Nagy Imre:
A vágiak szép éneklésének története


Elõszó bemutatás gyanánt
Vág község történetébõl nem maradhat ki a falu éneklõ közösségeinek a krónikája sem. Mert bebizonyosodott már, hogy a vágiak eléggé elõl álltak a sorban, amikor a tisztán zengõ, finoman hajlékony hangszalagokat osztogatták. Meg akkor sem szorultak jobban hátra, midõn rátermett énekkarvezetõk személyével szerencséltetett meg bennünket jó sorsunk. És e kettõ találkozása jelentette az igazán nagy nyereményt! Siker, elismerés, büszkeség termett nagy bõségben együttmûködésük, áldozatosságuk és persze ami a legfõbb: dalározásunk nyomán! Igazi, lelkes, zengzetes tisztelgés ez a dalmûvészet szentélyében. Arany betûket és bõ helyet hát nekik mindenkor a történet lapjain!
Biztosan tudtak és szerettek a Vágon élõ emberek énekelni már korábban, a középkor századaiban is, hiszen híres földink, Wathay Ferenc, a törökverõ hõs, költõ és várkapitány 1604-ben írt históriás írásmûvének címéül is az Énekes könyv elnevezést adta. Õ akkor a templomi liturgiát színessé tevõ éneklés élményét ébresztette konstantinápolyi rabságának feketetoronybeli tömlöcében.
Továbbá hogy a világi énekek magvai is jó talajra találtak nálunk, ahol a makroncás Rába vízének zúgása biztosította az összhangot, tanúskodik róla két itt termett és helyben gyûjtött dalunk is. Az egyiket az 1885-ben született Erdélyi Istvántól hallotta Veress Sándor. A másikat a 81 éves Radó M. Antaltól szerezte meg e sorok írója 1983-ban:
Sobri Jóska ollan betyár
Télen-nyáron gatyába jár
Sej-haj Sobri pajtás
Hogyan tetszik a vándorlás?

(Barsi Ernõ: Daloló Rábaköz II. 190.)
Megismerni a nagyvági menyecskét
Holdvilágnál tölti el az éjjelét
A holdvilág ablakában
Betyár gyerek az ágyában
Recece!

(Nagy Imre: Megismerni Vágot I. 8.)
Bizonyára jó alapot, kitûnõ elõiskolát kaptak Vágon már a gyermekek is azáltal, hogy szívósan élõ hagyományok ápolójaként részt vettek a jeles napokhoz fûzõdõ népszokások gyakorlatában. Ezek pedig énekes strófákból álló õsi szövegek voltak. Divatos volt a háromkirály-járás, balázsolás, pünkösdölõ, lucázás, karácsony- és újévköszöntõ. A legények búcsúkor járt karéj-táncát kísérõ dal pedig szép mulatóének volt. Munkadalként szokásban voltak a már ismeretlen aratódalok is.

Dalárda
Az elsõ szervezett éneklõ közösség megalakítása Lakatos István kántortanító nevéhez fûzõdik, aki 1927-tõl 1949-ig mûködött a községben. Féfiakból toborzott dalárdájának tagjai voltak az emlékezet szerint: Dan Elek, Dan Imre, Dan Miklós, Dan Sándor, Dobos Ignác, Dobos József, Erdélyi Béla, Erdélyi József, Erdélyi Lajos, Egri Gyula, Farkas Sándor, Gasztonyi Ferenc, Gasztonyi József, Gulyás Imre, Kocsis Imre, Kovács B. Miklós, Kovács B. Lajos, Kovács Gy. József, Pálfi József, Petõ Béla, Radó Antal, Szanati Pál, Szilágyi József, Tallér István, Tallér János, Tuba Imre, Vajas Ferenc. (Ha bárki is kimaradt volna e felsorolásból, vagy a késõbbiek során összegyûjtött énekesek közül, kérem tanúsítson megbocsátó elnézést, mert annak csak egyetlen oka van: a hézagos emlékezet.)
A kórus 4 szólamú - tenor, I., II., basszus I., II., - tehát magas elõadásszinten gyakorló éneklõ együttes volt. Természetes, hogy ilyen felkészültséggel alkalmassá vált a legigényesebb mûsorral való szereplésre is. A heti kétszeri próba és vezetõjének szakavatott rátermettsége, az éneklési fegyelem, de nem utolsósorban az énekesek odaadó buzgalma, mindannyiszor feledhetetlen élményben részesítette a hallgatóságot. Egyaránt elismerést arattak akár más éneklõ csoportokkal kellett megyei szintû versenyben összehasonlítani a vágiak tudását, akár a püspöki mise liturgiájának fényét voltak hivatva emelni. Ugyanilyen sikerrel tudták a lélekhez emelni a nagyheti passiók drámai áhítatának üzenetét. Elõadásunkban változatos énekszámok széles skálája szerepelt, mert hisz hallottunk tõlük vadvirágüdeségû népdaloktól kezdve súlyos veretû kórusmûveken és szárnyakat adó Mária-énekeken keresztül akkoriban népszerû irredenta dalokig sok mindent. A máig is szép élmények emlékén kívül az elhódított díjak helytörténeti gyûjteményünkben látható serlegei tanúskodnak a vági dalárda dobogós rangú énekkultúrájáról és míves énekléstechnikájáról.
A két serlegbe vésett elismerés sorai a következõk:
1. Marinczer Jenõ díja 1933.
2. MDEOSZ Soproni dalosbizottságának versenydíja
Sopron, 1937. V. 23.
A vági múzeumban becses kincsként õrzött, Lakatos Istvántól örökölt 4 szólamú kották puszta címeikkel is sokatmondóan beszélnek a dalárda repertoárjának gazdagságáról:
Víg vadászok
Mért oly borús?
Elmentem én az este
Kukorica tuskó
Dalok a múltból
Gyászdal
Honfi bordal
Rákóczi dalok
Kuruc dalok
Magyar népdalok
A dalárda ma is élõ tagjai az énekléshez fûzõdõ legszebb emlékeik közül büszkén emelik ki többek között azt az élményt, amikor egyik soproni szereplésük alkalmával abban a kitüntetésben részesülhettek, hogy katonazenekar kísérte õket az állomásról a fellépés színhelyére. Másutt, a környék községeiben is ünnepszámba ment, ha a vágiak énekelni mentek hozzájuk.
A dalárdisták sokéves mederben folyó szokásos munkarendjét a felszabadulás sem akasztotta véglegesen meg. Az élet normalizálódásával együtt feléledt a dalárda tevékenysége is, de sajnos, nem sokáig, mert a politikai kibontakozás vajúdásai itt is megtették a magukét. Az énekkar vezetõje politikai-világnézeti beállítottságából kifolyólag nem tudta vállalni az új szellemû keretek között, a súllyal mozgalmi dalok kényszerítéssel való betanítását és bemutatását. Az énekkar így némi vézna utóéletet élt még a templom falai között, de ez már csak a végsõ akkordokhoz való lélegzetvétel volt csupán. 1946-ot írtak ekkor.

Vegyeskar
Szervezett keretek között folyó éneklésre hosszú 17 éves szünet után akkor nyílt Vágon ismét alkalom, amikor Koloszár Istvánban tudatossá vált a felismerés a vágiak éneklésbeli tehetségérõl és szeretetérõl. Megint szerencsés találkozása a két fõ tényezõnek: jó hangú, a lelket énekléssel gyógyítani vágyóknak és a vezetésre alkalmas, zenei tehetséggel, karvezetõi technikával rendelkezõ szakembernek a személyében.
Így született meg 1963-ban a vegyeskar, amely váltakozó, de szép számú közösségbe vont mintegy 20-25 énekest, nõket, férfiakat. Tanult énekeik bemutatását 3 szólam szálaiból fonták szívet lelket gyönyörködtetõ szõttessé. Változatosan adtak elõ többszólamú mûveket, de szívesen alkalmazták a kánonban való feldolgozást és a szóló éneklést is. Sorra szólaltatták meg legszebb népdalainkat, obsitosztással egybekötött fellépésükön katonadalokat énekeltek, anyák napján pedig az alkalomnak megfelelõ dalt emeltek ki tarsolyukból. Tájolásaik még ma is emlékezetesek mind az elõadóknak, mind a hallgatóknak, akik Ivánban, Egyeden, Szilban részesülhettek fellépésük ajándékában.
Nyilván nagy kárként kell elkönyvelni, hogy a szép indulás után az ígéretes termés gyümölcsei a teljes beérés, a sikeres kibontakozás beállta elõtt lehullottak, mert alig két éves fennállás után a vegyeskar felbomlott. Okai közül a gyanú leginkább az anyagiak szorító hiányára terelõdik.
A rövid életû áldozatos munkásság mégis azt indokolja, hogy tisztelettel õrizzük meg a résztvevõk nevét:
Nõk:
Dorcsi Lajosné
Horváth Júlia
Koloszár Istvánné
Nagy Imréné
Petõ Károlyné
Riba Imréné
Németh M. Lászlóné
Tarr Éva
Férfiak:
Bognár Imre
Dan Károly
Dan Miklós
Dan Sándor
Dorcsi Lajos
Egri Gyula
Erdélyi Sándor
Farkas Sándor
Gombás István
Horváth Béla
Németh M. László
Németh Viktor
Vámos Mihály
Varga Gyula

Férfi énekkar - Rábakör
Tizenkét éves szünetet tört meg Koloszár István pihenni nem tudó, az éneklés mindent megszépítõ erejébe vetett hite, amikor 1977. õszén ismét tagokat toborzott és fölvette régi hangvilláját. A terméketlen csendet most ismét a vidám, örömteli ének, a közösségi összefogás dalban kifejezett alkotó korszaka váltotta fel.
Már november 7.-i elsõ bemutatkozásuk megcsillantotta azt a sikeres jövõt, amelynek az alábbi 20 lelkes énekrajongó rakta le az alapjait.
Alapító tagok:
Dan Elek
Dan Miklós
Erdélyi András
Erdélyi Imre
Erdélyi István
Erdélyi Sándor (Szabadság u.)
Erdélyi Sándor (Kossuth u.)
Farkas Béla
Gasztonyi Béla
Gulyás Imre
Koloszár István
Mészáros Imre
Mészáros János
Németh Viktor
Pálfi József
Patyi Ernõ
Pánácz Sándor
Petõ Viktor
Töreki Péter
Tuba Mihály
Varga Gyula

Tagok 1987-ben:
Dan Miklós
Dobos Pál
ifj. Dobos Pál
Erdélyi András
Erdélyi György
Erdélyi Imre
Erdélyi István
Erdélyi László
Erdélyi Sándor
Farkas Béla
Gacs Elemér
Gulyás Imre
Hantó Szabolcs
Hikker Miklós
Kovács Imre
Mészáros Imre
Nagy Imre
Németh Viktor
Pálfi József
Pánácz Sándor
Póczik Gyula
Riba Imre
Szabó Gyula
Tallér László
Töreki Péter

Éveken át végzett érdemes éneklés után a közösségtõl megváltak néhányan: Meghalt: Erdélyi Sándor, Erlitz Ferenc, Koloszár István, Németh Viktor, Riba Imre, Tuba Mihály, Varga Gyula.
Az elsõ igazi siker nem is váratott sokáig magára, mert 1978. januárjában Vágon az énekkarok minõsítése során a Rábakör már büszkeségre jogosító rangsorolást vívott ki magának. Ez olyan lendületet adott az énekkarnak, hogy nevét jegyezni kezdték szélesebb közmûvelõdési körökben is. Nem véletlen, hogy Budapesten a pávakörök 1978. évi országos vetélkedõjén a vágiak mutatták be a televízióban a legszebb rábaközi regruta-dalokat. (Ennek a legénynek a pántlikás kalapja…). Vele megkezdõdött a kiemelkedõ színvonal elismerését tanúsító oklevelek és kitüntetések, valamint a különbözõ mûsorokat színesítõ szomszédi meghívások kiérdemlésének a korszaka. Tehát egy kemény, szívós, célratörõ és sok-sok energiát kívánó összmunka sikereinek a betakarítását könyvelhetjük el most, a fennállás elsõ évtizedének a végén. Most át is adom a krónika vezetését az okleveleknek:

Elismerés:
A Rábaközi Napok keretében rendezett II. országos pávaköri minõsítésen való szereplésért.
Szövetkezeti pávakörök II. országos találkozóján való szereplésért az eredményes részvételért. 1981.
Szövetkezeti pávakörök III. országos találkozóján való szereplésért Ajka, 1984.
Pávakörök megyei találkozóján való részvételért, Gyõr, 1981.
Országosan jól minõsült besorolást kapott 1978.-ban a népdalkörök II. országos minõsítõjén; és 1982-ben a Népdalkörök III. országos minõsítõ versenyén.
Ezüst fokozatot ért el a népzenei együttesek 4. országos minõsítésén.
Arany fokozattal jutalmazták:
1978. évi járási minõsítõn elért teljesítményért.
A rábaközi Napok 78' keretében a pávakörök Egyeden megtartott járási versenyén
1979-ben Szanyban tartott járási minõsítõ versenyen.
1980-ban rendezett népzenei városi-járási fesztiválon.
Az 1981. évi Rábaközi Napok rendezvényén Bogyoszlón elért szerepléséért Szocialista kultúráért kitüntetésben részesült 1981-ben.
Az 1986-os Rábaközi Napok rendezvényei között a vági Rábakör tagjait is láthatta-hallgatta az ország nézõkönzönsége a TV által közvetített hansági és csornai szereplései során.
Kiváló minõsítést kapott a Kapuváron 1987. június 7.-én rendezett megyei népzenei fesztiválon nyújtott mûvészi teljesítményéért.
Az énekkarban végzett önzetlen munkánk egyik legszebb jutalmának tartjuk annak a lehetõségét, hogy a szó legigazibb értelmében vett magyar testvériség érzelmileg motivált szálai fûzhetnek bennünket 1983. óta a csehszlovákiai csallóközi Gelle (Holice) férfi kórusához. Meleggé kovácsolt kölcsönös érzésvilágunkra ugyan nyomasztóan nehezedik az országhatár szétválasztó szerepének súlya. Évenként egyszer-egyszer találkozásunk, közös éneklésünk egyben örömteli és fájó érzést is kelt mindkét dalos közösségben, de mindenképpen újabb töltést kölcsönöz magyarságtudatunknak. Nemcsak az énekesek családja, hanem mindkét közösség egész lakossága ünnepel, ha odaátról megérkeznek a magyar énekes partnerek. Minket mindig példakövetõ csodálatra késztet a csallóköziek görcsös ragaszkodása nemzetiségi hovatartozásukhoz, édes anyanyelvünkhöz és gazdag helyi, valamint széles magyar népdalkincsünkhöz. Ennek tiszteletreméltó elkötelezettsége sugárzik elsõként az énekkart vezetõ Kovács Lászlóékból, akiknek legfõbb lelkesítõ erejét a kiálló nádszál acélosságához lehetne hasonlítani.


A vági Rábakör szereplése (1985)


Közös fellépés a gelleiekkel (1985)


1986. június 25.-én megtört szívvel búcsúzott az énekkar az utolsó leheletéig a dalolás ügyéért lelkesedõ-fáradozó vezetõtõl, Koloszár Istvántól. Ez a csapás rövid bénultságot idézett elõ az énekkar életében, de e krízisben szerencsésen átvezetett bennünket Horváth Gyõzõ erõshitû közremûködése és Hantó Szabolcs nagylelkû áldozatvállalása, aminek köszönhetõ, hogy éneklõ együttesünk szakavatott vezetésének folyamatossága biztosítva van.


Falunapon (1988)


Az énekkar szereplései alkalmával mutatós egyenruhában lép fel. Ez áll sötétkék pantallóból, ugyanilyen anyagból készült mellénybõl, fehér ingbõl és piros nyakkendõbõl. Más vonatkozásban felmerülõ anyagi kiadásainkat zömmel a Dózsa TSZ viseli, és részt vállal a fenntartás költségeibõl a Szany és Vidéke Áfész, valamint a Szanyi Nagyközségi Közös Tanács. A fenti pénzforrást a Rábakör öntevékenyen is igyekszik kiegészíteni Riba Imre pénztáros féltõ gonddal õrzött kasszájában azáltal, hogy az évenként rendezett énekkaros bál bevételét is e célra fordítja.
Az énekkar tagjainak szinte fél ünnep minden hétfõ, amikor az est egy órájában elérkezik a próba ideje. Itt készülünk arra, hogy népdalaink begyakorlásával tarsolyunkat megtöltjük a magyar dalkincs elõadásra kész gyöngyszemeivel.
Nézzük csak, milyen gazdag szellemi birtokot vehetünk leltárba a tízéves visszatekintés alkalmából:
Rábaközi dalok szûkebb pátriánkról,
"Vizes csokorba" sorolható dalok a Balatonról,
Hargitai dalcsokor,
Szigetközi dalok,
Katonadalok csokra,
A juhásznak jól megy dolga… (kánonban énekelve,
Parasztkantáta két szólamban,
Betyárdalok,
Erdélyi (bukovinai, székely) népdalok
Példamutató jellegénél fogva szólni kell az énekkar közösségi szellemérõl is, mivel zsugorodó lakóhelyünkön az egyre általánosabbá váló emberi elidegenedés posványában az énekkar olyan szilárd és összekovácsolódott szigetet alkot, amely még rendelkezik az alkotó jellegû, a közösségben boldogulást találó ember és barát szép tulajdonságaival.
Tízéves fennállását ünneplõ énekkarunk tagjai eddigi sikerektõl megerõsödött bizalmával lépünk a 2. évtized kezdete elé. Szilárd az elhatározásunk, hogy a Gyõr-Sopron Megye egyetlen férfikórusának, kedves szülõfalunk zömében õsz hajú énekesekbõl álló daloskarának életét továbbvisszük azon az úton, amely áldozatos és nemes szolgálatot tesz még énekhagyományaink öregbítése és szép dalaink széleskörû megismertetése érdekében.