Tóth Anett:
A Csornai és Járási Ipartestület megalakulásának és mûködésének elsõ évtizede

A testület megalakítására több kísérlet is történt. Az elsõ ilyen próbálkozás 1891. március 22-én volt, Hajas Gyula fõszolgabíró vezetésével. Ez azonban kudarcba fulladt a csizmadiák ellenkezése miatt. (1) Õk ugyanis nem akartak az Ipartestületbe belépni. A második kísérlet 1893. szeptember 22-én következett be. A csornai iparosok saját érdekeik képviselete miatt egy önálló járási ipartestület szervezését határozták el, melynek keretében betegsegélyezõ pénztárt is akartak létesíteni. Egy 12 tagú bizottságot választottak, mely Vadász Bánk községi jegyzõ elnöklete alatt az alapszabályokat szerkeszti meg, egyúttal a járás iparosait csatlakozásra bírja. (2) A Csornai és Járási Ipartestület 1893. november 19-én alakult meg. Ideiglenes elnöke Pullmann János építész, jegyzõje Kóbor Károly lett. Már ebben az idõpontban 420 tagja volt. (3) 1893. december végén megválasztották a csornai iparhatósági megbízottakat is Hajas Gyula fõszolgabíró elnöklete alatt. A bizottságba 24 iparost és 6 kereskedõt választottak. Bizottsági elnök: ifj.Fraszt Károly, jegyzõ: Kóbor Károly lett. (4)
1894. február elején a kormány úgy döntött, hogy a csornai járás iparosainak kérésére- miszerint õk a kapuváritól teljesen független ipartestületet szeretnének - egy bizottságot küld Csornára a beadványban foglaltak vizsgálatára, s ha ezek a valóságnak megfelelnek, az ipartestület megalakulását engedélyezni fogja. (5) Miután a kormány mindent rendben talált, a kereskedelmi miniszter elfogadta a Csornai és Járási Ipartestület 29 §-ból álló alapszabályát.
Az Ipartestület 1894. április 22-én ült elõször össze, ekkor tartották az elsõ közgyûlést. Mint a jegyzõkönyvbõl kiderül ezen a gyûlésen az irodahelyiség kiválasztásáról, a vezetõk és az elöljáróság megválasztásáról esett szó. Elnök: id. Fraszt Károly, jegyzõ: Kóbor Károly, pénztáros: Martincsevics Károly, ügyész: dr. Stricker Adolf lett. Elöljárósági tagok: Izmossy Szilárd, Pullmann János, Kokas Kálmán, ifj. Fraszt Károly, Visy Ignác, Vendler László, Ujhegyi János, Kokas József, Tóth Ignác, Pávelka Mihály (A sajtóban a név írásmódja Pavelka), Hantz József, Fleischmann Adolf. Számvevõk: Vendler László, Kokas Kálmán, ifj. Fraszt Károly lettek. (6)
A tagsági díjak beszedését minden községben külön pénztáros intézte. A következõ községek tartoztak a Járási Ipartestület hatáskörébe: Árpás, Bodonhely, Barbacs, Bõsárkány, Jobaháza, Kistata, Maglóca, Németi, Potyond, Rábacsanak, Rábapordány, Sobor, Szany, Szil, Szilsárkány, Szentandrás, Szovát, Tamási és Vág.
Elhatározták, hogy a testület hivatalos mûködését 1894. július 1-én kezdi meg. A beíratási díjon (2 forint) kívül - melyet minden tagnak a belépéskor kellett megfizetni - minden negyedévben 15 krajcárt voltak kötelesek a pénztárba fizetni. (7) Dr. Kuncz Adolf prépost-prelátus, a csornai piactéren álló bérházának egyik bolthelyiségét engedte át ingyen az ipartestület számára, ideiglenes irodahelyiségként. (8) Már ebben a közgyûlési jegyzõkönyvben olvashatjuk, hogy az elnök felhívta a testületi tagok figyelmét a közeledõ millenniumi kiállításra, s kérte õket, hogy minél többen készítsenek tárgyakat erre a nem mindennapi eseményre. (9) Ugyancsak ekkor határozták el egy békéltetõ bizottság létrehozását is, mely azt a célt szolgálta, hogy az iparosok, a tanoncok és a segédek között felmerülõ vitás kérdéseket békés eszközökkel oldja meg. Eme bizottság alapszabályát 1894. július 22-én fogalmazták meg, s a minisztérium 1894. október 22-én fogadta el.
Az iparostanonc iskola
Az 1872. évi VIII. tc. a tanonciskolák létesítésérõl, illetõleg az iparostanoncok ott történõ oktatásáról rendelkezett. A törvény hatálybalépése után országszerte megindult az iskolák szervezése. Az Országos Ipartestület 1868-ban megindította azt a társadalmi mozgalmát, amely a tanonciskolák országos szervezésére irányult. Az 1884. évi XVII. tc. megalkotása az iparoktatás történetének egyik legnagyobb jelentõségû eseménye. A törvény alapvetõ dolgokat rögzít. Elõírja a tanoncok kötelezõ iskoláztatását és elrendeli iparosképzéssel foglalkozó iskolák felállítását is. Az iparoktatást az új szervezeti szabályzat állami oktatási feladatként jelöli meg, s a költségek jelentõs részét az állam fedezi. Az államon kívül részt vesznek ebben a munkában a városi törvényhatósági bizottságok, az országos iparostanonc iskolai alap és fõleg ösztöndíjak adományozásával és tanfolyamok segélyezésével a kereskedelmi és iparkamarák. Az 1884. évi ipartörvény kimondta a tanonciskolák szervezésének kötelezettségét és gondoskodott az iskolák fenntartási költségeinek elõteremtésérõl is. (10)
1890. november 9-én alakították meg Csornán az iparostanonc iskolát, mely késõbb az Ipartestület keretén belül mûködött tovább. (11) 1891. június 16-án az iparostanonc iskolai bizottság tagjaivá választották Poller Endrét, Laffer Józsefet, Vadász Bánkot, Hantz Józsefet, Fraszt Károlyt, Frankl Sándort, Soós Mihály premontrei kanonokot, Schwertner Józsefet és Kormos Mihályt. (12)
A beíratás általában szeptember 14-15-én történt, s az elõadások október 1-én kezdõdtek. Az alapismeretek oktatásán kívül a legnagyobb jelentõsége a rajzoktatásnak volt. A szabadkézi és a mértani rajzolásnál is a legfontosabb cél az volt, hogy bármilyen iparos foglalkozáshoz biztos alapot teremtsen. Ehhez természetesen megfelelõ eszközök és berendezések kellettek. A csornai iparosiskola ebbõl a szempontból szerencsésnek mondhatta magát, mert az összes szükséges segédeszköz rendelkezésükre állt. (13)
Az 1884. évi XVII. tc. a tanoncok iskoláztatásának szabályozása mellett gyakorlati képzésük ellenõrzését is elõírja. A mestert kötelezték arra, hogy tanoncának az iparban tanúsított haladásáról jóval a tanítási idõ megszûnése elõtt jelentést tegyen az illetékes iparhatóságnak. Az Ipartestület és az iparkamarák javasolták, hogy a tanonciskolák évi záróvizsgáit tanoncmunka kiállítással kapcsolják össze. A tanonc az iparossal a tanonc szülei vagy gyámja által írásban kötött szerzõdés folytán került tanviszonyba. A törvény a tanoncidõ tartamát nem állapította meg. (14)
A törvény elõírta, hogy valamennyi közismereti és általános rajz tantárgy tanítására legalább elemi népiskolákra képesített tanítók alkalmazhatók. A tanítóknak el kellett végezni az ipariskolai tanfolyamot, a rajzoktatóknak pedig az iparmûvészeti tanfolyamot. A Szervezeti Szabályzat szerint a tanulóknak olvasást és hozzáfûzött reáloktatást egy, az üzleti fogalmazást egy, az ipari számvetést és könyvvitelt kettõ, rajzot pedig három órában kell tanulniuk. A tanítás legfõbb alapját az iskolák számára kiadott olvasókönyv és tankönyv szolgáltatta, amely kielégítõ részletességgel tartalmazta az elvégzendõ tananyagot, amit a tantervi utasítás elõírt. Az olvasáshoz kapcsolt reáloktatás címén nemcsak földrajzi és történelmi ismereteket, hanem egészségtan, természettan és vegytan, valamint technológiai ismeretanyagot is tanítottak. (15)
A tanulók a tanév eredményeirõl záróvizsgán adtak számot. A csornai tanonciskola elsõ évi záróvizsgáját 1891-ben június 20-án tartották az iparhatóság jelenlétében, (16) 1892-ben június 19-én Soós Mihály premontrei kanonok elnöklete alatt. Ezen a vizsgán Szabó Károly királyi tanácsos tanfelügyelõ is részt vett. (17) 1894-ben június 8-án volt Soós Mihály premontrei kanonok elnöklete alatt. (18)
1893-ban újraválasztották az ipariskolai bizottságot. Tagjai: Soós Mihály, Poller Endre, Vadász Bánk, Laffer József, id. Fraszt Károly, Schwertner József, Izmossy Szilárd, Hantz József. Az iparhatóság által hivatalból kinevezett tagjai: Kokas Kálmán és ifj. Kokas Ferenc lettek. (19)
1894-ben szigorításokat vezettek be az iparosoktatásban:
1. A jövõben iparosinasnak csak az vehetõ fel, aki a népiskola 6 osztályát sikeresen végezte el.
2. Az inas segéddé csak akkor szabadítható fel, ha legalább az ipariskola két osztályáról kielégítõ bizonyítványt mutat fel.
3. A tanuló ipariskolai bizonyítványa rossz magaviselet vagy tanulásbeli hanyagság és nagymértékû figyelmetlenség miatt felfüggeszthetõ. (20)
Csornán 1893-ban az iparos-tanonciskolát 82 tanuló látogatta 3 tanító vezetése mellett. 1894-tõl a Fõ téri római katolikus fiúiskolában a keresztény iskolatestvérek szerzetes tanítórendjének tagjai oktatták az iparostanoncokat. A tanulók száma 1895/96-os tanévben 135 fõ, 1897/98-as évben 175 fõ, 1900/01-es évben 169 fõ, 1902/03-as évben pedig 203 fõ volt. A szerzetes rend az iparostanoncok oktatásáért egy összegben évi 300 Ft-ot kapott. A tanoncok oktatása hétfõn, szerdán és pénteken délután 4 órától este 7 óráig tartott. A tanonciskola 3 osztályú volt, ezekhez egy elõkészítõ és egy továbbképzõ osztály volt szervezhetõ. (21)
Az ipariskola rendi igazgatói 1894-95 között Bernát testvér, 1895-97 között Egesius testvér, 1987-1904 között Rada Jenõ Mária testvér volt. A rendi tanítók közül 1913 nyaráig, a tanítórend csornai mûködésének befejezéséig 32 testvér és 2 világi tanító: Magyar Árpád és Nád János tanított Csornán. (22)
Az Ipartestület elöljárósága jutalommal próbálta ösztönözni a tanoncokat, s ezért a testület 1897-ben pénztárából e célra 20 forintot ajánlott fel. Az 1.díj a legjobb magaviseletû és szorgalmú tanoncnak 5 forint, a 2.díj 3 forint, a 3. díj kétszer 2 forint, a 4. díj 8 tanonc részére 1 forint. (23) Az 1897-es záróvizsga azonban meglehetõsen rossz eredménnyel végzõdött, s ezért úgy módosították a június 13-i határozatot, hogy csak az kap jutalmat, aki igazán megérdemli. (24) Az 1898-as évben már 25 forint jutalmat tûztek ki a jó magaviseletû és szorgalmú tanoncoknak. (25)
Az 1884. évi XVII. tc. megjelenése óta az iparoktatás országosan sokat fejlõdött. Az iskolák a Vallás és Közoktatási Miniszter ügykörébe tartoztak, s a minisztérium örömmel konstatálta, hogy az inasoktatás hazánkban az utóbbi években nagymértékben fejlõdött. Nemcsak számban, de belsõ értékben is. 1896-ban Magyarország 450 tanonciskolájában 2275 osztályában 77.297 tanulót oktattak.
A Betegsegélyezõ Pénztár
Ugyancsak az ipartestület keretén belül alakult meg a Betegsegélyezõ Pénztár. Ennek megalakítására is több próbálkozás történt. Már 1891. május 17-én a Korona vendéglõben zártkörû táncmulatságot szerveztek a csornai iparos ifjak a létesítendõ betegsegélyezõ alap javára. (26) 1893. októberében a csornai iparosok és kereskedõk egy magán betegsegélyezõ pénztár létrehozásán fáradoztak, s Vadász Bánk már itt javasolta, hogy egy járási ipartestületet alapítsanak és ennek keretében hozzák létre a pénztárt. (27
Mint az a korabeli sajtóból kiderül az Ipartestület Betegsegélyezõ Pénztárának alapszabályait a kereskedelemügyi miniszter 1895. áprilisában fogadta el. (28) A pénztár 1895. május 1-én kezdte meg mûködését az ipartestület irodahelyiségében. Külön fogadóóra volt a vidékieknek és külön a helybelieknek. A helybeliek vasárnap délután 2-5-ig, hétfõn délután 6-8-ig mehettek panaszaikkal, a vidékiek szerda délelõtt 10-12 óráig. (29)
Miután a kapuvári betegsegélyezõ pénztár megszûnt a csornai pénztár felvette tagjai közé a kapuvári tagokat, és a csornai járáshoz tartozó összes tagot is. A soproni kereskedelmi pénztár azonban arra kötelezte Hajas Gyula fõszolgabírót, hogy a jogtalanul bevont biztosításra kötelezett alkalmazottakat bocsássa el. Felhívta a csornai járás iparosainak figyelmét arra, hogy munkásaikat október 1-ig jelentsék be. A csornai betegsegélyezõ pénztár azonban nem kért a soproniak gyámkodásából, s felterjesztést küldött az illetékes minisztériumhoz, hogy az egész csornai járást vegye ki a soproni kerületbõl. (30) Ez a perlekedés összesen 9 hónapig tartott, melybõl végül is a csornai ipartestület került ki gyõztesen.
Az 1896. február 9-én tartott közgyûlésen a pénztár alapszabályainak 4.§-át módosították, aszerint, hogy ne csak a minõsítéshez kötött iparosok legyenek tagjai, hanem az összes kereskedõ, gyáros, részvénytársaság, iparos is, akik nem minõsítéshez kötött iparral foglalkoznak, s telepükön tanoncokat is alkalmaznak. (31) A betegsegélyezõ pénztár alapszabálya kimondja, hogy a pénztár kötelezett tagja minden segéd, tanonc, munkás vagy más iparral foglalkozó egyén, aki az ipartestület valamely tagjánál alkalmazva van. (32)
A pénztár vezetõségének tagjai:
Igazgatósági tagok: Lampert János szabó, Schügerl Mátyás lakatos, Póttag: Mók Géza cipész, akik az Ipartestület vezetésébõl kerültek ki.
Közgyûlési tag: Cser György kékfestõ, (33) akit a közgyûlés delegált.
A betegsegélyezõ pénztár tagjainak száma és vagyona folyamatosan, évrõl-évre növekedett. 1896-ban összesen 545 fõ lépett be, 1899-ben 687 fõ, 1901-ben 701 fõ. A betegsegélyezõ pénztár kimutatásai szerint a tanoncok átlagos napi bére 1896-tól 1903-ig 80 fillér volt, a segédeké 2 korona volt. 1902-tõl a nõk beléptével az õ átlagos napi bérük 1 korona volt.
Az 1898. március 27-én tartott elöljárósági ülésen határoztak az iparosok nyugdíjintézetének létesítésérõl. (34) Ekkor azonban ez még nem valósulhatott meg, ezért addig egy segélyalapot létesítettek. Az 1899. júliusban tartott gyûlésen határozták el ennek az alapnak a létrehozását, a munkaképtelen és elaggott, vagyontalan tagok számára. Az alapot 800 forinttal (1600 koronával) alakították meg. (35) Az 1900-as számadásból kiderül, hogy ebbõl az összegbõl az Ipartestületi pénztár 1000 koronát fizetett ki, és még 600 koronával tartozik az alapnak, melyet az ipartestületi tagdíj összegébõl fog fedezni. A bevétel ebben az évben 1532 korona 80 fillér volt, a kiadás pedig 40 korona volt. A pénztárban tehát összesen 1492 korona és 80 fillér maradt, melyet a csornai Takarékpénztárban helyeztek el.
A betegsegélyezõ pénztár 1899. április 19-én nevezte ki a csornai Közegészségügyi Körre (Csorna, Farád, Tamási, Jobaháza, Bõsárkány, Acsalag, Maglóca, Barbacs, Szováth, Bodonhely és Dör) Deutsch Vilmost a községekben lakó pénztári tagok orvosává. Tiszteletdíja 400 Ft volt évenként. (36) 1900-ban egy új orvos látta el ezt a tisztséget dr. Molnár Vilmos személyében. (37)
1902-ben már nõk is jelentkezhettek a betegsegélyezõ pénztárba azzal a feltétellel, hogy felvételük után 3 hónapon belül nem igényelnek gyermekágyi segélyt. (38) 1903-ban módosították a járulékok összegét, s elhatározták, hogy ha valaki 10 héten túl nem fizeti ki ezt az összeget, akkor a betegsége költségeit saját magának kell fizetnie. A belépõ nõk ezentúl 9 hónapon belül nem igényelhették a gyermekágyi segélyt, de orvosi segítséghez és gyógyszerhez hozzájuthattak. Az önkéntesen belépõ nõi és férfi tagok táppénze a belépéstõl számított 20 héten, temetkezési segélyre pedig 40 héten belül nem tarthattak igényt. (39)
1904-ben határozatot hoztak, hogy kérik a magyar kormányt egy "Országos, kötelezõ, ipari munkás baleset-és rokkant nyugdíj intézmény" létrehozására, mely "az ipari munkásosztálynak egyedüli és végsõ menedékhelyül szolgálna". Kérték az ipartestületet is, hogy õk is terjesszék a képviselõház elé ezt az indítványt. (40) A betegsegélyezõ pénztár mindaddig mûködött míg ez az intézmény meg nem alakult. A továbbiakban is képviselte a betegek és elaggottak érdekeit.
A millennium (1893-1895)
1893. októberében a soproni kereskedelmi bizottság szakosztálya egy levelet intézett a kapuvári és csornai járáshoz, hogy az 1896. évi ezredéves országos kiállításra a két járásra kiterjedõ hatáskörrel helyi bizottságot kell szervezni. (41) Ennek véghezvitelére tartottak gyûlést Kapuváron 1893. október 22-én. Az iparosok itt értesültek róla, hogy az országos kiállítás két részbõl fog állni: az ipari és a történelmi kiállításból. (42) A történelmi képekben és okiratokban fogja feltüntetni Magyarország ezeréves fennállását, az ipari pedig azt, hogy az alkotmányos élet legutóbbi éveiben mennyit haladt elõre az ipar hazánkban.
A kamarai titkár Kirschknopf Frigyes felhívta az iparosok figyelmét arra, hogy ne a kiállítandó tárgyak tömegével akarjanak kitûnni, hanem mindenki saját szakmájának legkiválóbb tárgyait állítsa ki, és ne felejtsék el, hogy a vidék évszázadokon át fejlõdött különleges ipari termékeinek bemutatására fordítsák a legfõbb gondot. (43)
Az országos kiállítási bizottság az országot - a fõvárost is beleértve - 17 kerületi bizottságra osztotta, ezek egyike a soproni, melynek hatásköre 4 megyére terjedt ki. (Sopron, Moson, Vas, Zala megye) A soproni kerületen belül a csornai és a kapuvári iparosokból egy helyi bizottságot szerveztek.
A helyi bizottság feladatai a következõk:
1. Azon iparosok névjegyzékének összeállítása, akik részt vesznek a kiállításon.
2. Különösen azok ösztönzése a részvételre, akik a vidék valamelyik jellegzetes, évszázados iparágával foglalkoznak.
3. Lehetõvé tenni azt, hogy a kiállító minél kevesebb költséggel vegyen részt a kiállításon. (44)
Az elnök dr. Berg Gusztáv lett, alelnökök: Izmossy Szilárd Csorna részérõl és Payer Henrik Kapuvár részérõl. Bizottsági tagok: Csorna: Király Mihály molnár, Hantz József szabó, Schwertner József gõzmalom-tulajdonos, Fraszt Károly kékfestõ, Pávelka Mihály gombkötõ, Csapó Márton csizmadia, Uhlmann József építõ, Borovicza János mûlakatos (Szilsárkány), Dreisieger József asztalos (Egyed). Kapuvár: Móhl Bódog gyártulajdonos, Kniz Rudolf cukorgyári igazgató (Petõháza), Varga Miklós gõzmalom-tulajdonos (Fertõszentmiklós), Putzer Miklós szappanos, Varga István lakatos, Kuntzy Gyula szabó, Lukácsy József cipész (Kisfalud), Kovács György csizmadia, Burgolits István asztalos, Rozsita János kalapos, Lukács János mûasztalos, Boldis József szabó, Gyöngo László szûcs. Jegyzõ: Ajtay Gyula lett. (45)
Mindeközben megalakult a Csornai és Járási Ipartestület, mely szintén felhívást intézett tagjaihoz, hogy iparcikkeikkel minél többen vegyenek részt a millenniumi kiállításon. (46) "Fel tehát iparos társak"- szólt a felhívás Csorna iparosaihoz - "Mutassuk meg, hogy a rábaközi iparosság nem marad hátra akkor, midõn arról van szó, hogy ezredéves ipari haladásunkat az egész világnak bemutassuk". (47) A testület elnöksége felhívta tagjainak figyelmét arra, hogy minél elõbb jelezzék szándékukat azok, akik részt akarnak venni a kiállításon, mert ha az elöljáróság a kiállítandó tárgyat megfelelõnek találja, a tagot a testület anyagilag és erkölcsileg is támogatni fogja. (48) A felhívások ellenére azonban a csornai és kapuvári járásból meglehetõsen kevés iparos jelentkezett a kiállításra - 4 Csornáról és 1 Kapuvárról. (49)
1896. május 3. a millenniumi ünnepségsorozat kezdete. Budapesten a Mátyás templomban Vaszary Kolos hercegprímás által celebrált istentisztelettel kezdõdött az ünneplés. Az ipartestület a szerényebb anyagi viszonyok között élõ iparosoknak 45 forint segélyt utalt, hogy részt vehessenek a budapesti kiállításon. Ehhez a nemes cselekedethez csatlakozott még Sugár Sándor csornai nagybérlõ, aki 50 forintot adományozott az ipartestületnek, s ebbõl 3 iparossegéd és 10 önálló iparos mehetett fel a kiállítás tanulmányozására. (50)
Az ipartestület kiállítói közül elismerõ oklevéllel lettek kitüntetve a következõk: Id. Hantz József csornai szabó mester, Jánszki István csornai mûszövõ mester, valamint Maszarovits János jobaházi kovács mester. Bõsárkány község nádiparát egy kiállítási éremmel jutalmazták. Maszarovits János által készített kocsit a kiállítás elõtt bemutatták az Ipartestület székháza elõtt. A csornai járásból 3 tanonc és 3 segéd is részt vett a kiállításon: ifj. Hantz József szabó segéd 2. díj, 1 emlékokmány, 1 ipartörténet és 1 db arany; Leffer József mûszövõ tanonc, 2. díj, 1 emlékokmány, 1 millenniumi füzet és 1 db arany; Takáts Pál mûszövõ tanonc, 2. díj, 1 emlékokmány, 1 millenniumi füzet és 1 db arany; Ifj. Ekker János asztalos segéd, 3. díj, 1 emlékokmány, 4 füzet mintalap és 1 millenniumi füzet; Hikker Károly bádogos segéd, 3. díj, 1 emlékokmány, 1 szabásrajzok és 1 millenniumi füzet; Bödecs Sándor lakatostanonc, 3. díj, 1 emlékokmány, 1 szabásrajzok és 1 millenniumi füzet lett a jutalmuk. (51)
Az Ipartestület további mûködése
1897-ben Hajas Gyula fõszolgabíró lemondott az iparhatósági biztosi tisztérõl, helyét dr. Hõgyészy Béla foglalta el. Kokas Kálmán halála miatt az ipartestület alelnöke Izmossy Szilárd lett. Ugyanebben az évben a Csornai és Járási Ipartestület tagja lett az Országos Iparegyesületnek, s ennek következtében részt vettek a IV. országos ipartestületi gyûlésen. Ezen az országos gyûlésen határozatot hoztak az iparosok választói jogáról, az iparosok érdekeinek képviseletérõl a törvényhozásban, a katonai és közszállításokról, valamint a fegyencipar eltörlésérõl is. (52) Még 1897-ben kérelmezték egy önálló vámterület létesítését, valamint a szabad ipar eltörlését, ezzel összefüggésben az 1884. évi XVII. tc. módosítását. Kifejtette tevékenységét a házaló kereskedõk Csornáról való kitiltásáért is. (53)
1898-ban elhunyt Erzsébet királyné halála miatt az ipartestület hivatalos helyiségére 30 napig gyászlobogót tûztek ki, hivatalos levelezéseiknél fekete pecsétet használtak, a királyné emlékére emelt szoborra 5 Ft-ot adományoztak, valamint kitûzték azt a célt, hogy Erzsébet királyné arcképét megszerzik. (54)
1898-ban azok az iparosok, akiknek gyermekei a szülõknél tanulták ki mesterségüket, a szabadulás alkalmával csupán az ipartestület kiadásait (bélyeg, nyomtatvány, könyvek ára) voltak kötelesek megfizetni. (55)
1899-ben id. Fraszt Károly korára és egészségügyi állapotára való tekintettel lemondott az elnöki tisztérõl, helyette Pávelka Mihály lett az elnök. (56)
1900-ban az ipartestület csatlakozott ahhoz a mozgalomhoz, mely azt célozta, hogy a betegsegélyezõ járulék 1/3 részét ne a munkaadó, hanem a segéd fizesse. Újra harcba szálltak a házaló kereskedõk kitiltásáról Csornáról. Határoztak arról is, hogy a tisztikart 3 évre választják, mert az évenkénti újraválasztás miatt nem tudtak hatékonyan mûködni. (57)
A csornai járást 6 kerületre osztották fel, s közülük 6 elöljárósági tagot választottak, hogy a vidéki iparosok is élhessenek a testületi ügyek intézésével alapszabályszerûleg biztosított jogukkal. Az I. kerület: Acsalag, Bõsárkány, Maglóca, Barbacs, Dör és Rábapordány. Elöljárósági tag: Bogár Károly bõsárkányi iparos lett. II. kerület: Bágyog, Szovát, Bodonhely, Egyed, Árpás és Sobor. Elöljárósági tag: Kóczán János egyedi iparos lett. III. kerület: Szany, Szentandrás. Elöljárósági tag: Kovács János szanyi iparos lett. IV. kerület: Szil, Kistata, Vág és Sebes. Elöljárósági tag: Szabó József szili iparos lett. V. kerület: Farád, Tamási, Jobaháza, Bogyoszló és Potyond. Elöljárósági tag: Maszarovits János jobaházi iparos lett. VI. kerület: Szilsárkány, Pásztori, Rábacsanak és Németi. Elöljárósági tag: Borovicza János szilsárkányi iparos lett. (58)
1901-ben mind a kocsmárosok, mind pedig azok akik ételeket és élelmiszereket árultak iparigazolványt, vagy vendéglõ iparengedélyt kötelesek voltak váltani. Az ipartestület új házat vásárolt, mely Hegyi József tulajdona volt. Erre azért volt szükség, mert a testületnek eddig nem volt önálló helysége, csupán Dr. Kuncz Adolf bocsátott rendelkezésükre egy irodahelyiséget ingyen. Még ugyanebben az évben határoztak az ipartestület elnökének tiszteletdíjáról, mely a határozat szerint 100 korona lett évente.
Mint láthatjuk az Ipartestület támogatta a helyi intézményeket és az egyesületeket is. A Csornán mûködõ Katolikus Legényegylet tagjainak sorába lépett az ipartestület is 20 korona összeggel. A Csornán létesítendõ kórház építési költségeihez is 100 koronával járultak hozzá. (59)
1902. március 23-án módosították az alapszabályokat, melyet május 10-én Abonyi miniszteri tanácsos elfogadott kisebb kiigazításokkal. Az ipartestületnek ezután azok a nagyiparosok is tagjai lehettek, akik tanoncokat alkalmaztak üzemeikben. Továbbra sem változtak a belépési díjak. Aki eddig még nem volt tagja a testületnek 2 forintot (4 koronát) köteles fizetni, aki az alapszabályok elfogadása után lép be a testület kötelékébe, az 10 forintot (20 koronát), azok akik valamilyen ipartársulatnak voltak a tagjai és a társulat vagyonával együtt olvadtak be a testületbe 1 forintot (2 koronát) kötelesek fizetni. A beiratási díjon felül minden tag köteles negyedévenként 30 fillért fizetni. (60) Minden évben egyszer és legkésõbb márciusig évi rendes közgyûlést kell tartani. A gyûlés csak akkor határozatképes, ha legalább 50 tag jelen van. Az ipartestület elöljárósága 18 tagból áll, ebbõl 12 csornai és 6 vidéki. A testület tagjai õket 3 évre választják. Az elöljáróság intézi a testület mindazon ügyeit, amelyekhez a közgyûlésnek az alapszabályok értelmében nincs joga:
1. A lajstromok vezetése és a hatósági teendõk elintézése.
2. Az ügyvitel ellenõrzése, a negyedévi jelentések, a levelezés és a negyedévi pénztár kimutatásának vizsgálata.
3. Súlyos vétség esetén a jegyzõt vagy a pénztárnokot, vagy az ügyészt mûködésétõl a legközelebbi közgyûlésig felfüggeszthetik, és helyükre helyettest állíthatnak.
4. A közgyûlés tárgyalásait elõkészíteni, valamint a közgyûlési határozatok végrehajtásáról gondoskodni.
5. Az 1903. Alapszabályok 3. §-a értelmében a tanoncok, a tanonciskolák és a segédek ügyeinek állandó ellenõrzésére bizottságot állíthat fel.
Az ipartestület ügyészét szintén 3 évre választják. (61)
1902-ben is ugyanúgy figyelemmel kísérték a tanoncokat, s mint minden évben most is jutalmat ígértek a jó magaviseletû és szorgalmú tanoncoknak. Mint azt az alapszabály módosításában is láthattuk, küldötteket küldtek a tanonciskolai bizottságba, ahol a testületi tagok és a tanoncok érdekeit képviselték. Erkölcsileg és anyagilag is támogatták az iparos ifjúsági köröket és egyleteket. Felhívta tagjainak figyelmét arra, hogy hazafias kötelessége mindenkinek az, hogy hazai ipar termékeket vásároljanak. (62)
A kereskedelemügyi miniszter rendeletileg szabályozta azt, hogy a vásározó iparosok és kereskedõk iparigazolvánnyal kell hogy rendelkezzenek, akinek az nincs, azt eltiltják az árusítástól. Az ipartestület elöljárósága tájékoztatta tagjait arról, hogy a kisiparosok támogatására létrejött a Technológiai Múzeum Igazgatósága Budapesten, mely bármilyen kérdésrõl ingyen ad felvilágosítást. (63)
1903-ban kisebbfajta botrány tört ki a testület körében. 1903. június 28-án megtartott közgyûlés összes határozatát megsemmisítették. Sopron megye alispánja az Ipartestület elnökségét egy közgyûlés összehívására kötelezte. A vádak: nem volt a meghívón felsorolva a tárgysorozat, 10 tag kérte a titkos szavazást, ez azonban nem történt meg, s ezt még a jegyzõkönyvbe sem vették fel.
Cser György az egész vezetõséget bírálta. Szerinte ugyanis a beszedett összegeket a saját kifizetéseikre fordították, valamint, hogy az elnöknek 100 korona helyett 400 koronát fizettek ki. Az elnök mindezt tagadta, s úgy válaszolt a rágalmakra, hogy Cser György az elnöki posztra pályázik, s ezért vádolja õt igazságtalanul. A pótközgyûlésen az elnök mindent tagadott, s próbálta bebizonyítani feddhetetlenségét. Véleménye szerint Cser György csak a kereskedõk és a gyárosok érdekeit védi a testületen belül. Ha ugyanis õk kilépnének a betegsegélyezõ pénztárból, akkor meg kellett volna szûnnie. Ennek eredményeként lemondott Pávelka Mihály ipartestületi elnök, aki egyben a betegsegélyezõ pénztár elnöke is volt, s helyette Beer Vince lett az elnök, s nem Cser György.
Az elöljárósági tagok: Csornaiak: Pávelka Mihály, Leffer Ignác, ifj. Fraszt Károly, Kokas Ferenc, Berger Ignác, Mók Géza, Újhegyi János, Visy Ignác, Vizler Elek, Simon Imre, Hikker Mór. Járásból: Bogár Károly (Bõsárkány), Maszarovits János (Jobaháza), Kovács György (Szany), Nagy Ferenc (Szilsárkány), Takács Miklós (Egyed), Nagy Péter (Szil). Számvizsgálók: Klemens Antal, Neuman Samu (Csorna), Német Ignác (Földsziget). (64)
Az Ipartestület a további években a megszabott keretek között mûködött tovább. További tevékenységérõl sok feldolgozás született, ezért feleslegesnek tartom ezeket ismételni. Ez a 10 év meghatározó volt az elkövetkezendõ idõszak munkásságában.

Jegyzetek:

(1.) Rábaköz, 1891. március 22.
(2.) Csorna-Kapuvár és Vidéke, 1893. szeptember 30.
(3.) Uo. 1893. november 25.
(4.) Uo. 1893. december 31.
(5.) Uo. 1894. február 24.
(6.) Csorna-Kapuvár és Vidéke 1894. április 28.
(7.) A Csornai és Járási Ipartestület Alapszabályai 1894. Csorna, 1894.
(8.) Soproni Levéltár IX./205. 1.doboz. 1894. április 22-i közgyûlési jegyzõkönyv
(9.) Uo.
(10.) Rózsa Miklós: A második magyar általános ipartörvényen alapuló iparigazgatás rendszere a 19. század végéig. In.: II. Nemzetközi Kézmûvesipartörténeti Szimpózium 1. kötet, Veszprém, 1984. 134-135.p.
(11.) Rábaköz, 1890. november 9.
(12.) Rábaköz, 1891. június 21.
(13.) Csorna-Kapuvár és Vidéke, 1893. július 22.
(14.) Rózsa M. i.m.. 134.p.
(15.) Gaál Zoltán: Csorna iskolái-értékei-nevezetességei. Csorna, 1989. 41-42.p.
(16.) Rábaköz, 1891.június 28.
(17.) Rábaköz, 1892. június 26.
(18.) Csorna-Kapuvár és Vidéke, 1894. június 16.
(19.) Uo. 1893. november 11.
(20.) Uo. 1894. június 30.
(21.) Gaál Zoltán: Csorna iskolái és szellemi kisugárzásai. Gyõr, 1994. 41-42.p.
(22.) Gaál Z. i.m. 1989. 84-85.p.
(23.) Soproni Levéltár IX./205. 1.doboz. 1897. június 13-i jegyzõkönyv
(24.) Uo. 1897.július 4-i jegyzõkönyv
(25.) Uo. 1897. szeptember 5-i jegyzõkönyv
(26.) Rábaköz, 1891. május 3.
(27.) Rábaköz, 1893. október 8.
(28.) Csorna-Kapuvár és Vidéke, 1895. április 6.
(29.) Uo. 1895. május 11.
(30.) Rábaközi Hírlap, 1895. október 13.
(31.) Soproni Levéltár IX./205. 1.doboz. 1897. március 25-i jegyzõkönyv
(32.) Uo. 1897. március 28-i elöljárósági ülés jegyzõkönyve
(33.) Uo.
(34.) Uo. 1898. március 27-i elöljárósági jegyzõkönyv
(35.) Uo. 1899. július havi jegyzõkönyv
(36.) Uo. 1899. április 9-i közgyûlési jegyzõkönyv
(37.) Uo. 1900. április 1-i Betegsegélyezõ pénztár közgyûlési jegyzõkönyve
(38.) Uo. 1902. Betegsegélyezõ pénztár közgyûlési jegyzõkönyve
(39.) Uo. 1903.évi Betegsegélyezõ pénztár közgyûlési jegyzõkönyve
(40.) Uo. 1904. évi Betegsegélyezõ pénztár közgyûlési jegyzõkönyve
(41.) Csorna-Kapuvár és Vidéke, 1893. október 14.
(42.) Uo. 1893. október 28.
(43.) Uo.
(44.) Uo.
(45.) Uo.
(46.) Uo. 1894.december 1.
(47.) Uo.
(48.) Soproni Levéltár IX./205. 1.doboz. 1894. november 7-i elöljárósági jegyzõkönyv
(49.) Csorna-Kapuvár és Vidéke 1895. február 7.
(50.) Soproni Levéltár IX./205. 1.doboz. 1897. évi rendes közgyûlés jegyzõkönyve
(51.) Soproni Levéltár IX./205. 1.doboz. 1897. március 25-i közgyûlés jegyzõkönyve
(52.) Soproni Levéltár IX./205. 1.doboz. 1898. március 25-i évi rendes közgyûlés jegyzõkönyve
(53.) Uo.
(54.) Uo. 1898. szeptember 16-i rendkívüli elöljárósági ülés jegyzõkönyve
(55.) Uo. 1899. április 9-i évi rendes közgyûlés meghívója
(56.) Uo. 1899. április 9-i évi rendes közgyûlés jegyzõkönyve
(57.) Uo. 1900. március 25-i közgyûlés jegyzõkönyve
(58.) Uo. 1900. október 7-i rendkívüli közgyûlés jegyzõkönyve
(59.) Uo. 1901. március 25-i évi rendes közgyûlés jegyzõkönyve
(60.) A Csornai és Járási Ipartestület Alapszabályai 1903. Csorna, 1903. 4-7.p.
(61.) Uo.
(62.) Soproni Levéltár IX./205. 1.doboz. 1902. április havi jegyzõkönyv
(63.) Uo.
(64.) Uo. 1903. június 28-i jegyzõkönyv