Pájer Imre:
Parasztmozgalmak a Rábaközben 1848-49-ben


1848-49-ben a rábaközi lakosság nagy többsége a parasztság különféle kategóriáiba tartozott (volt jobbágyok, volt házas és házatlan zsellérek, uradalmi cselédek). Megmozdulásaik, mozgalmaik egy-két kivételtõl eltekintve a földhöz, a föld birtoklásához kapcsolódtak, s többnyire nem elõzmény nélküliek voltak. Az elõzményekrõl - irtásvisszaváltások, elkülönözési és tagosítási perek - bõséges ismertetéseket találunk Soós Imre (1) és Horváth Zoltán (2) munkájában.

Tartalmi szempontból a rábaközi parasztmozgalmak két jelentõs csoportját tudjuk elkülöníteni: 1.) az úrbéri földállománnyal összefüggõ, 2.) a nem úrbéres földek után az áprilisi törvények szerint tovább járó szolgáltatásokkal kapcsolatos mozgalmak. Ha viszont a parasztmozgalmak lefolyását vizsgáljuk, éles határ 1848 és 1849 között húzható. A Sopron megyében, s benne a Rábaközben 1848 végéig tartó magyar uralmat a mozgalmak békés lefolyása, a császári uralom visszatértét a keményebb eszközök használata jellemzi.

Az áprilisi törvények - köztük a jobbágyfelszabadítást kimondó IX. tc. - szentesítését követõen a rábaközi volt jobbágyság idõben elsõ megmozdulására Csornán került sor. Hogy napra pontosan mikor azt nem tudjuk, ugyanis az eseményrõl Inkey Sándor "Miniszter Biztosi titkár" 1848. április 18-án, hétfõ este 7 órakor Sopronban kelt levelében Csány Lászlónak a következõket írta: "… a' Csornai zavarok is, kik a régi regulátio elötti földjeiket restaurálni kivánták - a' ki rendelt választmány által miután a Herczeg nékik több áldozatokkal ujjabb concessiokat adtak rendre 's csendre utasitattak jó eredménnyel…" (3) Mirõl is van szó a fent idézett sorokban? A Csorna hercegszeri jobbágyok úrbéri rendezõ (tagosítási) és elkülönözési perében már 1847-ben vizsgálatot rendelt el a Helytartótanács, az úrbéri szabályozásból eredt sérelmek orvoslására. A vármegye közgyûlése az ügy vizsgálatára bizottságot jelölt ki 1848. január 10-én, melynek tagjai Baditz Endre táblabíró, Bognár Lajos ügyész és Csupor Gábor fõszolgabíró voltak. (4) A forradalom gyõzelme utáni megmozdulásukkal a hercegszeriek a tagosítás elõtti földjeiket kívánták visszavenni, ami Inkey Sándor tudósítása szerint a kijelölt bizottság közremûködésével sikerült is nekik.
A hercegszeriek sikerén felbuzdulva a Csorna prépostszeriek is az erõltetett cserék megszüntetését, "…az általadott rosz fõdek helyébe egy tagba lévõ jobb minõségû földek általadását eszközöltetni…" (5) kérték a megyei bizottmánytól. Az állandó bizottmány július 12-én tárgyalta a kérdést, s megoldására Tóth Bálint másodalispán, Bognár Lajos fõügyész és Chapó Imre fõszolgabíróból álló választmányt bízott meg. A megbízottak augusztus 7-én jelentésüket a bizottmánynak arról adták le, "…hogy a' Prépostszeri polgárság az Uradalom részérõl tett nyilatkozatban, miszerint az elkülönözésre szükséges elõlépések már megtetetvén, a' folyamodásban említett földek is vissza fognak cseréltetni, megnyugodott, így a panasz megszünt." (6)

Csorna két részének eredményes fellépése között Sopron megye állandó bizottmánya május 2-án hirdetményben magyarázta el a falvak lakóinak, hogy az 1848. évi IX. tc. értelmében mely úrbéri szolgáltatások szûntek meg. Az alább bemutatottak szerint kiemelten hangsúlyozták a megmaradó kötelezettségeket: "Továbbá is pedig fenmaradnak, nem az urbéri viszo-nyokbul származott egyébb kötelezettségek, 's ugyan azért mind attól a' mi nem urbéri birtok, ugy mint nem az urbéri állományhoz tartozó földekre plántált szõllõktûl a' szokott hegyvámot, kuriális házhelyektûl, irtás, és censualis vagy kõblõs földektûl az eddig szokott szolgáltatásokat és fizetéseket jövendõre is tellyesitteni, a' helybeli egyházi és oktató személlyeknek az elõbbi gyakorlat szerint eleget tenni, az egyházak földeit munkálni, nem külömben folyó évi November 1-sõ napjáig az eddigi kulcs és kiosztás szerint adót fizetni, és a' közmunkákat véghez vinni - szóval minden nem az urbéri viszonyokból eredõ kötelezettségeket jövendõre is tellyesitteni kell." (7)
Az állandó bizottmány augusztus 7-i ülésére gyûlt össze a legtöbb olyan ügy, melyekben a községek sérelmeiket tárták a testület elé. Ekkor tárgyalta a bizottmány az igazságügyi minisztertõl kivizsgálás és elintézés végett hozzá továbbított folyamodást, "…melyben a Gyõri püspökség mint földesuraság által elkövetett több rendbéli foglalásoknak orvoslásáért könyörögnek…" a szovátiak. (8) Hogy pontosan mik ezek a foglalások az nem derül ki, mivel az ügyet az uradalom meghallgatásával teendõ vizsgálatra és ha lehet elintézésére kiadták Chapó József szolgabírónak. (9) Ugyanezen ülésen tárgyalták az acsalagi elöljáróság azon folyamodását, melyben "…a' földes urasági birkák legeltetésébõl és egyéb foglalások miatt származott sérelmes panaszaikat megvizsgáltatni kérik." (10) A vizsgálat elvégzésére bizottságot jelöltek ki.

Az elõbb bemutatottakon kívül augusztus 7-én már olyan ügyeket is tárgyalt a bizottmány, melyek a jobbágyfelszabadítás után fennmaradt szolgáltatásokkal függtek össze. Ekkor került napirendre "…Bodonhely, Bõsárkány, Barbacs, Acsalag és Pordányi helységeknek - eredetileg az igazságügyi miniszterhez benyújtott - folyamodására, mellyben irtásföldjeiktõl idõrõl idõre feljebb emelt sött dézsma adással is megtoldott census fizetés megszüntetését kérik…" (11) A bodonhelyiek panaszát bizottság vizsgálja ki, a többi községnek azt válaszolták: "…hogy az emlitett irtás földnek birtoka haszonbérinek tünik ki, a' tized pedig nem papi tized, hanem arenda gyanánt avatott, a folyamodók a fentebb emlitett szerzõdések magok erejébeni megtartására utaltatnak." (12) Ugyanakkor tárgyalták az Eszterházy herceg kerületi fõtisztjének folyamodását "…miszerint a volt jobbágyokat a' nem urbéri birtokoktól törvény szerint járó de több helyeken megtagadott földdézsma, és adózások további kiszolgáltatására szoritatni kéri…" (13) A rábaközi települések közül Kapuvár volt érintett. "…a' kapuvári közönség az ugy nevezett Hidász földektõl eddig természetben adott tizedet, azon okból, mivel a helybeli lelkész a' 16ik részt kapja, és azért papi tizednek adatatik, megtagadta. Ugyan azért azon kérdésnek eldöntése ha ezen földektõl szolgált tized papi e' vagy sem a' Bizottmánytól váratván az illetõ okiratok beadattak." (14) A bizottság egy korábbi határozatára és nyomtatásban kibocsájtott hirdetményére hivatkozva a döntést Döry Ádám fõszolgabíróra bízta.
Még augusztusban került az állandó bizottmány elé a bodonhelyiek azon panasza, melyre az illetõk meghallgatásával rendeltek el vizsgálatot az "…urbéri földeiknek majorságivá tett átváltoztatási és a' Rába folyón lévõ kis malomtól járó tartozásnak felemelése érdemében…" (15) Bizottságot küldtek ki Egyedre is. Mivel "Egyed mezõváros a tagosztály által történt kárvallásukat megvizsgáltatni, és a törvény szerinti járandóságukat kiszolgáltatni kérik, - ugy Kovács András 1 telkes volt jobbágy, az uradalom által elvett telkéért kármentesíttetni kér." (16)
Arról, hogy a szolgabírók, a kiküldött bizottságok vizsgálatai milyen eredménnyel zárultak - nincs ismeretünk, így csak az egyes helységekben feszültséget okozó kérdéseket tudtuk bemutatni.

Amint láttuk a panaszok többségét megyei szinten próbálták orvosolni. Még az igazságügyi miniszter is visszaküldte a megyéhez a hozzá forduló községek ügyeinek intézését, hisz azokat ott ismerték legjobban. A vágiak viszont gondjaikkal még a miniszternél is tovább mentek, egyenest a "Nemzeti Képviselõ Urak"-at keresték meg sérelmeikkel. Egyidõben két kérvényt nyújtottak be a képviselõházhoz, egyiket a volt telkes jobbágyok, másikat a zsellérek.
A telkes gazdák panasza kettõs. Az egyik a XIX. század elején már megtörtént úrbéri szabályozásra vonatkozik, mivel szerintük "… korábban egy telekhez 24. hold és több irtás földek voltak - most pedig irtások nélkül is, csak 18. holdak adatvák … mellyek e kissebb mennyiségben is megvannak e, az eránt, valamint abban is: hogy az adót nem a korábbi birtoktól fizettük és fizetjüke máj napig is kételkedünk - vagy kimondván: a mostani 18. holddal megelégedni nem akarunk, hanem az elõbbi 24. holdot kiadatni kérjük, mivel jelenleg kenyerünket többire más vidékeken nyomtatással kell keresnünk, mi miatt õrseregi kötelességünket sem teljesithetjük ugy, mint a Szabály kivánja." (17) A panasz másik fele a legelõ elkülönözésre vonatkozott. "A legelõ elkülönözés is meg vagyon olly formán: hogy minden telekhez 12. hold számitva - de az egésznek 3/4 része erdõbõl hasitva - olly megszori-tással; hogy abból évenként a makk és gubacs miatt szent István nappal marháink eltiltatnak - ez már elég nyomás - holott azonba az is kétséges, ha vallyon az egész, melly 324 holdat kellene kiütni, megvane melly annyival bizontalanabb, mivel már többször méretett - mint ujabb idõben t.i. 1837be mikor a Plébánus, Mester 's jegyzõ részére az elõbbi mennyiségbõl 24. hold ki számláltatott, és mégis a felett, a korábbi kijelölt darabból, szemmel mérve majd 9. 10. hold a Megyés - megyei tisztviselõ - Guary Ur erdejéhez maradtt - ismét annak egész mennyiségérõl megvilágosittatni - letiltást pedig többé ismerni - nem akarunk." (18) E határozott hangú kérvényt az "egész közönség nevében" a községi bíró és az esküdtek írták alá.
A Rábaközben egyedüli a vági zsellérek kérése, innen jelenleg több, zsellérek által benyújtottat nem ismerünk. Problémájuk ugyancsak az úrbérrendezésig nyúlik vissza: "…mi elõtt az Urbéri rendezés megtörtént volt, 3. Urbéri Zsellér házok is léteztek, mellyeketeleink birtak - s azok közül egy, Nagy Jánosé jelenleg is mint Zsellér ház, a Rovatos össze irásban benne foglaltatik, hogy pedig azok az Urbéri rendezés alkalmával mikép majorsági Telekké át változtattak - csak 1837ik évben nyilvánodott ki inkább, mikor t.i. a Jobbágysággal akkorig eggyütt használt marha legelõrõl marháink egyszerre kitiltattak - melly e sérelmünk orvoslásáért ugyan már többször folyamodtunk; de biróra, ki oda itélt volna, hogy mi is Urbéri joggal élhessünk, nem találtunk. Ezen veszteségünket annál inkább érezzük; mivel a jelen törvény jótékonyságával mint majorsági Zsellérek, nem élhetünk. Tehát ezen sajnos helyzetünk nyugtalanit s ez kényszerit bennünket arra hogy a Nemzeti Képviselõ Urakk kegyes szinek eleibe folyamlunk és azért mély tisztelettel esdeklünk, hogy Majorsági Zsellér házainkk korábbi állásukat vissza nyervén, s így a szabadság áldásaiban nagyobb részt vehessünki…" (19) A kérvényt a három majorságivá lett zsellér jegyezte. A jogszokásoknak megfelelõen a panaszhoz csatolták a község legöregebb lakóinak (Béres Ferenc 75 éves, Radó Mihály 74, Boros Ferenc 66, Farkas János 65 és Mészáros László 58 éves) igazolását: "A minek is elhitelére adtuk ezen Bizonyság levelünket, nevünk alá irása után tett kereszt vonásunkkal, s ha szükség kivánja hitünk letételével is megerõsitve ." (20)
Mi lett a sorsa a vágiak panaszainak? Augusztus 23-i dátummal mindkettõ átkerült az országgyûlés "kérvényi bizottmányához", ahol a gyorsan zajló politikai és hadi események sodrában feltehetõen elintézetlen maradt.

1848 decemberéig azt tapasztaljuk, hogy a községek lakói bíznak a hatóságokban, s ügyeik elintézése békésen történik. Ekkor találkozunk elõször ellenszegüléssel. "Chapó Sándor szgbiró az osliak által az adórovat összeírásánál történt ellenállást jelentve a' karhatalomnak elrendeltetését kéri s egyszersmind a fõ kontató Borsodi Vendelnek a megye fogházába lett fölkisértetését is bejelenti." (21) A fenyítõ törvényszék anyagából derül ki, hogy az osliaknak nem az adóösszeírással, hanem az úrbéri állomány kiegészítõ részeinek (halászóvizek, eger erdõ egy része) volt gondjuk, s azt követelték Borsodi Vendel vezetésével, hogy a szolgabíró elõbb ezt rendezze, s utána végezze el az adóösszeírást. (22)
A császári seregek 1848 végi bevonulását követõen a vármegye tisztikara rövid tiltakozás után, engedve a kilátásba helyezett erõszaknak, folytatta munkáját.
1849 februárjában és áprilisában a császári-királyi biztos jegyzõkönyvében a rábaköziek nádlásbér fizetési kötelezettségével találkozunk. Elõbb "Bágyog és Szováti helységek közönsége volt földes uraságuk részérül követelt, állítólag törvény ellenes ugy nevezett nádlásbérek - az 1848. évi IX. tc., mint úrbéri szolgáltatást eltörölte - aloli felmentésért esedezvén." (23) Az ügyet "törvényszerû eljárás s teendõ tudosítás végett" Chapó Imre fõszolgabírónak adták ki. Áprilisban viszont Chapó József szolgabíró jelentette, hogy a "…barbacsi közönségnek a' nádlásbér érdemében az uradalom ellen hozzá terjesztett folyamodására akép intézkedett, hogy ámbár az 1768ki szerzõdésekhez képest korábbi idõkben minden egy egész hely évenként csak 100 kéve nádnak kiszolgálásával tartozott - mivel azonban a' községbeliek önmegismerése szerint ember emlékezetétõl fogva évenként ezen bér minden fél hely után évenkénti 400 kévével szedetett, jelentõ Szbiró Ur a' folyamodókat ezen gyakorlathoz alkalmazodásra biróilag utasitotta…" (24) - azaz az áprilisi törvényeket figyelmen kívül hagyva hozta meg döntését.

Sopron megye császári kézbe kerülése után már az uradalmak is gyakrabban léptek fel a megmaradt szolgáltatásokat megtagadókkal szemben.
Még 1848 novemberében tett panaszt a Csornai Prépostság ügyésze a Hövej helységben eddig háborítatlanul gyakorolt legeltetési haszonvétel megsértéséért. (25) "A Csornai Prépostságnak hövei volt jobbágyai ellen juhai legeltetése megakadályozása iránt tett panaszára Csontos István fb. és segéd esküdtje jelentik, hogy az ügyet barátságos uton elintézni nem lehetvén - a' midõn az általuk mint törvényes birák által a Prépostsági Uradalomnak a legeltetés haszonvételébe vissza helyheztetése mellett hozott itéletjük végrehajtását megkésértették, ebbeli birói eljárásukban a panaszlott hövei lakosság által tettleg gátoltattak - kérik azért a' törvényes itélet végrehajtására szükséges karhatalmat részükre kiszolgáltatni." (26) A kért karhatalmat a fõszolgabíró márciusban megkapta, s a prépostság jogait erõvel érvényesítette.
Különösen aktív volt a volt jobbágyokkal szembeni fellépésben az Eszterházy uradalom. 1849 májusában a csornai hercegszeriek ellen kért vizsgálatot: "A' süttöri Hrgi Uradalom részéröl panaszképpen elõterjesztetvén, miszerint a' Csornai Hercegszeri volt jobbágyság a helybeli felsõmezei uradalmi gyeplegelõt 's réteket vakmeröen és erõszakosan legeltetni bátorkodván, az Uradalomnak nevezetes kárt okoznak, mellynek megtéritését a vétkesek fenyitése mellett eszközöltetni kéri." (27) Zalka Mihály esküdt a vizsgálat eredményeként 1849 októberében "…Boda Mihály birót, Kocsis Mihály, Tóth Antal, Takács György, Kovács Mihály, Haszonics Márton, Gulás József, Pintér István, Hanovszky Ferentz, Albrecht Lászlót mint Csorna helység elöljáróit, azon okbol hogy az urod. réteket és legelõket erõszakosan legeltetõ Csornai lakosok közül a kontatókat (felbujtókat) megnevezni nem akarták, cs.k. ker. fõbiztosi rendelet folytán a megye fogházába kisérteté." (28) "A vádolt rabszemélyek önkényt beösmervén azt hogy az urodalmi legelõkön és mezõn az egész helység marhái többi idöig eröszakosan legeltettek; mentségül egyedül azt adván elõ hogy ez a katonaság elöli kivándorlás alkalmával történt leginkább; - azonban miután a tiszti vizsgálatbol kiviláglik az hogy nemcsak ezen alkalommal hanem máskor is és pedig saját pásztor õrizete alatt történt a legeltetés, s a vádolt rabszemélyek ahelyetthogy mint elöljárók tekintélyüket kihasználva ezen erõszakos tettet megakadályoztatták volna, vagy pedig marháikat a többiekével ki nem hajtva, a példa adástol tartoztatták volna magukat, inkább az erõszakos legeltetést hanyagul elnézték, sõt többszöri felszólitások után is a kontatokat fel adni nem akarják. Ezek folytán kontatóknak és vezetõknek õk tekintendõk, lévén Boda Mihály biró, - azon tekintetnél fogva hogy az urod. tisztviselõnek bizonyitása szerint ö mégis több lakosokat visszatartoztatott az erõszakos legeltetéstõl 2. heti fogságra, a többi vádoltak pedig egy hónapi fogságra…" (29) ítélték. "Ugy nem különben elöljárói hivatalaikbol letétetnek, s annak viselésétöl örökre eltiltatnak." (30) Az egész községet pedig 9300 pengõforint 14 krajcár okozott kár és a kárbecslõk költségeinek (47 pengõforint 36 krajcár) megfizetésére kötelezték. (31)
Novemberben Szemerey Sándor, a törvényszék elnöke Kapuvárott átutaztában azt tapasztalta, hogy a "…Csornai foglyok, az oda rendelt megyei pandurnak hanyagsága miatt a helyett hogy a tömlöczben töltenék el fogságuk idejét, több napokat a kocsmában dorbézolva töltöttek el, - 's ezek folytán ezen vissza élésnek meggátolására a nevezett foglyokat kénytelen volt olly intézkedéseket tenni, hogy azok a Lakompaki fogházba kisértessenek." (32) Az ügyet természetesen kivizsgálták, s Horváth Ferenc tiszttartó közlésébõl kiderült: "Midõn a' Csornai Rabok Kapuvárra bekisértettek, a' tömlöczben éppen sok honvéd volt bezárva, kiket az országos rendõrök öszve fogdoztak; azért a' csornaiakat oda zárni nem lehetvén, a' várta szobába, melly a tömlöcz mellett van, helyeztette el, és felügyelés végett az helyben volt megyei két pandurnak által adta… Azomban két nap mulva jelentette néki az uradalmi hajdú, hogy a' Csornai rabok párankint a' tömlöczbõl ki járnak a' kortsmába borozni." (33)

A csornaiak mellett börtönbüntetéssel végzõdött az Eszterházy uradalommal ütközõ bõsárkányiak ügye is. "…a bõsárkányi lakosság az uraságtól bírt cenzus földektõl a szerzõdésbeli szolgálatok teljesítését valamint tavali esztendõben, ugy jelenleg két rendbeli rendeleteit megvetve, makacsul ismét megtagadja…" (34) jelentette júliusban Chapó József szolgabíró. Ezen ügy kapcsán derült fény a császári biztosok által bevezetett vizsgálati rendre: "Jelentõ Szbiró ur a folyó 849 évi Mart. 20ról nyomtatásban kiadott kir. biztosi rendelet értelmében oda utasitatik, hogy a szükséges vizsgálat végett a helyszinére tüstént kimenvén - a netalán elcsábitott lakosokat felvilágosítani iparkodjék. ha azonban ez nem sikerülne, szóllitsa fel a helység felelõs elöljáróit, hogy nevezzék meg a kontatókat - kik a megyei törvényszék elébe állítandók és megbüntetendõk. Ha az elöljárók a kontatókat meg nem neveznék, bizonyos jele annak, hogy õk magok a bünösök, s akkor ezek lesznek a törvényszék elé állitandók." (35) Miután Chapó József szolgabíró ismételt felszólítása sem járt sikerrel, sõt Kurtsits István "…több elöljáró társaival a járásbeli szolgabiró elött a census földekröli adót hangos lárma között megtagadta, - ezen bünös tettéért többi már elitélt büntársaival hasonlólag, octob. 2tol töltött fogságának beszámitásával vasban, közmunkában, szokott böjttel eltöltendõ 6. heti fogságra büntettetik…" (36)
Júliusban kezdõdött a sziliak ügye is. "Szemerey Sándor ur, mint a fõméltóságu Eszterházy Herczeg uradalmai rendszerinti föügyésze panaszképen elõterjeszti, mikép a Szili közönség az uradalomtol haszonbérben birt curiális földektõl s rétektõl szerzõdésileg járó szolgálatokat…" (37) megtagadták. A hónap végén Chapó Imre fõszolgabíró karhatalmat kért ellenük, azt akkor még nem kapta meg: "Jelentõ fb. Urnak meghagyatik, hogy a' makacskodókat személyes közbenjövetele mellett tartozásuk tellyesitésére komolyan ujjólag felszólitsa, 's ha hasonló ellenszegülést tapasztalna, azt ide jelentse, hogy a' katonai hatalomkar tüsténti elrendelését eszközölni lehessen." (38) Végül Zalka Mihály esküdt kapott a szili és a bodonhelyi cenzuális földektõl járó úri adózások és szolgáltatások bírói megvételére karhatalmat. A kirendelt rendõröknek október 8-án reggel 8 órára kellett Szilban megjelenniük. (39)

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a Rábaköz parasztsága 1848-49-ben azonnal élt az úrbériséget megszüntetõ 1848. évi IX. törvénycikk által nyújtott lehetõségekkel. Elõbb kérvényeivel fordult a hatóságokhoz, majd megtagadta a földesuraknak szerinte jogtalanul járó szolgáltatásokat. Nem véletlen, hogy a császári csapatok visszatérte után Szemerey Sándor az Eszterházy hercegi uradalom fõügyésze így fogalmaz: "…a Süttöri, fSztmiklósi, Széplaki, Sarródi s Endrédi lakosok a nádaratás s hanyi rétek kaszálatja fejében az uradalomnak szinte szerzõdésileg járó napszámokat - végre mind a kapuvári, ugy a Süttöri és Lakenbachi uradalombeli számosb községek az irtás földektõl járó földtizednek kiszolgálását többszöri hivatalos közbenjárás után is nem csak a mult évre tagadták meg, hanem azoknak hasonló ellenszegülésétõl a jelen évre nézve is nem ok nélkül tartani lehetne." (40) Amint a fentebb bemutatott példákon láthatjuk, a császári hatalom a nagybirtokosok érdekeinek védelmében a magyar szabadságharc bukása után egyre erõszakosabban lépett fel, már olyan esetekben is, ha még csak tartani lehetett az ellenállástól, ezzel pedig csak növelte a parasztok elégedetlenségét, kiprovokálta ellenállásukat.


Jegyzetek:

(1.) Soós Imre: Az úrbéri birtokrendezés eredményei Sopron megyében. In.: Õsi Sopronmegyei nemzetségek (szerk.: Horváth László). Sopron 1940.
(2.) Horváth Zoltán: A jobbágyvilág alkonya Sopron megyében. Bp. 1976.
(3.) Országos Levéltár (továbbiakban: OL), H 103 Csányi iratok: Magánlevelek No. 6.
(4.) Soproni Levéltár (továbbiakban: Slt.), IV. B. 102/1. Sopron Vármegye közgyûlésének jegyzõkönyve. 1848. jan. 10. 465. sz.
(5.) Slt. IV. B. 102/2. Sopron Vármegye Bizottmányának iratai (továbbiakban: Svm. Biz). 1848. aug. 7. 1992. sz.
(6.) U.o.
(7.) Slt. XIII. A Felsõbüki Nagy család levéltára, 11. doboz, 1848-as nyomtatványok gyûjteménye
(8.) Slt. Svm. Biz. 1848. aug. 7. 2145. sz.
(9.) U.o.
(10.) U.o. 2311. sz.
(11.) U.o. 2136. sz.
(12.) U.o.
(13.) U.o. 2347. sz.
(14.) U.o.
(15.) U.o. 1848. aug. 21. 2422. sz.
(16.) U.o. 1848. szept. 4. 2550. sz.
(17.) OL. Archivum Regnicolare Lad. XX22 Fasc. 2A No 281. a.
(18.) U.o.
(19.) OL. Archivum Regnicolare Lad. XX22 Fasc. 2A No 281. b.
(20.) U.o. Bizonyitmány
(21.) Slt. Svm. Biz. 1848. december 7 és 11 közötti ülés. 3076. sz.
(22.) Slt. ..... Sopron megyei Törvényszék 1849-50. 1849. jan. 8-i fenyítõ törvényszéki ülés. 4. cs. 3-ik sz./f.t. 52/3076. f.t.
(23.) Slt. IV. B. 151. Sopron vármegye Cs.kir. biztosának jegyzõkönyve (továbbiakban: Cskb. jkv.). 1849. febr. 20. 449. sz.
(24.) U.o. 1849. ápr. 23. 951. sz.
(25.) Slt. Svm. Biz. 1848. nov. 8. 2875. sz.
(26.) Slt. Cskb. jkv. 1849. márc. 6. 538. sz.
(27.) U.o. 1849. május 15. 1056. sz.
(28.) Slt. IV. B. 105. Sopron vármegyei Törvényszék jegyzõkönyvei (továbbiakban: Törvényszéki jkv.). 1849. okt. 23. 877. sz.
(29.) U.o.
(30.) U.o.
(31.) U.o.
(32.) Slt. Törvényszéki jkv. 1849. nov. 12. 901. sz.
(33.) Slt. Sopron megyei törvényszék 1849-50. 1849. nov. 14. 8.cs. 21 f.t.
(34.) Slt. Cskb. jkv. 1849. júl. 16. 1369. sz.
(35.) U.o.
(36.) Slt. Törvényszéki jkv. 1849. okt. 24. 886. sz.
(37.) Slt. Cskb. jkv. 1849. júl. 18. 1384. sz.
(38.) U.o. 1849. júl. 27. 1454. sz.
(39.) U.o. 1849. okt. 1. 1910. sz.
(40.) U.o. 1849. júl. 18. 1384. sz.