Pájer Imre:
A Széchenyi István emlékére alapított Csornai Polgári Olvasókör (1861-1896)

Az egyletek, körök jelentkezését Magyarországon a francia forradalom hatásaként figyelhetjük meg. Természetes, hogy területünkön - a Rábaközben - a központoktól való távolság miatt idõben megkésve alakultak. A polgárosodás kiterjedésével jöttek létre.
Területünk eddig ismert legkorábbi egyesületérõl Csatkai Endre tudósít az Új Sopronvármegye 1942. november 28-i számában: "1836-ban írja meg az egyik hírlap, hogy Szilsárkány és környéke megalapította a »Rábaközi olvasó társaság« nevû egyesületet. Már csinos könyvtárat is szereztek és ennek számára járatják a pesti folyóiratokat. A tagok száma: 80. Elnöke: Hõgyészy Pál alispán, a jelenlegi fõispánnak nagyatyja, akirõl Kis János ezt írta emlékezéseiben: »egyenesebb lelkû s jobb szívû alispánt Sopron vármegye nem kívánhat«. Titkára Nemesapáti Kiss Sámuel ev. lelkész, Kazinczy körének egyik közkatonája. A széphalmi mesternek egyik leghívebb embere volt, aki saját vallomása szerint, ha írásnak fohászkodott, elõbb mesterének, Kazinczynak arcképét vette maga elé" (1) Az egyesület mûködésérõl e tudósításon kívül nem áll rendelkezésemre más forrás.
Idõben a következõ, még a századvég elõtt alakított egyesület: a Csornai Polgári Olvasóegylet. Létrejöttét az 1861-es, rövid alkotmányos idõszak segítette elõ. Szervezõje Czeglédy György iskolatanító - több mint ötven évig tanított - így vallott munkájáról: "Alulirt felszólaló, édes hazája, s az életre való nép iránt csak kötelességét teljesíté, midõn az oly üdvös célú olvasóegylet létre hozatala körül csekélységet tett". (2) Az olvasókör alakítására buzdító felhívása a ma csornai polgárához is szólhatna, illetve szól: "A közszellemet felébreszteni, táplálni és vezetni minden országban, vidéken és városban az értelmiség hivatása… Kötelessége továbbá ... a józan haladás zászlóját megragadva, nemzetünket az európai mûveltség színvonalára, a közös jóllét és béke álláspontjára felemelni. ... Akkor fogjuk igazán szeretni a hazát, ha annak minél becsületesebb, értelmesebb és vagyonosabb, szóval minél haszonvehetõbb polgáraivá lenni törekszünk, és azután a gondviseléstõl számunkra kitûzött állást lelkiismeretesen betöltjük. Ez a közös feladat, melynek megfejtéséhez a nemzet minden tagja, az elsõ országzászlóstól kezdve az utolsó napszámosig, hivatva van ... Korunk a haladás kora. Most minden nemzet annyit ér, amennyit mûveltségével és szellemi erejével kivívni képes. Ha mi elmaradunk, letipornak és elnyomnak bennünket a velünk és utánunk rohanó népek. Siessünk tehát a mûveltség elõnyeit és fegyvereit tõlök elsajátítani, a nélkül, hogy hibáikat és botlásaikat örökölnõk. Igaz ugyan, hogy mi egyedül a világ forgásán nem változtathatunk, de ha megtesszük, a mi rajtunk áll, és törekvéseinket a nemzetével egyesítjük, az így megnõtt erõ nagy dolgokat vihet végbe." (3)
A kissé hosszasan idézett felhívás elérte célját. Az olvasóegyletbe 132-en jelentkeztek, élükön Simon Vince premontrei préposttal. Az aláírók közül negyvennek tüntették fel a neve mellett foglalkozását, funkcióját is. Õk valamennyien a kor értelmiségi kategóriájába sorolhatók. Köztük van a járásbíró, a szolgabíró, öten premontreiek, és ugyancsak öt a tanítók száma. A nagybirtok igazgatását heten, a helyi egyházakat négyen képviselik. Ketten megyei esküdtek, hatan pedig Csorna mezõváros tisztségviselõi. Szerepel még az aláírók közt orvos, ügyvéd, gyógyszerész, postakezelõ, orgonász is.
Az olvasókör alakuló ülésére 1861. Szt. György hó (ápr.) 28-án, Laky Demeter kanonok elnökletével került sor. Az összejövetelt közvetlenül megelõzte gróf Széchényi István halálának évfordulójára tartott gyász istentisztelet. A közgyûlés elfogadta alapszabályát és megválasztotta az egyesület tisztikarát. Az alapszabály az egylet célját így fogalmazta meg: "Ezen olvasókörnek fõcélja lévén gyönyörködtetve oktató könyvek, valamint egyéb folyóiratok és napilapok olvasása, nem különben illedelmes társalgás és eszmecseré által a nemzeti közmûvelõdéssel fokozatosan elõre haladni, ennélfogva sors, rang különbség nélkül, minden becsületes, önjogu és müvelt egyén.... tagja lehet". A tevékenységüket behatároló, mûködésüket keretbe foglaló alapszabály elfogadása után az egyletet megalakultnak mondták ki. Többek javaslatára elfogadták, hogy az. olvasókör "boldogult gróf Széchenyi István nevére alapíttassék". A megválasztott tisztikar elnök, elnökhelyettes, jegyzõ, könyvtáros, pénztáros és tizennégy választmányi tagból állt. Elnöknek Szeith Ferenc városi jegyzõt, jegyzõnek pedig Czeglédy György iskolatanítót választották.
Az egy hét múlva megtartott következõ közgyûlés - Pünkösd hava (máj.) 5. - már napi kérdésekkel foglalkozott. Az olvasókör védnökének felkért Simon Vince prépost vezette. Állandó helyiség bérlésérõl döntöttek, lapokat választottak. Megrendelték a Magyarországot, a Pesti Hírnököt és még egy német nyelvû politikai lapot, a humanisztikusnak tekintett Bolond Miskát, a szépirodalmi Hölgyfutárt, Vasárnapi Újságot és a Gyõri Közlönyt, valamint az Iparos Lapot és a Kerti Gazdászatot. Simon prépost a Magyar Gazda és a Népbarát elõfizetését ajánlotta fel. A közgyûlés elfogadta, hogy tiszteletbeli tagnak kérik fel gróf Széchenyi Bélát és Ödönt. A védnök a kör nyilvánossága elõtt kérdezte meg az elnököt, van-e az olvasókörnek mûködési engedélye? "... az elnök alázattal jelenté, hogy ... azt nyerte válaszul (a járási fõbíró úrtól), hogy engedély írásban az ilyféle üdvös és jótékony társulat megalakulhatására nem szükséges ..." Úgy tûnik, ez mégsem volt elegendõ a mûködéshez. Egy 36 évvel késõbbi cikkbõl tudjuk, hogy "… az egyesület, mivel csak szolgabírói helybenhagyással bírt, hamar betiltatott". Ezért 1862. október 22-én a helytartótanácshoz folyamodtak alapszabályaik megerõsítéséért, ami az 1863. március 9-i 10.089. számú rendelettel meg is történt. (4)
Térjünk vissza a kör döntésére, arra, hogy tiszteletbeli tagnak kérik fel Széchenyi István fiait. Mindkettõjük nevében Béla válaszolt 1861. szeptember 18-án, Czenken kelt levelében. Megköszöni a kör kitüntetõ figyelmét, s válaszában kifejti: "Jól tudjuk mi, hogy ez csupán azon kegyeletnek újrai bizonysága mellyel felejthetetlen atyánk érdemei iránt viseltetnek, és másrészt, hogy nékünk buzdításul szolgáljon". (5)
Az egylet mûködésébe hamarosan beleszólt a császári politika. November 5-én került sor a kormányzás új rendjének, a provizóriumnak bevezetésére. Ezért az egylet a Szt. András hava (nov.) 10-én tartott közgyûlésén az alapszabályban meghatározott éves vigadalom elhalasztásáról döntött: "… azt az ily zavarodott korszakban tartani nem illõ, de nem is tanácsos". (6) Sajnos a következõ év elejétõl megszakad a jegyzõkönyvek sora, bár korábbról már tudjuk, hogy az egylet alapszabályát a helytartótanács 1863-ban erõsítette meg.
1872 novembere az egylet jegyzõkönyvében az újabb bejegyzés dátuma. Joggal feltételezhetjük, hogy az egylet közben is mûködött, mivel már helytartótanácsi engedéllyel is bírt, s a bejegyzés rögtön az egylet elõzõ évi számadásáról, valamint a tisztújításról szólt. A tisztikar elnöke az 1861-ben alelnök Ekker János asztalos jegyzõje változatlanul Czeglédy György tanító, s a választmánynak még egy tagja van, Hancz Péter aki 1861-ben is tagja volt. A választmány létszáma egyébként tíz fõre csökkent. (7)
A következõ évbõl ismert az egylet hírlapelõfizetése. 1861-hez viszonyítva óriási a csökkenés. Mindössze egy napilapot, a Magyar Politikát és két hetilapot, a Sopront és az Egri Néplapot járatták. (8) Itt ismét megszakadnak a jegyzõkönyvi feljegyzések. A kör folyamatos tevékenységére utaló adatot 1875-bõl találunk. Ekkor megújították alapszabályukat, amely szinte azonos a korábbival, mindössze fogalmazásában egyszerûsödött. (9)
Bõséges forrásanyag áll rendelkezésünkre 1890-tõl. Egyrészt folyamatosan vezették a kör jegyzõkönyvét, másrészt pedig az egymást követõ, idõnként egymással versengõ helyi lapok (Rábaköz, Csorna-Kapuvár és Vidéke, Rábaközi Hírlap, Rábaközi Újság, Csornai Hírlap, Rábaközi Közlöny) rendszeresen tudósítottak az egyesület életérõl. A század végén viszont az olvasóegylet már nincs egyedül városunkban a társasági élet, a kultúra területén. Létezett a casinoegylet, a tûzoltóegylet, a járási jegyzõegylet. Ezek jórészt leválasztották, elvonták a kezdetben oly szép számú értelmiséget az olvasókörbõl. Közülük az egyháziak maradtak továbbra is a körben, illetve annak választmányában. A 90-es évek elejérõl már mûködési adatokkal is rendelkezünk. (10)
év taglétszám könyvek sz. gyarapodás újságok sz.

év

taglétszám

könyvek sz.

gyarapodás

újságok sz.

1889

 

1088

   

1890

88

1168

   

1891

86

   

5

1892

93

 

94

5

1893

112

1435

45

4

Amint az adatok is bizonyítják, állandósult a kör létszáma (kis emelkedést is mutat), a megrendelt újságok száma, és folyamatos a könyvtár gyarapodása. Az 1891-ben már 30 éve mûködõ olvasóegylet jól bejáratott szervezettel, stabil vezetõséggel és vezetõvel, a város egyik legtekintélyesebb egyesülete.
Az egyesület kiemelkedõ rendezvénye a 30 éves jubileum ünneplése, melyet 1891. június 28-án tartottak. Az évforduló egyben Czeglédy György fõtanító ünneplése volt. Érte, aki ekkor már a kör elnöke, küldöttség ment s az kísérte az ünnepség színhelyére. Hajas Gyula fõszolgabíró méltatta érdemeit. Azt, hogy akkor kezdeményezte az egyesület alapítását, amikor "... a hazafiság és a nemzeti érzület csak a szívben hangozhatott szabadon és háborítatlanul, de ennek nyílt kifejezést adni nem volt szabad. Az olvasókör volt tehát arra szentelve és hivatva, hogy ha nem is nyíltan, de legalább titokban fejlessze a honfiúi érzelmeket és feltüzelje a csornaiakat a magyar haza szabadságáért, az alkotmányért. Meghatóan üdvözli a szónok az ünnepeltet ezen hazafias tettéért, aki nemcsak ezen 30 év elõtti tettéért, hanem a tanítói rögös pályán kivívott érdemeiért is a csornai összes lakosságnak a legmélyebb tiszteletét és õszinte háláját vívta ki magának." A köszöntést az ünnepelt arcképének leleplezése követte. (11)
Az ünnepet követõen ismét a kör hétköznapjai jöttek. Változás 1895-ben következett be. Czeglédy György elnök a januári közgyûlésen öreg korára való tekintettel kérte felmentését - állásáról már elõzõ éven lemondott - de a közgyûlés ismét felkérte funkciójának ellátására és közfelkiáltással újraválasztotta. (12) Az augusztus 25-i választmányi ülésen és az azt követõ közgyûlésen viszont "Czeglédy György elnök szép beszédben buzdította a megjelent tagokat az olvasókör érdekeinek védelmezésére és ápolására s egyúttal kijelenti, hogy a városból való végleges eltávozása miatt az elnökségrõl lemondott."
Utóda az elnöki poszton Kõhalmy M. Béla csornai káplán a Csorna-Kapuvár és Vidéke, majd a Rábaközi Hírlap szerkesztõje lett. Az 1896. jan. 19-i közgyûlésen az elnök tisztségének elfogadását feltételhez kötötte, még pedig ahhoz, hogy a polgári olvasókör "... katholikus körré alakuljon át úgy azonban, hogy a kör könyvtárát más vallásúak is használhassák." A feltételt elfogadták, s ezzel az egyesület életében új fejezet kezdõdött.
Az írásomban bemutatott polgári olvasóegylet mai szemmel is valódi kulturális egyesületnek tekinthetõ. A századfordulóra Csorna város egyesületi élete kivirágzott. Az egyesületek száma 1905-re elérte a huszonötöt. Az olvasókör a keletkezõ egyesületeknek mintául szolgált. Szinte mindegyik újságokat járatott, könyvtárat teremtett, s a társas életének megszervezésében is az olvasókört követte. De nem lett az új egyesületek közt egy sem, amely ennyire tudta volna vállalni a nemzeti érdekeket, a polgári értékek képviseletét, s amely a város társadalmának szinte minden rétegét magába foglalta volna. A század végére már szûkültek a célok. A korszak csornai polgára már kevésbé gondolkodott népben, nemzetben. Még vállalkozó, kezdeményezõ volt, de már kezdett bezárkózni, s összejövetelein "a magafajtája közt érezte jól magát". Eseményszámba ment, ha a város intelligenciája és iparos osztálya együtt szórakozott. Az iparosok és kereskedõk rendezvényei kapcsán állapította meg az egyik kortárs: "… az intelligens elem nem annyira részt vesz benne, mint inkább csak pártolja, csak leereszkedik hozzá". (13) Ezt a szétválást az eltelt idõszak történelmi tendenciái tovább erõsítették. Korunkban ismét szükség van a csornai polgárok összefogására, melyre szép példát szolgáltat az olvasóegylet története.

Jegyzetek:

(1.) Új Sopronvármegye 1942. nov. 28. Csatkai Endre: Amiben a megyebeli falvak megelõzték Sopront.
(2.) Csornai Jézus Szíve Plébánia levéltára: A Csornai Polgári Olvasóegylet jegyzõkönyve. (Továbbiakban: PO jkv.) A Csornai Polgári Olvasóegylet létrejöttének történeti vázlata.
(3.) Uo.
(4.) Rábaközi Hírlap 1897. jan. 24.
(5.) PO jkv. 1861. Szt. Mihály hava (szept.) 19. Bizottmányi gyûlés.
(6.) Uo. 1861. Szt. András hava (nov.) 10. Közgyûlés.
(7.) Uo. 1872. nov. 1. Közgyûlés
(8.) Uo. 1873. jún. 21. Bizottmányi gyûlés.
(9.) Soproni Levéltár. IV/432. Sopron vármegye egyesületi alapszabályai: Csorna. A Széchenyi István emlékére alapított Csornai Polgári Olvasókör alapszabálya.
(10.) Az 1889-es adat: Rábaköz 1890. febr. 2; a többi évre: PO jkv. Közgyûlések: 1890. dec. 26., 1892. jan. 10., 1893. jan. 15., 1893. dec. 31.
(11.) Rábaköz 1891. júl. 5.
(12.) PO jkv. 1895. jan. 13. Közgyûlés.
(13.) Rábaközi Hírlap, 1896. szept. 27.