Horváth Gyõzõ:
Vági Rábakör 1987-1997


A Rábakör jelvénye

A Vági Rábakör mûködésének második évtizedét krónikaszerûen szeretném bemutatni, noha magam feljegyzést csak ritkán készítettem, mégis él bennem a próbák és a szereplések egy-egy jellemzõ mozzanata. Így a visszatekintés egyszerre könnyû és nehéz, mert maradandó élmények és az idõérzék pontatlansága keverednek az emlékezés során.
Koloszár István barátunk betegsége alatt fél évig magam vettem pártfogásba a vági énekkart, majd 1986. õszétõl Hantó Szabolcs kollégám látta el a vezetéssel járó feladatokat. Szorgalmasan jártak a próbákra az énekkar tagjai, a tanár úr sorra tanított különbözõ népdalcsokrokat. Néhány év bõ termése ma is visszacseng, az egyes tájegységek szerkesztett dalfûzéseit pontosan, tisztán interpretálják a kórus tagjai. Az együtténeklésre nagy súlyt fektetett a csoportvezetõ. A lelkiismeretes közös munkálkodás eredményeket hozott, a minõsítések és egyéb szakmai megmérettetések tükrözték a befektetett munkát. A szólókkal is bátran bánta, bizalom nyilvánult meg a kiválasztás során. A helyi szereplések jelentõsége megnõtt, a rendszerváltás nem ingatta meg a kórus közösségébe vetett hitét.
1988. június 5.-én Farádon "Szülõföldünk dalai és táncai" címmel rendezték meg a rábaközi mûvészeti csoportok bemutatóját. A vágiak elsõ ízben szerepeltek Farádon, amit aztán több közös fellépés is követett.
A környékbeli falvakba gyakran eljutottak a vági dalosok. Ezekben az években még a csornai szerezésû rendezvények gyakoriak voltak.
1990-tõl Hantó Szabolcs nem tudta vállalni Beledbõl az átjárást, ekkor kerestek meg a vági énekkar tagjai. Úgy vállaltam a szakmai vezetést, hogy majd sikerül végleges megoldást találni. És az évek csak múltak, megkedveltem a kórust, és maradtam. A Daloló Rábaköz c. könyv szinte minden dalát ismerik azóta, sõt azok variációit gyûjtöm, jegyzetelem a próbák alkalmával is.
A kórus egységes hangzása, a természetes egyszerûség, az eredetiség olyan erénye a kórusnak, amit e mesterkélt világban ritkán lelünk meg másutt. A másik értéke nem kevésbé fontos, az emberi és közösségi lét, e tekintetben a magyar falu szellemiségének talán utolsó képviselõi õk. A tisztelet, a vidámság, a társaságkeresés õszinte gesztusai fedezhetõk fel dalostársaim viselkedésében.
Meggyõzõdésem, hogy a magyar népdal szeretete is e tõrõl fakad. Így hát egymástól tanulunk emberséget, mûveltséget és közben arra törekszünk, hogy jól érezzük magunkat próbán, szerepléskor, s pohárral a kézben egyaránt.

És most következzen néhány mozzanat az elmúlt 10 évbõl a teljesség igénye nélkül.
1991. Rábaközi napok - elképzelhetetlen a vágiak szereplése nélkül. Balatongyörök polgármesterének meghívására részt vettünk a szezonzáró ünnepségen. A mûsor elõtt hangulatos felvonulás volt, amit a strandon felállított színpadi program követett. a külföldi és hazai közönség élvezte a színes mûsort. A rendezvény után a kirakodóvásár forgatagában megtaláltuk a helyünket , ami évek során törzshelynek számított, hiszen jóízû dalolásra, kikapcsolódásra nyújtott lehetõséget.
Persze a helyi szereplések fontossága sem csökkent, igyekeztünk mindig alkalomhoz illõ mûsort összeállítani és bemutatni. Nemzeti ünnepeinket dalaink tették bensõségessé.
1992. október 3-án a szlovákiai Diószeg város meghívására vettünk részt a népzenei találkozón. A Dunaszegi Rezeda Népzenei Együttes, a pozsonyi Ghymes Együttes, a dunaszerdahelyi Zöld Pántlika tánccsoport és a helyi diószegi citerazenekar és az Új hajtás tánccsoport színvonalas mûsorát mi rábaközi népdalokkal egészítettük ki.
Még ez évben a gellei énekkart fogadtuk Vágon. Maradandó élményben volt részünk. A búcsúzás az éjszakába nyúlt és az újabb találkozásra tettünk ígéretet.
1993. augusztus 20-án Szilban a községi ünnepség mûsorában a helyi tánccsoport és a farádi énekkar mellett a vági férfikar is fellépett. A 11 népdalból álló két dalcsokor elhangzását követõen közös éneklésre is sor került.
A szomszédos Páliban többször is adtunk mûsort. Szanyban október 23-án énekeltünk alkalmi dalokat.
1993. december 4-én Csornán rendezték meg a szövetkezeti pávakörök és népzenei együttesek országos találkozójának területi bemutatóját 16 csoport részvételével.
A kiváló együttesek között derekasan helytálltunk. Nem kértünk minõsítést, de az Alföldi Borús István vezette zsûri megajánlotta az országos ezüst minõsítést. A zsûri és a sajtó külön kiemelte a vágiak kulturált énekstílusát és a jól szerkesztett népdalcsokrok összeállítását, valamint Horváth Gyõzõ népdalgyûjtõ tevékenységét.
1994. július elején Gellére utazott a kórus a testvérkórus meghívására. A szereplést követõ kellemes barátkozáson mindenki jól érezte magát.
1994. június 12-én Farádon a falunapi mûsorban ismét fellépett a vági népdalkör. 1994. október 29-én Fertõszentmiklóson szerepelt a "Vági Rába-kör". Sopron megyei katonadalokat és rábaközi betyárdalokat énekeltünk. A kórustalálkozó megszervezõje Rozsonits Géza, a fertõszentmiklósi "Peda-gógus Nõikar" vezetõje, aki egykor a Rábaközban is tanított, és azóta is baráti kapcsolatban álltunk Géza haláláig. A nagylózsi, sopronhorpácsi, a kónyi, a fertõszentmiklósi kórusok mellett mi az autentikus népdalénekléssel színesítettük a rangos kórusbemutatót. Szokolay Sándor zeneszerzõ elismeréssel szólt a vági dalosok elõadásmódjáról és a hagyományõrzés értékeirõl, az e téren vállalt misszióról. A rendezvény összkari számmal zárult, a Széles a Balaton c. kórusmû csodálatosan zengett a 150 énekes ajkán. A dalos-találkozó mottója: "Ó jöjjetek velünk és zengjük a boldogság nagy szent dalát." - valóra vált. A megyei lap így összegezte a vágiak produkcióját: "A Horváth Gyõzõ vezette 16 tagú vági férfikórus Sopron megyei katonadalokat, rábaközi betyárdalokat adott elõ ízesen, kiváló szövegmondással, egészséges tónusú énekléssel, citera-, illetve hegedûkísérettel."
1995. május 28-án a "Szentmiklósi Napok" keretében ismét kórustalálkozóra került sor Fertõszentmiklóson. Bartók Bélára és Halmos Lászlóra emlékeztünk a közös kórusszámokkal. A Háros felõl c. csokor kedvelt mûsorszámunk lett.
A találkozón az elõzõ évi csoportok mellett a csornai, a hegyeshalmi, a fertõdi és a kapuvári kórusok is szerepeltek. A mûvészi színvonal emelkedését eredményezte a városi kórusok jelenléte.
A vágiak dalainak egy részét ezúttal is citerán kísérte Füzi Vilmos farádi barátunk.
1996. Nagy energiával készülünk a Rábaközi Napok-ra. A nyitó mûsorban Csornán, a szabadtéri színpadon léptünk fel elõször. Aztán jött a "Sobri Jóska híres betyár" címû összeállítás, amelyben a vágiak a kulcsszereplõk. A dalos kedvre épített mûsor Szárföldön, Vágon, a Rába-parton és Soboron a kastély elõtt lett bemutatva. A színpad helyett a természetbe vittük a dalokat, a táncokat. Érdekes próbálkozás volt, alkalmanként hangulata is lett a néphagyományra épülõ összeállításnak.
Vicán és Sopronnémetiben adott mûsort a vági Rábakör álladó partnerével, a bogyoszlói tánccsoporttal.
Augusztus 20-án Rábakecölben szerepeltünk. A férfikar érces hangja zúgott a sportpálya szélén. A zöld füvön Horváth Orsi népdalaival "erõsí-tette" a vágiak csapatát.
Szeptember elsõ vasárnapján a balatongyöröki szezonzárásra indultunk. Az autóbusz útközben elromlott. Izgalmakkal teli órák következtek, míg végre sikerült bejutni a szereplés színhelyére. A zenekar egyik tagja a menettánc közben összeesett és meghalt. Az esõ elmosta szereplésünket. Sajnos ilyen alkalmak is adódnak. Lehet, hogy ez volt utolsó györöki utunk?

A Rábakör ma


1996. októberében a millecentenáriumi ünnepségek keretében szentelték meg a község új zászlaját és címerét, valamint a kopjafát, mint nemzeti jelképet. Az ünnepi hangulat megteremtésében dalokkal vettünk részt. Händel, Beethoven klasszikus mûveibõl énekelhettünk részleteket. Legnagyobb tetszést a "Magyarok világhimnuszá"-val értük el.
1997. február 4-én a csornai könyvtárban rendezett kiállítás megnyitóján katonadalokat énekeltünk. A városi televízió sugározta mûsorunkat, a Kisalföld is fotóval illusztrált cikket közölt az énekkarról.
Ez év március 14-én Gyõrben a megyei önkormányzat által szervezett ünnepségen 1848-as dalokat adtunk elõ. A megtisztelõ felkérésnek szívesen tettünk eleget, Kozma László irodavezetõ énekkarunk jó ismerõje és barátja.
1997. október 25-én ünnepi mûsor keretében emlékeztünk meg az 1956-os forradalomról és egyúttal a vági énekkar 20 éves fennállásáról. A jubileumi rendezvényen a gellei énekkar, a bogyoszlói tánccsoport és a vági kórus szerepelt. A hangulatos és változatos mûsor vacsorával és baráti beszélgetéssel folytatódott.
A vendéglátás költségeit a megyei és helyi önkormányzat, a szanyi termelõszövetkezet és az ÁFÉSZ , valamint egy helyi vállalkozó fedezték.
A mûsor elõtt az énekkari tagok virágot helyeztek el az egykori énekesek és vezetõjük sírjára. Így õrizzük emléküket azoknak, aki a falu kultúrájának önzetlen részesei voltak. És tisztelet a jelenlegi énekkar tagjainak, Dan Miklós, Dobos Pál, Ifj. Dobos Pál, Erdélyi András, Erdélyi György, Erdélyi Imre, Erdélyi István, Erdélyi László, Gacs Elemér, Gulyás Imre, Hikker Miklós, Kovács Imre, Mészáros Imre, Nagy Imre, Pánácz Sándor, Szabó Gyula, Tallér László, Töreki Péter dalostársaknak.
A 20 éves évfordulón az énekkart fényképen örökítettük meg, hogy általa az utókornak is üzenjünk; a rábaparti falucska, Vág lelkes kis közössége immár évtizedek óta dalaival szolgálja népét, amikor szép énekszóval emeli ünnepei fényét. Népdalokkal ajkán tiszteli az örökséget, a hagyományt, terjeszti a magyar kultúrát, viszi közeli és távoli településekre Vág jó hírét.