Pájer Imre:
A Rábaköz malomipara l867 és l9l4 között


A Rábaköz malomiparának sorsára a XIX. század utolsó negyedében két tényezõ gyakorolt döntõ befolyást. Az egyik a Rábaszabályozási Társulat mûködése, a másik a vasútvonalak kiépítése. Az elõbbi az Öreg-Rába vízimalmainak szinte teljes felszámolását eredményezte, az utóbbi az addig csak helyi igényeket kielégítõ malomipart ezen állapotán túllendítette, s bekapcsolta a hazai, a monarchiabeli, illetve a világpiac áramlatába. A következõkben ezt a változást kívánom bemutatni.

1. A Rábaszabályozás és a vasútépítés hatásai

A Rábaszabályozási Társulatot 1873-ban alapították. "A munka megkezdésének elsõ lépése a Rába 17 malomgátjának lerombolása volt ( a 18., a nicki, megmaradt a Kis-Rába táplálására) ... a malmok megváltási költségei (240000 Ft) azonban kimerítették a társulat erejét."(1) A Kis-Rába vízimalmait természetesen ez a lépés nem érintette. Ezt az állapotot tükrözi a Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának 1876-ik évi Statisztikai Jelentése:(2)

 
Sopron vármegye
Rábaköz
vízimalom
188
11
szárazmalom
34
18
szélmalom
5
2
gőz- és műmalom
6
2

A statisztikában szereplõ rábaközi vízimalmok egy kivételével a Kis-Rábán találhatók. Ez a kivétel a bodonhelyi - amely hajómalom volt - s így nem került kisajátításra, mert mûködési elvénél fogva nem gátolta a víz lefolyását. A Rábaköz Sopron megye területének kb. egynegyede. A szárazmalmok több mint felével, a szélmalmok kétötödével, a gõzmalmok egyharmadával rendelkezik. Egyedül a vízimalmok területén jelentõs a lemaradása. Az itt mûködõ vízzel hajtott malmok száma nem éri el a megyében lévõk hat százalékát. Ennek részben a korábban bemutatott Rábaszabályozás az oka, részben pedig az, hogy a vármegye kisebb patakjain is jelentõs számban található vízimalom, melyek természetesen a Kis-Rábán lévõknél jóval kisebb teljesítményûek.
Ugyanezen jelentés alapján nyomon követhetjük a Rábközre vonatkoztatva az alkalmazottak számát és az 1876-ban fizetett jövedelemadót is:

         
adó összesen
átlag
 
száma
segéd
tanonc
munkás
ft
kr
ft
kr
vízimalom
11
22
9
912
50
82
95
szárazmalom
18
1
148
70
8
26
szélmalom
2
7
20
3
60
gõzmalom
2
2
2

A hagyományos malomtípusok közül egyértelmûen a vízimalom a legjövedelmezõbb. Ezt mutatja az egy malomra jutó két segéd és a majdnem minden malomban meglévõ tanoncok száma, valamint az egy egységre jutó jövedelemadó nagysága, ami tízszerese a szélmalmokénak. A vízimalmok csoportján belül a két szélsõ érték a 208 forintot fizetõ kapuvári és a 24 forint adót fizetõ bodonhelyi. Sajnos az új technikát alkalmazó gõzmalmokról a jelentés nem tartalmaz adó adatot, s így jövedelmezõségük nem hasonlítható össze.
A vasútvonalak kiépítése volt a rábaközi malomiparra ható második döntõ tényezõ. Elõször a Gyõr és Sopron (1876), majd a Pozsony - Szombathely (1891), végül a Csorna - Pápa közti vonal szelte át a Rábaközt. A vasútvonalak kiépülésének két következménye lett. Az egyik az, hogy a Rábaköz bekapcsolódott a gabona és az abból elõállítható áruk kereskedelmébe. A másik következmény, hogy a három vasútvonal találkozásánál fekvõ Csorna az addig betöltött közigazgatási (járási székhely), egyházi (premontrei rend) funkciói mellé, kereskedelmi és gazdasági szerepköröket is hatókörébe vont. A "Csornai Hírlap" 1899. május 7.-i száma ezt így fogalmazza meg: "Csorna sohasem lehetne jelentõs gabona-piacz, iparvállalatokról szó sem lenne, ha nem hálózná körül néhány vicinális vonal. Hasznot húz ebbõl a kisgazda, a ki könnyen és jól adhatja el terményeit, a kereskedõ, a kit a góczpont forgalma foglalkoztat, az ügyvéd, az orvos a kiknek a mûködését a vasúthoz központosulás alimantálja; néhány vasúti concessio mindezek gyarapodását jelenti."
E hatások következtében a meglévõ és tovább mûködõ kis-rábai vízimalmok mellé (Beled 2 db, Vica, Mihályi, Kisfalud 2 db, Babót 2 db, Kapuvár 2 db) a Rábaközben sorra létesültek a szinte kivétel nélkül vasútvonalhoz települt gõzmalmok.

2. Az alapítási láz

A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1876. évi statisztikájában szereplõ két rábaközi gõzmalom pontos alapítási idejét nem tudtam megállapítani. Az egyik, a Csornán mûködõ, Frankl Sándor tulajdonát képezõ malom a legkiemelkedõbb teljesítményt nyújtotta a rábaköziek közül - róla még többször szólok - a másik az Egyeden mûködõ valószínû szállítási gondok miatt beszüntette tevékenységét.
Az alapítási láz az l890-es évtizedben érte el a Rábaközt. Ez évben alapított Mohl Gyula gõzmalmot Kapuvárott.(3) A következõ évben - 1891-ben - ugyancsak Kapuvárott került sor malomalapításra. Báró Berg Gusztáv, az Eszterházyak nagybérlõje, korszerûen berendezett, vízierõvel hajtott hengermalmot alapított.(4) Ez az üzem fia kezelésében késõbb a Rábaköz egyik legjelentõsebb malmává vált. 1892-ben két gõzmalom is alakult: Szórády István és társai Szilban, özv. Németh Vendelné és Király Mihály Bõsárkányban hoztak létre malomüzemet.(5) 1894-ben Mesterházy József és társai 65000 Ft tõkével Tamásiban létesítettek gõzmalmot.(6) Király Mihály l895-ben felépítette Csorna második gõzmalmát.(7) Ugyancsak õ alapította 1897-ben 67000 Ft befektetéssel a szanyi gõzmalmot.(8)
Érdemes egybevetni az egyes malmok alapításának idõpontját és a telephelyükön átmenõ, vagy azt érintõ vasutak építésének idejét:

település
tulajdonos
malomalapítás
vasútépítés
Bõsárkány özv. Némethné és Király Mihály
1892
1891
Csorna Frankl Sándor
1876 elõtt
1876
Csorna Király Mihály
1895
1876
Egyed  
1876 elõtt
1896
Kapuvár Mohl Gyula
1890
1876
Kapuvár Berg Gusztáv
1891
1876
Rábatamási Mesterházy és társai
1894
1876
Szany Király Mihály
1897
1896
Szil Szórády és társai
1892
1891

Két malom elõzte meg a vasút létrejöttét. Az egyik a csornai Frank-féle, a másik az egyedi. A csornai létesítését hamarosan követte a vasút létrejötte, míg az egyedinél több mint húsz év telt el. A nagybani szállítási lehetõség hiánya alaposan hozzájárulhatott az utóbbi megszûnéséhez. A legkésõbbi alapításoknál megfigyelhetjük, hogy a vasút megépítését követték (Bõsár- kány, Szany, Szil).

3. Korszerûsítések

A malmok számának gyarapodása fokozta a versenyt. Ebbõl következett, hogy mind korszerûbben kívántak termelni. 1898-ban a legkorszerûbbnek a legutoljára felszerelt szanyi Király-malom bizonyult. A "Csornai Hírlap"-ban megjelent hirdetése is ezt bizonyítja:
"Gõzmalom megnyitás
Ezennel van szerencsém a tisztelt õrletõ közönségnek becses tudomására hozni, hogy Szanyban újonnan épített modern berendezésû GÕZHENGERMALMOMAT l898. évi február hó 15-étõl fogva üzembe helyeztem.
Elfogadok kereskedelmi és polgári õrléseket, egyaránt nagyban és kicsinyben; a lisztnek a lehetõ legfinomabb minõségéért annál is inkább szavatolok, mivel hogy ezen gõzmalomban az õrlés csakis hengereken történik, a kõõrlés teljes kizárásával."...
A korszerûsítést Berg Miksa báró - Berg Gusztáv fia - kapuvári hengermalma kezdte meg. Elõször "a villanyvilágítás elõállítására egy elektrodinamógépet állítottak fel a hengermalom turbinaházában, melynek hajtására 16 erõegység áll rendelkezésre." Tervezték a hengermalom gõzerõvel való üzemeltetését "mert, hogy télvíz idején a malomnak nagy elõnyére válnék a gõzerõvel való mûködése... mert szigorú télben esetleg két hónapon át sem képes a turbina a hengermalomra szükséges erõt kifejteni."...(9) A gõzgép beállítására 14 hónap múlva került sor. Így tudósított róla a "Rábaközi Hírlap" január l5-i száma: "Berg Miksa báró mûmalma részére beszerzett új gõzgépe múlt hét végén kezdette meg mûködését, mi által a mûmalom 100 lóerõvel gyarapodott." A gépeket egy magdeburgi gépgyár szállította.(10) Az év végére, a gép felhasználásával villamosenergia szolgáltatásra is vállalkoztak.(11) A következõ évben a géppark megújítására került sor. A tulajdonos szavaival: "... malmunkat a legújabb gépezetekkel ellátva olyképen rendeztük be, hogy képesek vagyunk minden igényeket kielégíteni, melyek a mai korban a sima - avagy félmagas õrlésnek kifogástalanul megfelelnek."(12)


A csornai Frankl malom


Idõben a következõ korszerûsítõ Frankl Sándor csornai gõzmalom-tulajdonos volt. A malma által elhasznált víz elvezetésének módosítására a községi képviselõtestület 1898. december 30-i ülése kötelezte.(13) A tulajdonos ezt a kötelezettségét egy nagyobb bõvítéssel kapcsolta össze. "Nagyarányú építkezés indult meg a húsvéti ünnepek után városunkban. Frankl Sándor gõzmalom-tulajdonos malomtelepén hatalmas négy emeletes új malom építését kezdték meg... Az építkezéshez szükséges faanyagot melyet már szállítanak a malom telepére, utczahosszat megbámulja a közönség a szokatlanul nagy arányai miatt... Az új malom, mely nálunk egyedül képviseli a kivitelre dolgozó ipart, széles körben kelt nagy érdeklõdést."(14)
"Az akkori idõknek megfelelõ korszerû malmi berendezésekkel szerelték fel, hengerszékekkel és természetesen még kõjáratokkal is, osztályozó szitákkal, függõleges szállítóberendezésekkel. A gépek meghajtását gõzgép végezte."(15)
Technológiáját a visszaöntéses õrlés jellemezte. E technológiával kevesebb gépi berendezéssel tudtak a molnárok jó minõségû terméket elõállítani. Az õrlendõ mennyiséget többször kellett a hengerszékekrõl zsákba szedni, osztályozni, majd a gépek ismételt beálltása után emberi erõvel ismét és ismét õrlésre felönteni.(16)
A bõvítéssel a malom napi négy-öt vagon búza és egy-két vagon rozs feldolgozására vált képessé.


A csornai Király malom


A következõ korszerûsítõ Király Mihály. Csornai malomvállalatába 160000 Koronát fektetett be l906-ban. "E vállalat 120 lóerejû gõzgéppel, 6 hengerjárattal, 2 pár kõõrlõjárattal, 2 dara-, 1 dercetisztítógéppel és több más malomipari géppel van felszerelve... naponként egy wagon nyersárút dolgoz fel."(17)

4. Konkurenciaharc, termelési válság

A konkurenciaharc következménye az elõbbi fejezetben bemutatott korszerûsítés. A gyengébb üzletmenetû malmok részérõl hamarosan a "gõzmalom bérbeadása vagy örökároni eladása czéloztatik", ahogy például ezt a tamási malom tulajdonosai hirdették 1898-ban.(18)
A piac telítettségét jelzi, hogy a Rábaközben három malom létrehozásában is résztvevõ Király Mihály testvére Ferenc, már részigények kielégítésére alapozta üzleti tevékenységét l900-ban. Szavai szerint:"...egy mai kor igényeinek minden tekintetben megfelelõ kettõs õrlõjáratú daráló malmot állítottam fel gõzerõre, árpa és kukoricza megdarálására..."(19) Õ az egyébként, aki malomgépészeti munkákat is vállalt, vagyis a kiépült gabona-feldolgozó ipar háttéripari tevékenységét végezte. Malomhengervágáshoz a Ganz és társa budapesti cégtõl szerezte be hengervágó gépét.(20)
A Rábaközben mûködõ malmok kiskereskedelemmel is foglalkoztak. E téren is jelentkezett a konkurencia. Mégpedig nem is akármilyen! 1899. májusában egy Deutsch Samu nevû helyi kereskedõ a budapesti Gizellamalom lisztfõraktárát nyitotta meg Csornán.(21) 1905-ben már a szomszédos Moson megye mosonszentjánosi gõzmalma is lisztraktárat, illetve lisztüzletet nyitott városunkban.(22)
A konkurencia másik jele az õrlési díj csökkentése. A Rábaközben a korszerûsítést elkezdõ Berg Miksa részõrlõ malmában 1900-ban megszüntette a szita- és õrlõpénzt, sõt a távolabbi községekbõl érkezõ gazdáknak a kapuvári vámot is megtérítette.(23)
A Rábaköz malmaiból exportra termelõ mindössze kettõ akadt. A csornai Frankl- és a kapuvári Berg-féle malom. Ez irányú tevékenységüket a Bécshez való közelségük elméletileg megkönnyítette, de a fõvárosi malmok konkurenciáját nehéz volt ellensúlyozniuk, pedig Frankl Sándor a reklám érdekében "... a csornavidéki búzából õrölt lisztjeit bemutatja a többi mûmalmok sorában a párisi kiállításon."(24)
A vármegye alispánjának éves jelentése 1903-ban így ír: "A kapuvári és a csornai malomvállalatok a vasúti szállítási tarifák és a gabona beszerzés nehézségeivel küzdenek, mert a budapesti malmok olcsóbban szállíthatnak Bécsbe, sõt Pozsonyba is."(25) Ami a helyi mezõgazdaságot illette az, az egyre belterjesebbé váló földmûvelés, valamint a növekvõ istállózó állattartás szükséglete miatt mind jobban és jobban visszaszorította az árugabona termelését. Ennek a helyi malomiparra az a hatása, hogy a malmok más piacokról kénytelenek a gabonát versenyképességük rovására beszerezni.(26) A Rábaközre nézve a szállítási költségek is elõnytelenül alakultak. A budapesti malmok 1906-ban Bécsig 54 fillért, a kapuvári vállalat egyharmada távolságra 80 fillért fizetett a mázsánkénti szállításra.(27) A export további visszaszorulását eredményezte a Gyõr-Sopron-Ebenfurti Vasút 1908-as fuvardíj emelése,(28) a budapesti és a víziutak menti malmok víziszállításai, valamint az ebenfurti malomnak osztrák részrõl nyújtott, illetve a GYESEV-en a feldolgozatlan gabona szállítására adott kedvezmény.(29)
Az export fokozatos bedugulása elsõsorban a nagyobb üzemeket vetette vissza. Míg ugyanis a Rábaköz többi kisebb malma a helyi igények kielégítésére termelt, s az õrletõk ragaszkodtak megszokott malmukhoz, a kivitelre dolgozó malmok korlátozni voltak kénytelenek üzemmenetüket. Így írt errõl a vármegye alispánja l910-ben: "...csakhamar beállott a túltermelés, mely heti 3-4 napra terjedõ üzemredukcióra kényszerítette a malmokat."(30)
A válságot ideiglenesen a világháború kitörése oldotta meg. A hadiigények kielégítése módot adott a folyamatos termelésre.

5. Iparfelügyelet

Az 1884. évi XVII. tc. létrehozta a gyári felügyeletet. Ez évben megalakult a Soproni Kerületi Iparfelügyelõség is. A Rábaközben 1898-ban említenek elõször gyárvizsgálatot. Péterffy József országos iparfelügyelõ Kapuvárott a Mohl-féle bõrgyárat és gõzmalmot, Berg báró malmát és öntési szeszgyárát, valamint a csornai Frankl-féle gõzmalmot vizsgálta meg. Valamennyi helyen mindent rendben talált.(31) A következõ évben is õ vizsgálódik, azonos eredménnyel.
Gondokat feltáró ellenõrzéssel elõször 1904-ben találkozunk: "Különösen a kisebb vízimalmokban tapasztalta az iparfelügyelõ, hogy a munkások munkarend híján törvénytelenül hosszú ideig álltak munkában és még arról sem gondoskodott mindenütt a gazda, hogy a segéd 24 sõt 36 órai munka után zavartalanul kinyugodhassa magát... A malmokban a 16 évnél fiatalabb tanoncok éjjeli foglalkoztatását kellett a hatóság útján betiltani."(32)
Hogy a nagyobb malmokban sem volt minden rendben ezt mutatja a "Rábaközi Közlöny" l906. június 10.-i száma: "A csornai Frankl Sándor féle malomban a hét elején bérmozgalom indult meg, amely azonban rövidesen véget ért. A munkások kívánságainak nagyobb részét ugyanis a malomtulajdonos teljesítette. A csornai malommunkások béremelésben részesültek egyenként. Ezen kívül a vasárnapi munkaszünet, a tanoncz szerzõdés és a felmondási idõnek szabályozása dolgában történt még méltányos megállapodás a munkások és a tulajdonos között."

Végezetül megállapíthatjuk, hogy a rábaközi malomipar átalakulása a hazai malomipar második, 1874-tõl kezdõdõ fellendüléséhez kapcsolódik. Szoros összefüggés alakult ki a vasútépítés és a gõzmalmok telepítése között. A malomalapítások többsége idõrendben követte a vasutat. A gépi hajtású malomipar, létrejötte után a Rábaközben is végigjárta azt az utat, amelyet az országos, de még inkább a vidéki gabona-feldolgozó ipar a világháborúig bejárt.

Ezt színezte az osztrák piachoz való közelségbõl származó vélt elõny, melyet a helyi malomiparosoknak nem sikerült kihasználniuk.


Jegyzetek:

(1) A magyar vízszabályozás története (Szerk. Ihrig Dénes). Bp.1973. 130.
(2) A Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának az 1876-ik évi Statisztikai Jelentése; Sopron 1878. 1220, 1223.
(3) Évi jelentés Sopronvármegye állapotáról 1890 évre (Szerk. Simon Ödön) Sopron 1891. 35.
(4) Évi jelentés Sopronvármegye állapotáról 1891 évre (Szerk. Simon Ödön) Sopron l892. 41.
(5) Évi jelentés Sopronvármegye állapotáról 1892 évre (Szerk. Simon Ödön) Sopron l893. 37.
(6) Évi jelentés Sopronvármegye állapotáról l894 évre (Szerk. Dr. Baán Endre). Sopron l895. 58.
(7) Bertha Árpád: Csorna és vonzáskörzetének gazdaságföldrajzi értékelése (Doktori értekezés - kézirat) 1982. 98.
(8) Évi jelentés Sopronvármegye állapotáról 1897 évre (Szerk. Dr. Baán Endre). Sopron 1898. 40.
(9) Rábaközi Hírlap, 1897. október 31.
(10) Rábaközi Hírlap, l898. december 4.
(11) Rábaközi Hírlap, l899. október 15.
(12) Rábaközi Közlöny, l900. október 21.
(13) Csornai Hírlap, 1899. január 1.
(14) Csornai Hírlap, 1899. április 9.
(15) Horváth István: Molnármesterség és malomipar Gyõr-Sopron megyében (kézirat). l980. 31.
(16) Uo.
(17) Alispáni jelentés Sopronvármegye 1906. évi állapotáról. Sopron é.n. 61.
(18) Csornai Hírlap l898. október 9.
(19) Rábaközi Közlöny l900. szeptember 23.
(20) Csornai Hírlap 1899. május 28.
(21) Csornai Hírlap l899. május 28.
(22) Rábaközi Közlöny 1905. február 5.
(23) Rábaközi Közlöny l900. október 21.
(24) Csornai Hírlap 1899. február 26.
(25) Dr. Baán Endre alispánnak jelentése Sopronvármegye 1903. évi állapotáról. Sopron é.n. 31.
(26) Dr. Baán Endre alispánnak jelentése Sopronvármegye l904. évi állapotáról. Sopron é.n. 87.
(27) Alispáni jelentés Sopronvármegye 1906. évi állapotáról. Sopron é.n. 61.
(28) Alispáni jelentés Sopronvármegye 1908. évi állapotáról. Sopron é.n. 101.
(29) Alispáni jelentés Sopronvármegye 1910. évi állapotáról. Sopron 1911. 113.
(30) Alispáni jelentés Sopronvármegye 1910. évi állapotáról. Sopron 1911. 113.
(31) Rábaközi Hírlap 1898. június 26.
(32) Dr. Baán Endre alispán jelentése Sopronvármegye 1904. évi állapotáról. Sopron é.n. 89-90.


Felhasznált irodalom:

1. Bertha Árpád: Csorna és vonzáskörzetének gazdaságföldrajzi értékelése (doktori értekezés - kézirat) 1982.
2. Bertha Árpád: Társadalomszerkezeti helyzetkép: Csorna város (kézirat) 1974.
3. Horváth István: Molnármesterség és malomipar Gyõr-Sopron megyében (kézirat) 1980.
4. Kövér György: Iparosodás agrárországban Bp. Gondolat 1982.
5. Magyarország története 6. (fõszerk.: Kovács Endre) Bp. Akadémiai 1979.
6. Magyarország története 7. (fõszerk.: Hanák Péter) Bp. Akadémiai l978.
7. A magyar vízszabályozás története (szerk: Ihrig Dénes) Bp. l973.
8. Ollram Ferenc: Csorna település- és gazdaságföldrajza Gyõr, 1941.
9. Sándor Vilmos: Nagyipari fejlõdés Magyarországon (1867-1900) Bp. Szikra 1954.
10. Schlett István: A szociáldemokrácia és a magyar társadalom 1914-ig Bp. Gondolat 1982.
11. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának az 1876-ik évi Statisztikai Jelentése Sopron, 1878.