni, mert úgy bizony nem veszi fel egyik posta sem. Pedig most is jön többnek is két csomag. Azt csak egyszerûen át kölött volna vinni egyiket Markotára, és utána egy tíz nap múlva a másikat Sárkányba. Semmit sem szólni a másikról. Akkor azt hiszem ott is csak felvették volna. De hát azért ne is aggódjanak a két csomagról, mert azért annyit itt is csak kapunk, amennyivel megvagyunk, mert most Bresztbõl vételeznek, és mégis sokkal jobb, mint amit Zabinkán kaptunk. Itt most aztán el is fogy ám a kenyerem. Bizony a múltkor a csomagban ha nem lett volna kenyér, éppen úgy jártam volna, hogy most van mellé való, de nem volt egy falat kenyerem sem, de másnap aztán kaptunk egyszerre kettõt. T.i. 4 napra evvel aztán el is fogyott a csomagom tartalma szépen. Most olyan igen nem abajgatnak bennünket. Most azontúl a csomagban volt levél, meg amit azelõtt megkaptam, levelet, amelyiken beszámoltál a csomag tartalmáról, azóta még nem kaptunk postát, mert a postánkért még mindig visszaköll menni Kobrinnon túlra a postásainknak. Ma 21-én mentek el, de csak holnap tudnak megjönni. Örültem annak a hosszú beszámoló levélnek is ami a csomagban volt, már háromszor is elolvastam. Most van már megint vitaminom is 5 darab, meg cukrom is. Csak hazamehetnék. A csomagban ezektõl nem akarom mégsem elküldeni, mert úgy is sokan küldenek tõlük. Meg már a múltkor is írtam, hogy zárt levélben írd meg, hogy lehet e odahaza szappant kapni, mert azt itt tudnék venni, mert mi kapunk ölég jól. Így is van öt darab, de ha köllene, mire hazamehetek, akkor vennék még többet is. Meg citromot is kaptunk minden héten egyet. Már a múltkor az is volt egynéhány, de aztán elkezdtek rohadni, odaadtam a mosásért, mert ez az asszony ahol vagyunk, elfogadta a ruhánkat. Nem akart elfogadni érte semmit. Most a napokban meg megint haza köll a pénzünket küldeni, mert újabban olyan rendelet van, hogy amit abban a hónapban el nem küldenek, már a másik hónapban nem lehet elküldeni. Most csak olyan 15 pengõ körül lesz. Ha megkapják azt is írják meg, és még amit a múlt hónapban küldtem 33 pengõt, arról sem kaptam értesítést. De én ezt a pénzt nem azért küldöm, hogy nekem vegyenek valamit, ha nem használják, ahova köll. Innen még hogy hazajuthatunk e, úgy sem lehet tudni. Most már valamennyire megint beszámoltam. Mire még egyszer küldhetnék szabadságosoktól, én akarok vinni másoknak.
Soraim zártával maradok sok szeretettel a messzi távolból

Laci

K. áldozó csütörtökön 18-án

Kedves mindnyájuk!

Megint neki fogok a levél írásnak, ha úgy nem járok ezzel is mint a másikkal, azt bizony talán egy hónapjára tudtam elküldeni, de hogy mi volt benne, azt én bizony már nem is tudom. Most röviden csak arról akarok beszámolni, mi történt velünk azóta, meg hogy ezt a levelet már mégis a Fazék Gyulától fogom hazaküldeni. Hát majd ha megkapják, már tudhatják, hogy õ már odahaza van, de majd azért õ is megírja, és akkor majd édesapám szánjon rá egy napot, vagy kocsival, vagy biciklivel menjen el hozzájuk a csomagért.
Hát azt talán a múltkori levelemen is megírtam, hogy elmentünk Zabinkáról Puhacsevóra abba a rettenetes sárfészek faluba. Ott voltunk talán két és fél hétig. Ott megint kiegészítették teljes létszámra a lovainkat. Alig ez megtörtént, kaptuk ám a parancsot, hogy azonnal el kell indulni bevetésre. Én a térképen úgy néztem valahol ott jártunk Pripeten, Kobrin, és Kovvel között. Mi bizony mentünk azokban a legrondább idõkben három nap, éjjel-nappal egy huzamban. Hát ott aztán elhagytuk a német tüzérséget is. Ott aztán volt ám mit látni. Ott már azokban a falukban egyáltalán civil lakosság nem volt. Ott vitt mindenki amit ért, na meg mit talált. Másnap aztán meg ki kellett vinni a pontonokat egy másik falun keresztül a vízre, onnan még csak hajnali négy órakor nyomták át az oroszokat. Még, hogy odaértünk, javában égett a falu. Hogy megérkeztünk, a német tüzérség aztán rátette, hogy le tudjuk vinni a vacakokat a vízre. Itt aztán Itt aztán meg lehetett ám látni, kinek van Istenbe vetett hite. Itt hallgattak ám azok a hangoskodó nagylegények, Itt már mindnek inába szállt a bátorság. Bizony a raták meg minduntalan megjelentek fölöttünk, és dacára, hogy egyszerre olyan hatalmas légvédelmi tûz fogadta õket, azért õk is leadtak géppuskával egy-egy sorozatot. Ilyenkor aztán bújt, ki hova tudott. Hát csak a jó Isten csodatétele, hogy mi közülünk, még csak egy sem sebesült meg. Pedig ott a házak mellett kupac szám voltak orosz és német katonák. Igy bent még nem voltunk mi sem a tûzvonalban. Ebbõl a faluból kellett egyenkint kimenni a pontonkocsikkal, de innen már csak a rudasok köllöt kettõsbe kimenni, hogy legalább ha lesz veszteség, hát kevesebb legyen. Én is mivel rudas kocsis vagyok, hát beleestem, De hála Isten szerencsésen megjártam én is Isten kegyelmébõl. Ott aztán az utászaink gyorsan leszedték az anyagot, és akkor amilyen gyorsan csak bírtunk ezekkel a rossz gebékkel, de még talán ezek is érezték hol járnak, mert dacára hogy akkor már ötödik nap nem volt levéve szerszám róluk, de úgy jöttek befelé az üres kocsikkal, mint valami táltosok. Én most ugyan ölég jó lovakat kaptam, de abban a két hétben azért azok is ölég jól tönkre mentek.
Na még aztán elmesélem, hogyan kerültünk ki ebbõl a kelepcébõl olyan hamarosan. Arról nem is írok, min mentünk keresztül azokon a rettenetes utakon, meg éjjeleken mire odaértünk. Na hát aztán a híd olyan 11 óra felé elkészült, volna, csak jött ám ki autóval egy magas rangú német tiszt, és megállapította, hogy ezek a rongy vacakok már csak múzeumba valók, nem olyan hatalmas tankok alá, mint ott voltak. Azonnal föl köllött szedni utászainknak, de ekkor már mi is kezdtünk neki bátorodni és fogtuk ám a birkát, tehenet, ki mit ért. Úgy, hogy mire mindennel elkészültek, olyan 5 óra körül volt. Én is találtam egy tarisznya gyönyörû hagymát is az egyik ház mellet, és már 5 órára megsütöttem egy jó sajka pörköltet. Most jó volt ám, hogy megvolt a sóm! Hát még olyan jó ízû pörköltet sohasem ettem, pedig vizet is csak hólébõl tettem alája. De hát sokat tudnék írni ezekrõl az élményeinkrõl, de majd ha a jó Isten hazasegít egyszer majd akkor elmesélem. De már nem tudom, de alighanem ez március utolsó vasárnapján volt. Így aztán másnap reggel már világossal megérkeztünk egy ugyancsak üres faluba. Ezek szegények jól állhattak, mert ott pihentünk egy napot, de ott volt annyi széna, meg répa a lovainknak is. Egész nap nem csináltunk mást, mint hordtuk nekik. Voltak olyan hatalmas verem krumplik, mint az a finom lisztes piros krumpli. Na aztán neki is álltunk ám mi is a birkasütésnek, fõzésnek, és úgy ettünk krumplival. Ha ez nem lett volna, talán úgy is kidõltünk volna. Nekem is volt olyan két szép kis barim, szerettem volna õket hazahozni, de hát jó volt megenni is. Na aztán innen még két nap múlva vissza értünk Puhacsevóra. Hát akkor azért nem tudtam írni majdnem két hétig. De hát ezek a rossz vacakok mentettek meg bennünket hogy elpucolhattunk arról a meleg helyrõl hátrább. Ez a Puhacsevó Bresttõl van egy kicsit éjszaknak, keletnek 4 kilométerre. Hát azóta aztán május 11-ig itt teltek napjaink meglehetõs nyugodtságban, csak amikor visszaértünk akkor voltunk rettenetesen kifogyva mindenbõl. Hát máma is nevetek rajta ha eszembe jut. Egymást nevettük. Húsvét másnapján köllött elmenni kenyeret koldulni. De hát ez is elmúlt. A katona csak így van. Hol igen is van, hol meg semmi sincs. Most meg aztán május elsõ napjaiban jött ki egy új nehéz hídoszlop Szatmárnémetibõl, csupa székely gyerek. Így aztán nekünk 11-én el köllött onnan jönni. Most Breszttõl vagyunk olyan 20 kilométerre valamivel keletre. Azért bejárunk most is vételezni kocsival. Hát ez már bizony ölég messze van. Én is éppen 15-én voltam oda. Ennek a falunak Toroknyica a neve. Már lapon is írtam, hogy itt ölég jó helyre akadtunk. Csak két ember van a háznál, igy mosni bizony magunknak köll. De hát most már hideg nincs. Valahogyan csak kilötyögetjük magunk is. Máskép meg olyan jók hozzánk. Lassan egy hete lesz hogy itt vagyunk, de még idáig minden este kihozta a fazék tejet. Máma a naptár szerint úgy tudjuk, áldozó csütörtök volna. Minekünk a vasárnap, meg az ünnepnap hosszabb mint a hétköznap, mert a hétköznapi foglalkozás, ló legeltetés. Van egy hatalmas rét, mindjárt itt a falun kívül. Ott szokjuk legeltetni a lovakat. Fele ember délelõtt, fele meg délután. Aztán ha hazajöttünk, valahol csak elcsapjuk a napot. Bizony sok drága idõt elcsavargunk. Már olyan nagyobb röpülõ támadást mostanában nem kaptunk mint május elsején bombázták Bresztet. Fél háromkor kezdõdött. Hát egy bomba azért esett mihozzánk is ölég közel, mert az iskolában voltunk elszállásolva. Egyszer csak az ablakai csak úgy recsegtek, úgy törtek be. Most 14-én éjjel meg már itt az új helyünkön kerestek meg bennünket. De itt meg a falun kívül olyan 150 méterre esett 4 bomba. Egy német katona sebesült meg, más baj nem ért bennünket. Azóta megint nyugodtan vagyunk. Csak itt is megvan az a szokás az urainknál, ha nem annyira büdös a levegõ, azt sem tudják mit találjanak ki. Máma is fél 12-kor volt ló vizsga. Így volt vasárnap is. Délután meg egész hat óráig fegyelmezõ lesz. Hát a katonának csak ilyen az ünnep. Már a papunk se jön ki. Amott olyan pontosan megszokott jelenni, de már úgy látszik messzilli kijönni.
Hát most már azt hiszem írtam ölég sokat. Még azt is megírom, hogy 16-án kaptunk kantint megint, meg hogy majd a csomagban mit küldök. Hát küldök benne három darab olyan nagyobb szappant, öt darabot meg kisebbet. Többet most nem tudok küldeni, mert akkor a kufferomból elveszett négy darab. Egy párat meg magamnál is tartok. De ez jobb ha hazajuthat, legalább nem veszik el. Meg küldök 20 cukrot. Ha el nem olvadnak oszd el a gyerekeknek. A Pistinek is adjál, meg a többi kis rokongyerekeknek. Úgy is tudod kishugám kinek köll adni. Teneked meg küldök három vitamint, fogyaszd egészséggel. Ez legalább ne járjon úgy mint a múltkoriak. Az is elveszett a csomagomból öt csomag.
Hát most már Isten velük, majd ha lesz alkalom máskor is írok ilyen sokat. Még egy karika cérnát is tettem a hõpalackba. Nem tudom jó e? Ha tudod használd el. A kantinban kaptunk öt darab ilyen borítékos levelet is.

K. VI:/11-én

Kedves mindnyájuk!

Mivel megint lesz majd tán alkalom levelet küldeni, hát megint levélírásba fogok. Hát a múltkor, mikor a Fazék Gyula hazament, másnap már mi mentünk ki a támpontra. Mégis három támpontot kellett foglalni, de nem ám a vasút mellett, hanem a Breszt és Kobrin közötti országút mentén lettünk elosztva három támpontra. Nekünk ott aztán volt ám jó dolgunk. Minden nap, és minden éjjel leálltuk a két órát, azután semmi dolgunk nem volt, de hanem aztán annál több dolguk volt azoknak, akik idebent maradtak. Mert azoknak bizony jutott 8-10 ló is, mert most megint annyira fölszaporították a lovainkat, van megint 170 lovunk. Így aztán a fõhadnagy urunk addig-addig járt Bresztbe, míg ennek a hónapnak elsõ napján le is váltottak bennünket. Valami gyalogságtól jöttek oda, de szintén magyarok, így aztán elsejével visszaköllött venni a lovainkat. Már azóta voltam is velük kétszer Bresztbe fölvételezni. Tegnap is oda voltam Már tegnap egészen biztosan gondoltam itt lesz az én csomagom is, de bizony nem jött meg szombaton sem. Hát már azt hiszem, ha megkapom is, alighanem el lesz romolva. De hát én mentem ki a postára a kocsival a csomagokért, hát csak elcsudálkoztam, amennyi csomag ott volt. Van akinek áprilisi, és márciusi bélyeggel is jött a csomagja. Így hát nem csoda ha elkeveredik.
Most ezt a levelet egy mosonitól küldöm, szegény gyerek is három családos. Egész idáig azzal bíztatták, hogy nyolc hónap után úgy is leszerelnek, és most a tizenegyedik hónapban mehetnek szabadságra. Majd ettõl küldök egy kis csomagot, a meleg ingemet, meg a meleg gatyámat, meg majd egy kis cukrot, vitamint is küldök tõle. Majd föladja útközben vagy odahaza. Legalább nem lesz itt nékem sem kacatnak, és ha majd megkapják írják meg, hogy mit találnak majd benne. Nem e hiányzik valami. Majd ha biztos lesz, hogy szerdán mennek, még a csomagba is teszek egy kis cédulát arról, hogy mit küldök. Hát azért megírom, azt hiszem amit én küldtem, abban húsz darab cukorka volt, három hosszabb rúd, a többi meg olyan kis tasak is volt, 3 vitamin, 8 darab szappan, 3 darab nagyobb, a többi meg kisebb. Hát majd alkalom adtán ezt írd meg levélben. Ennek a mosoninak Rácz István a neve, már tényleges koromban is együtt voltam vele, meg negyvenben is együtt voltunk. Õvele úgy beszéltük meg, hogy õ megírja a címet, az otthonit maguknak. Azt, hogy hányadikán fog indulni hazulról, mert azt innen nem lehet tudni, mert míg a határon kívül utaznak, addig nem számít a szabadság. Majd oda, annak a címére küldhetnek két, három kilós csomagot. Majd õ aztán el fogja hozni. De három, négy nappal elõbb föladják, ennek a címére, hogy mire indul, akkorra odaérjen. Mert az utazás csak három nap tart kifelé. Így is megkapom egy hét alatt, nem mint most is lassan egy hónapja lesz, még sincs. Majd a csomagot úgy csinálják, hogy az alsó papírra az én nevemet írják, és még egybe becsomagolva az õ otthoni címét. Majd õ az egyiket lebontja, akkor az én címem lesz rajta. Õ több mosoninak, és óvárinak is hoz.
De azért majd a fölváltással nem tudom mi lesz, mert úgy volt, hogy hetedikén majd ezeknek jön a váltás, de bizony nem jött, hát most azért mehetnek szabadságra. Ha addig míg odahaza lesznek a váltásuk mégis kijönne, akkor ezek már nem is jönnének vissza, de azt megmondtam neki, ha úgy lenne, akkor írja meg sürgõsen maguknak, hogy a csomagot abban az esetben el ne küldjék hozzájuk, mert akkor megint csak küldheti vissza, és csak a potyaköltség lesz belõle. Majd ha ettõl sikerül csomagot küldeni, abba tegyenek két, vagy három pengõt is, hogy majd abból a csomagra amit visz, amennyit költ a feladására, vissza adhassam neki.
Hát most már ezek után mink volnánk a soron a szabadságra, de itt nagyon úgy megy, akik odamennek a fõhadnagy úrhoz rimánkodni, mindig azokat engedi. Mindegyiknek írnak hazulról valami ürügyet, amit aztán a fõhadnagy úr el is bírál, hogy tényleg a nõs embereknek van odahaza elintézni való dóguk, a legényemberek azok ráérnek! Hát jó lenne ha te is írnál egy olyan levelet, hogy takarulásra nekem is milyen fontos volna hazamenni, mert már édesapánknak nagyon nehezére esik a szekér kéve hányás. Ha azt látom, hogy itt megint ki akarnak hagyni, majd akkor fölmutatom én is nekik, és akkor majd talán én is csak hazamehetek egyet. Mert úgy is van a hangulat, hogyha lenne váltás, mi már nem is mehetnénk haza szabadságra, mert már ezeken kívül csak talán nyolcan vagyunk ennyi idõsek, akik még nem voltunk. De viszont úgy van, akik még nem voltak szabadságon, azoknak ha letelik az egy év, nem köll megvárni a váltást, hanem azok le lesznek Szentmártonban váltva. Ha ez biztos volna, nem is kívánkoznék szabadságra menni, mert ha meg köll várnunk a váltást, bizony ott is hamar eltelik egy hónap mire kiérnek. De hát olyanformán van, hogy most már nem adok semmire sem, ha engednek, megyek. Hát úgy számítom, hogy ezek akik most szerdán mennek el, úgy a úgy a jövõhónap 9-10-e táján jönnek vissza. Hát a júliusi csomagot mindjárt az elsõ napjaiba adják föl, vagy ne is küldjék azt el, míg meg nem írom, hogy mégsem mehetek megint haza. Ha ezek bejönnek, akkor pár nap múlva megint indulnak a szabadságosok., és hát ha köztük lehetek én is. Most megint felemelték a zsoldunkat is. Visszamenõleg is kifizették április elejétõl számítva, hát most huszadika körül megint küldhetek majd haza olyan száz pengõ körül. Ugye kis hugám én csak küldöm haza ezeket a rongy pénzeket, de hasznát nem igen veszed. Ha nem tudod hova tenned, valahol csak tartsd meg, aztán majd ha hazamehetek, majd elmulatom. Itt bizony csak olyan büdös vodkát lehetne rajta venni, de én ha abból egy kortyot megiszom, nem jól van a gyomrom. Igaz mióta kint vagyok, nem ittam meg még egy decit. De még amit itt kapunk azt sem nagyon szokom elfogyasztani. Én úgy vagyok, anélkül ép úgy megvagyok mint otthon. Sokkal jobban örülök annak, hogy ez az ember akinél vagyunk, mindig kihozza a tejet. Azóta is minden nap így reggel tejeskávét iszunk. A támponton meg nem is mondom milyen jól ment, Ott meg minden nap annyi volt a tejünk, amennyi csak köllöt. Tojásom is volt olyan nap, hogy volt húsz is. De majd ha hazamehetünk, majd többet mesélek. Ha ott maradhattunk volna még egy darabig, egészen megüdültünk volna. Meg azért nem ám olyan veszélyes az sem, ahogyan kiállítják sokan. De hát azért itt bent is csak elcsavargunk. Egy-egy fél nap ha rám kerül, kimegyek én is õrizni a lovakat. Mindig 8 ember õrzi a sok lovat. Hát gondolhatják hogyan legeltetjük ezeknek a szegény ördögöknek a rétjét ezzel a sok lóval. Azon bizony az idén ugyan, hogy nem kaszálnak. Van úgy, hogy ha délben bejövök, nekifekszünk, és alszunk négy óráig is. Most éppenséggel itt nagyon jó dógunk van. Csak hát már mindenki mégis hazavágyik. Most már lassan egy hónapja lesz, hogy nem abajgatnak bennünket még éjjel sem a raták.
Hát azt hiszem megint megírtam valamennyire ami fontosabb volt. Most már csak várjuk türelemmel majd csak valamerre fordul a mi sorsunk is. Vagy leszerelünk, vagy szabadságra mehetünk.
Soraim zártával kívánok jó egészséget mindenkinek odahaza. Maradok a viszontlátás reményével

Laci

K. VI: 15-én

Kedves mindnyájuk!

Még amaz levelem sem ment sehova, de abban a reményben, hogy szombaton talán majd mégis csak elfognak menni a szabadságosaink. Látják, itt csak így van. Szerdán egész biztos volt hogy mennek, és mivel amazok még nem jöttek be megint eltolódott. Ha most sem jönnek, akkor még szombaton sem fognak elmenni. Így most már ezek is csak a jövõ hónap dereka felé jönnek majd meg, ha ugyan elmehetnek. De hát bízzunk. Ezt a levelet csak legjobban azért írom, hogy amit a múltkor attól a mosonitól küldök elfelejtettem beletenni és megírni, hogy akkoriban mikor visszajöttünk a bevetésrõl, még ott Puhacsevón egy Istentisztölet végeztével levetetett bennünket a segédlelkész urunk a tisztelendõ urunkkal együtt, mert a segédlelkész akkor hazajött, és ez a másik bemutatta neki, hogyan szokunk tábori Istentisztöletet tartani. Istentisztelet végeztével a segédlelkész úr csinált két felvételt is, de mindegyikünk csak az egyik fajtából kaphatott, mert nagyon sok volt az igénylõ a mennyiséghez képest. Amit kaptam én is elküldöm. Igaz a többivel együtt én is csak ölég rosszul nézek ki rajta, De azért talán megismernek. Rajta van a F. Gyula is. Talán édesapám megismeri. Balról a hetedik, olyan magas. Olyas nagyobb változás a másik levelem írása óta nálunk nem történt. Az elmúlt éjjeleken egy pár orosz gép járt erre felé, de itt valahogy mintha a múltkoriakhoz képest ezek is egész nyomorúságosan tudnának támadni. Csak éppen hogy fölzavartak bennünket, de hamarosan le is fekhettünk újra.
Úgy vagyok, csak akkor küldjenek valami tészta félét, ha nem esik nehezükre az elkészítés, és a postára való föladás, mert most hogy megkaptam a csomagot, olyan jól ettem belõle, és most ebbe a pár napba meg úgy megveszett az étvágyom. Úgy látszik a hazai mégis igen nehéz a mi rongy gyönge gyomrunknak. Nem hiába a krumpli a legjobb eledelünk. Hát azért közben kapunk olyan finom fõzeléket, hogy otthon nem tudom a disznók megennék e? De én azért olyan jó ízûeket tudok enni, hogy emezek közbe csak csudálkoznak rajta, hogy én milye jóízûen megtudom enni. Ezen is megírom, hogy a csomagot hiánytalanul megkaptam. Most kedden már azt hittem, minden el lesz benne romolva, de bizony elállt ölég jól. A sunka egy kicsit megszagosodott, de egy éjelre kitettem a hidegre, és már másnap semmi szaga sem érzett. Már lassan el is fogyogat. De már akkor ilyenformán szombaton már várom a másikat. Majd így aztán egy kicsit megüdül az öreg honvéd. Már talán egy kicsit jobb erõben vagyok mint a fényképen.
A jó Isten oltalmában tudva és ajánlva mindnyájunkat, jó egészséget jó egészséget kívánva mindjüknek.
Maradok szeretettel a messze távolból

Laci.

K. VII:/4-én

Kedves mindnyájuk!

Ma itt a lovak mellett megint levélírásba fogok. Ezt egy szabadhegyi Csaplár Pál nevû tizedessel akarom elküldeni. Buti János bácsi talán még emlékszik is rája, mert azt emlegeti, hogy két éve itt voltak náluk szénáért tavasszal mert valahogyan rokonok Liszka nénivel. Most ketten mennek máma, egy gyõrivel együtt, ha igaz lesz, mert olyan fene keservesen tudnak így elmenni. Már ezeknek is egy hete elkölött volna menni. De mindig csak halogatják, és az idõ telik. Mert most úgy van, hogy két ember mehet tõlünk szabadságra, és most meg mehet ez a kettõ. A másikat olyan 10-e körül várjuk vissza. Ha valami közbe nem jön megint. De most megint igen sokan készülnek szabadságra. Itt egymás közt mondják az emberek, hogy nagyon pofára megy a szabadság. Miközülünk is még éppen heten vagyunk. Ez az öt ha megjön, még mindig leghamarább kimaradunk, mert éppen ketten vagyunk legények köztük. Mindig csak azt hajtják, hogy a legényember az ráér, õnekik úgy sincs otthon dóguk. Hát iszen én is csak megértem, mert mindenki csak vágyódik a családja körébe, de legalább mire ez a kettõ visszajön, úgy ennek a hónapnak utolja felé, akkor engednének el minket. Még akkor talán takarulni, masinálni, csak tudnék segíteni egy kicsit. De hát addig még a jó Isten tudja mi nem jöhet közbe. Mi még mindig itt vagyunk ebben a faluban, ahonnét a F Gyula elment.
Innen még a front most is van olyan 60 km-re. Itt még mi csak úgy éjjel, ha õrségben vagyunk olyankor halljuk az ágyúzást messzirõl. De azért most valami lehet a fronton, mert itt a Breszt - Kolrini mûút mellett van a legelõnk. Látjuk, hogy a német milyen hurcolkodást csinál megint. Egész nap egyik teherautó a másikat éri, rengeteg katona megy kifelé. Visszafelé meg hozzák a sok törött autót, röpülõgépeket, meg mindenféle szajrét. Mi még azért csak nyugodtan itt vagyunk, legeltetjük a lovainkat, majd mire közelednek errefelé, megint csak visszább pucolunk. A múltkor írtam egy levélen, amelyiket abba a csomagba tettem amelyikben a cukor volt, úgy a két papír közé tettem, Hogy meglehet hazavisznek bennünket, a fiatalabbjait. De most meg igen csönd van, nem hallani semmit róla. De hogy egyenlõre fölváltás nincs, az biztos. mert már vannak akiknek letelt az egy év, és semmit nem tudnak, pedig hozzátartozóik már érdeklõdtek Szentmártonban is. Ott is csak azt mondták, nekik egyenlõre nincs váltás. A zsidóktól meg azért valamennyire mi is meghalljuk mi van velük, meg még azért akárhonnét, de ezek a szegény gyerekek akik itt vannak, mint munkaszolgálatosak, ezek is tudják, hogy mi van odahaza a hozzátartozóikkal. Ezekkel van ám pedig most sokat dolgoztatva itt. Mind mûhelyekben dolgoznak, bent vannak Bresztben és azok javítják ezeket a mindenféle tönkre ment harceszközöket. Mindenhol ott van mellettük a katona puskával, és sokszor igazán olyan nem magyar katonához méltóan bánnak velük. Úgy látszik oda is kiválogatják az embereket. De hát ez nem a mi dógunk. Sokkal inkább fájó szívvel gondolunk most mind gyakrabban haza. Minden délben, vagy akármikor sorakozó van, mindjárt csak az a beszéd, hogy mi lehet velük odahaza. Nekem ezt írták, nekem meg azt írták. A múltkor, hogy fölvételezni voltunk, ott meg azt tudták, hogy az angolok kijelentették, hogy július 15-re a városokat teszik tönkre, azután pedig a falukra kerül a sor, és a magyarországi gabona termésre. Hát a fene vigye ha akármi veszik is, csak a maguk életére vigyázzanak. Csak az maradjon meg Úgy sem lesz már ennek a marhaságnak vége, míg mindent el nem pusztítanak. De majd ha az életünk megmarad, majd csak újra kezdhetünk megint ha elfordul ez a világ valamerre. Most a múlt héten megint kaptunk kantin árut. Sok dohányt, cigarettát, még légyfogót is, olyan ragadósat. Írd meg, hogyha odahaza nem lehet most sem kapni akkor vennék össze, aztán ha majd mehetek, hazaviszem. Mert itt a honvéd mindig üzletel ám. Most küldtem haza a pénzemet, de már megint van 30 márkán fölül.
Már meglehetõsen beszélek oroszul, és ha van idõ, csak adunk veszünk. Pénz meg van ennél a népnél annyi, hogy csuda. Csak nem sokra értékelik, mert õk sem tudnak rajta fenét sem venni. Még ott vagyok azon a helyen ahová elõször beszálltam. Azóta is megkapjuk minden nap a tejet. Hát ez bizony csak ingyenben nagyon jó tõlük. De aztán ha rá akar gyújtani, csak elballag hátra hozzánk, akkor már tudjuk, mi köll neki. Hol egyikünk, hol a másikunk ad neki. Ez meg annak örül annyira, hogy nem gyõzi köszönni. Most az elmúlt két hétben is történt egy kis balhé. Úgy 20-a körül elloptak a másik alakulattól egy magyar katonát a partizánok. Most a múlt héten meg két németet. Nagy hajtó vadászat volt 4 nap önként köllött jelentkezni, de én egyik nap éppen mentem Bresztbe, és csak másnap este jöttünk meg. A másik napokon meg azt mondtam el vagyok fáradva, így aztán egyszer sem mentem. Ilyenekbe nem tartom érdemesnek belekezdeni, mert amint halla az ember, itt is úgy van, aki rendesen viselkedik nem bántják. Csak aki okot ad rája. De majd szóval többet mesélek. Csak hát bizony a három közül egy sem lett meg máig sem. Azóta aztán nekünk is puskát köll vinni lovakat õrizni is.
Itt most már megint olyan száraz idõk vannak. Itt azért az elmúlt napokban is csak igen kevés esõk voltak. Hát azok a tavaly vetett lóherek hogyan sikerültek? Gondolom a csiga lapon akkor most az is elég jól tüttyöghet. Hát a 22-i Magyar fölben én is olvastam, hogy attól a mérgezett gyapottól országszerte igen sok marha elpusztult. Hát nem is tudom, a marhákat ilyenformán egész nyáron otthon tartják? Ez pedig mégis igen nagy veszõdséget jelent. Azért ha csak lehet hajtsák ki õket, mert ha meggondoljuk, odahaza is éppen ugyanúgy megérheti õket a baj. Hát már az öreg Rózsi is megborjazott. Már mire hazamehetek annyi kis állat lesz, Nem is tudom, hogyan fogom kiismerni magam köztük. Ha már úgy rágondolok, el sem tudom képzelni, milyen is már a haza. A ruhánk egy év után már úgy néz ki, éppen mondom, akárcsak Ócskai Lászlónak rongyos gárdája ahogyan kinézhetett Rákóczi idejében. De a fene vigye fontos, hogy egészségünk legyen. Majd a csomagokba csak élelmet tegyenek, mert a második levelet egy izsáki gyerektõl küldtem, és megegyeztünk vele, hogyha õ elmegy, azután jön a csomagja, én veszem föl neki. És ha majd én mehetek majd õ veszi fel az enyémet. Hát aztán körülbelül mire õ hazaért, a csomagja meg ideért. Hát így most öt csomagom is lett. Így aztán, hogy adósa ne legyek, ha elküldik is, ha lehet küldeni ebben a hónapban kettõt, és már nem lennék itt, majd õ fogja fölvenni.
Megint csak sikerült egy kicsit többet tudatni felõlünk.
Maradok szeretettel a viszontlátás reményével

Laci

Ezen a lapon megint még folytatom a levelemet, majd beledugom az egyik vitaminos dobozba. Ilyent is kaptunk kantináruba 10 db-ot, és kaptunk öt borítékot. Még két bélyegem is maradt, meg egyik kolléga is tartozik még. Hát még bélyegem is lesz, hatot pedig azt is elloptak a kofferomból. Jobb lett volna, ha nem is hoztam volna el ezt a kis bõröndöt. Akkor már csináltattam volna régebben deszkából kuffert, de kettõt nem volt szabad hurcolni, eldobni meg nem akartam ezt sem. Hát most megjött az alkalom, hazaküldhetem. Hazaküldöm a kulcsát is, majd azt se feledje el kérni, édesapám. Máma reggel még tettem bele két zsebgyertyát is mutatványnak. Ilyennél etettünk, szerszámoztunk a télen. Most is csak megkapjuk minden zsoldnál, de mi bizony lefekszünk világossal és világossal is kelünk, ha a röpülõk nem abajgatnak bennünket. Így aztán összejött már hat darab is. Tegnap estefelé leszedték az összes téli holminkat is, már úgysincs rája szükség. Már a múltkor írtam, hogy meglehet, hogy itt nem soká maradunk, de majd talán mégis itt maradunk egy darabig, mert úgy volt, hogy mi azért jöttünk ide, hogy a lovainkat egy kicsit följavítjuk. Van itt négy támpont, és ott meg nekünk köll tartani az õrséget. A fõhadnagy urunk azt nem fogadta el, mert oda köllött volna ötven ember, és hogy akkor igen kevés ember marad evvel a sok lóval. Ezért aztán úgy volt, hogy megyünk innen tovább, de most meg úgy hallik, hogy a jövõ hétfõn kettõt mégis elfoglal 25 ember, így hát alighanem maradunk továbbra is. Most itt mi nagyon jó helyen vagyunk szálláson, azért is, mert a konyha itt van az istállónk mellett alig 15 lépés. Ha van valami maradék, mindjárt ott vagyunk. Most kenyerünk is, mióta Bresztben vételezik, azóta ahhoz képest kalács, mint az a zabinkai volt. A múlt hónapban, amikor visszajöttünk onnan, bizony volt úgy, hogy ebbõl a finom kenyérbõl egyre megettem csak úgy vacsora után egy felet. Most hogy a konyhához ilyen közel vagyok, már mindjárt nem fogy úgy. Máma megvan még a tegnapi kenyerem is. Majd ha csakugyan lehet csomagot küldeni, majd csak pogácsa félét küldjenek, mert a sült tésztát kívánom inkább. Mert itt mostanában kifõtt tészta egyáltalán nincs, csak mindig a fõzelék meg a fõzelék.
Most olyanforma hírek járnak, hogy levélváltás minekünk már nem lesz, pedig a háromcsaládosokat azért nem engedték eddig szabadságra, hogy azok tíz hónap után úgy is leszerelnek. Tegnap megint mentek kihallgatásra megint azt mondták nekik, hogy még várjanak két hetet, ha akkor sem lesz váltás, akkor õk mehetnek szabadságra, hát akkor mi aztán várhatunk még júniusban sem kerül miránk a sor, pedig ha még a jövõ telet is itt köll töltenünk, hát nem tudom mi lesz velünk? Most mióta a bevetésrõl visszajöttünk megint megkapjuk azt a magasabb zsoldot. Akkor kaptunk 4 márka 80 feninget, azóta meg kapunk 11 márkát 10 naponként. Most 20-a után megint haza köll majd küldeni. Gondolom otthon sem sokat ér már a pénzünk, de itt sem érdemes venni semmit, mert ezek a népek sem böcsülik a márkát semmire sem, meg ha vennék is valamit, csak a cipelni valóm lenne több. A múltkor is a bevetésrõl nagyon sokan hoztak olyan gyönyörû egész vég vásznakat, de már mind megunják hurcolni, vagy eladják potom áron, vagy eldobják. Pedig ezek a népek igazán szép munkákat tudnak csinálni. Itt a pamukot birkagyapjúból fonják közibe.
Hát már megint ugye mennyit tele írtam, jó is ám, ha az ember egy kicsit kimesélheti magát. Még a leragasztott leveleket idáig sohasem bontották föl.
Jó egészséget kívánok mindnyájuknak, maradok szeretettel a távolból:

Laci

K. VII:/22-én

Kedves mindnyájuk!

Most csak egy gyors, rövid levelet fogok írni. Ebben tudatom, hogy egyenlõre megint le köll mondani a szabadságról, mert végre tegnap mégis megtaláltak bennünket a szabadságosok. De szegény gyerekeket bizony ezeket is elkapták, és bedobták õket a vonalba, és csak három tudott megjönni közülük. Így most hiába van készen a szabadságos levél, e végett mégis nem mehetünk el ketten. Azt ígérik, hogy annak akitõl legutóbb levelet küldtem az a szabadhegyi úgy is jön be hétfõn, és akkor szerdán mi is mehetünk, de hogy mikor fognak megint azok megtalálni bennünket, azt csak a jó Isten tudja. Most itt vagyunk Breszt felé 12 km-re. De, hogy milyen világ van itt, igazán csak azt mondom, hogy imádkozzanak értünk, hogy a jó Isten kisegítsen bennünket. Mert már csak egy keskeny kapu van nyitva elõttünk, és az a parancs, hogy visszább mennünk, meg nem szabad.
Még a 12-én írott hosszú levelet is csak ma kaptam meg. Mióta elindultunk, csak egy tábori lapot tudtam küldeni, ha ugyan elment már. Itt most olyan keveredés van, nem is tudják hol a posta, a fölvételezés is már elfogyott, és most csak azt eszünk, amit szerzünk magunk. Így most már majd ha tudok, szabadságra menni, megyek, de nagyon bizonytalan megint. Hát azért csak bízzunk a jó Isten kegyelmében, és majd amennyire lehet, majd én is vigyázok magamra. Szerdán bizony csak nagyon kevésen múlt, hogy Janovnál minket is meg nem fordítottak Moszkva felé. De aztán hogy kijutottunk, jöttünk is ám egész éjjel szakadatlan. De itt akkor annyira jött az orosz, hogyha nem jönnek a német zuhanó bombázók, onnan már ki nem jutunk soha. Hanem aztán ilyet még nem láttam ám ilyen közelrõl, de azért majd ha csak haza keveredhetek egyszer fogok mesélni. Az óvári koma is megérkezett, de a csomagomat jóformán úgy sikkasztotta el. Hát ezt nem tételeztem volna föl róla. De amit ez a két jómadár vitt, akik megkapták is, csak felében, harmadában kapták meg. Én is kérem tõle a feladóvevényt, hát azt mondja, hogy odahaza felejtette. Emezek meg azt állítják, hogy a többit elszedték tõlük Sátoraljaújhelyen. (Ott van a fertõtlenítés.) De semmiféle írást sem hoztak arról sem, pedig, ott ha elvesznek valamit, arról adnak valamilyen igazolást. Hát most csak így vagyunk. Teljes menetkészen, mert nem tudjuk melyik pillanatban lesz indulandusz tovább. De azért csak a reményt el ne veszítsük.
Majd amikor csak alkalom lesz írok. Itt már nagyon jó lengyel népek vannak. Gyümölcs is van rengeteg. Itt már csak nem halunk éhen.
Maradok szeretettel a távolból

Laci