Pájer Imre:
Csorna iskolái


Csornán Hugó rendi annalista szerint 1180 táján premontrei monostort alapított az Osl-nemzetség.(1) Horváth Tibor Antal viszont az alapítást 1219 és 1226 közé teszi (2). Feltételezhetjük, hogy a rend alapításának idõpontjában már létezett Csorna. Oklevélben elõször 1226-ban említik.(3) Valószínû, hogy a premontreiek a pasztoráció mellett tanítással is foglalkoztak, hisz a rendi utánpótlást képezni kellett. Errõl konkrét adat azonban eddig nem került elõ.
Csorna elsõ iskoláját, ha közvetve is 1659-bõl ismerjük. Gáborjáni Tóbiás gyõri olvasókanonok egyházlátogatási jegyzõkönyve errõl így tudósít: A csornai iskolamesternek minden csornai házas embertõl van 5 dénárja, 1 negyed véka búzája, harangozásért 5 dénárja."(4) Az 1696-97-ben lezajlott látogatásból már többet tudunk meg: "Az iskola épülete eléggé alkalmas, állandó fenntartási alapja nincs. Az iskola-rektor katolikus, a gyermekeket tanítja, tisztességesen viselkedik. 1/4 köböl búzát és 5 dénárt fizetnek neki, valamint 6 kocsi fát, éjjeli virrasztásért 12 dénárt."(5) Az 1714. évi látogatásból már ismerjük a tanító nevét és képzettségét is: Gyõri János, grammatikai iskolát, azaz alsóbb szintû gimnáziumot végzett.(6)
1702-ben Schöllniger Ferenc perneszi apát a premontrei rendnek visszaváltotta a csornai prépostságot, amely korábban elveszett a rend számára, s egyezséget kötött az Eszterházy herceggel. Ennek egyik pontja kimondta, hogy az apát "Csornán grammatikális iskolát nyit, és tanítókról gondoskodik."(7) A városban ez az új típusú iskola mûködését 1733-ban kezdte meg.(8) "1774-ben három osztályai voltak. A felsõbb osztályban 8, a középsõben 7, az alsóban pedig 14 tanulók számíttattak... Ezen iskolára Niczky Lázár - az 1740-es években Sopron megye alispánja - 300 forintokat hagyott végrendeletében."(9) Kosáry Domokos szerint 1777 körül tûnt el "... Csorna csenevész katolikus középiskolája..."(10) Véleményem szerint a megszûnés jobban kapcsolható II. Józsefnek a rendet feloszlató 1786. évi döntéséhez. Egyrészt nehezen hiszem, hogy Mária Terézia idején a hivatalok ilyen gyorsan dolgoztak volna. Másrészt Niczky Lázárról, aki folyamatosan gyarapította atyai birtokait (11) nem lehet feltételezni, hogy egy "csenevész" iskolára hagyott volna ily jelentõs (300 forint) összeget. Úgy érzem e kérdés további kutatást igényel.
1766-ban a ludi magister Németh Pál volt. Magyar, beszélt latinul és szükség szerint németül. Képzettsége magas: absulutus Philosophus (filozófiát végzett). Háza két szobás, egyikben lakott, a másikban tanított.(12)
A XVIII. század végén, a XIX. század elején jelentõs népesség gyarapodás következtek be a településen. Az 1696-97-es egyházlátogatási jegyzõkönyv 744 lakosról számolt be.(13) A II. József féle népszámlálás 1785-ben 2.917 lakost írt össze. 1828-ban 3.704 volt a lakosok száma.(14) A lélekszám olyan emelkedést mutat, hogy az a helyi természetes szaporodással nem magyarázható. A gyors növekedés a parasztság földszerzési lehetõségének következménye. A Hanságban lehetett irtásokat létesíteni: 1816-ig 1.500 kisholdnyi keletkezett.(15)
Ez a növekedés kihatott az iskolára is. 1820-ban új épületet emeltek. A község lakói kézimunkával, a földesurak (prépostság, herceg Eszterházy) anyagi támogatással - 450 forint - vettek benne részt. Az iskolaépület fenntartása a község kötelessége lett.(16) Az 1830. évi egyházlátogatási jegyzõkönyv Bohár Mihály tanító mellett két segédtanítóról is beszámolt. Az egyik a tanító 17 éves fia, Ignác volt. Mindketten a gyõri normaiskolában tettek képesítõ vizsgát.(17)
1853-ban alakult meg Csornán az autonóm orthodox izraelita hitközség. Népiskolájukat a következõ éven létesítették, két tanítót alkalmaztak.(18)
1860 októberében választották meg Csornán kántortanítónak Czeglédy Györgyöt. A 33 éves férfi mögött ekkor már 17 éves tanítói múlt állt. Tanítói oklevelét 1850-ben szerezte. Az 1861-es rövid alkotmányos idõszakban egyik elindítója lesz a Széchenyi István emlékére alapított Csornai Polgári Olvasókörnek. Az alakuló ülésen a kör jegyzõjévé választották.(19)
A kiegyezés után megindult Csorna fejlõdése. Sorra keletkeztek a takarékpénztárak (Sopron megyei Elsõ Takarékpénztár fiókja, Csornai Takarék és Segélyegyleti Szövetkezet, Rábaközi Takarékpénztár), malmok (Frankl, Király), téglagyár (Kokas), szeszgyár (báró Berg), mezõgazdasági gépgyár és fémöntöde (Izmossy). Elérték a várost a vasutak is. Itt találkozott, találkozik a Gyõr-Sopron-Ebenfurti Vasút (1876), a Pozsonyt Szombathellyel összekötõ vonal (1891) és a Csorna-Pápa vonal (1896). Csorna ezzel vasúti csomópont is lett. Tovább gyarapodott a lakosság száma:

 
1850
1880
1900
összes lakos
3657
5549
7313
zsidó lakos
96
512
747

Ez a növekedés kihatott az iskolákra is. Egy 1872-ben kiadott forrás így ír: a római katolikus népiskolának három tanterme van. Tankötelezettek száma 578, iskolába jár 531. A kántortanító a már bemutatott Czeglédy György, mindkét segédtanítója képesítõ tanfolyamot végzett.(20) Az izraelita népiskolának három bérelt tanterme van, de csak kettõt használnak. Tankötelezettek száma 81, valamennyi iskolába is jár. Két kinevezett tanító van, bár egyik nem tett képesítõ vizsgát. A tanítás nyelve magyar és német.(21)
A sopronmegyei iskolatanács 1873-ik évi jelentése már bõségesebb adatokat szolgáltat az iskolák helyzetérõl. A tankötelezettek számát nemek szerint is megbontja. A római katolikus népiskolánál fiú (6-12 éves) 268, leány (6-12 éves) 279. Közülük iskolába jár: fiú 243, leány 257. Az ismétlõ iskola tankötelezettjei (12-15 évesek): fiú 109, leány 113. Itt szerzünk elõször tudomást arról, hogy városunkban is mûködik a népoktatási törvényben elõírt ismétlõ iskola, mégpedig heti egy alkalommal. Az iskolaépületrõl azt írja, hogy 1862-ben épült és három tanterme van, és 1873-ban újabb két tanteremmel bõvítették. Beszámol az oktatás szemléltetõ eszközeirõl is. Van egy-egy fali olvasótábla, mozgó betûkészlet, földgömb, Magyarország falitérképe, Osztrák-magyar Birodalom térképe, Európa térképe, természetrajzi ábrák.(22) Az izraelita iskola esetében két bérelt tanteremrõl, 33 fiú (6-12 éves) és 31 leány (6-12 éves) tankötelezettrõl szól. Közülük iskolába jár 31 fiú és 24 leány. Ismétlõ iskolája nincs. Szemléltetõ eszközeik: 1 darab fali olvasótábla, 1 földgömb, 1 Magyarország és 1 Európa térképe, valamint természetrajzi ábrák.(23)
Egy 1874-es segédtanítói pályázati hirdetés két tényt is közölt: 1./ Csornán mûködött a törvényben elõírt iskolaszék, hisz a pályázat egyik aláírója Németh József plébános, az iskolaszék elnöke volt. 2./ A segédtanítók Csornán jobb helyzetben voltak mint a környezõ községekben. Fizetésüket nem a kántortanító biztosította, hanem "az iskolaszék által kézbesítendõ". Fizetésük magasabb, ellátásuk jobb volt a környéken szokásosnál: "évi 300 oszt. é. frt. - osztrák értékû forint - tanítótársaivali lakás és fûtés". Ugyanakkor a pályázótól megkövetelték a tanítói végzettséget.(24) Érdemes összevetni a közeli Rábatamási fõtanítójának, Jászai Józsefnek (Jászai Mari öccsének) 1891-es (!) hirdetésével: Segédtanítói állás azonnal elfoglalható. 100 forint fizetés és ellátás a fõtanítónál. Oklevél nem szükséges.(25)
A már korábban bemutatott tanulószámból érzékelhetjük (1873-ban 500 fõ), hogy ennek a gyermektömegnek az oktatása szinte megoldhatatlan feladatot jelentett a három tanítónak. Késõbbi forrás alapján ugyan bátran feltételezhetjük, hogy ennyien nem jelentek meg folyamatosan az iskolában, de az ennek ellenére rendkívül zsúfolt lehetett. Változás 1876-ban történt. Tóth Bálint országgyûlési képviselõ, sopronnémeti középbirtokos kezdeményezésére leánynevelde létesült városunkban.(26) Tóth Bálint anyagi hozzájárulása mellett Csorna község is kivette részét az új intézmény megteremtésébõl. A leányiskolába Simon Vince premontrei prépost kezdeményezésére az Isteni Megváltó Leányai szerzetesnõvéreket hívták meg. A rend ennél többet is vállalt: "A Csornai prépostság kötelezi magát, hogy a Csornán legújabban létrehozott katolikus leánytanodában tanárnõi minõségben mûködendõ négy zárdaszûznek évi tartására 900 forintot fizetend..."(27) Az óvodát is magába foglaló iskola még az év õszén mûködni kezdett.
1885 õszén a Kapuvár-kerületi Rk. Tanító Egylet felkérte a szanyi esperesi kerület tanítóit, hogy lépjenek be közéjük. Ezt Czeglédy György csornai tanító visszautasította, s hozzáfogott egy kerületi tanítóegylet szervezéséhez. "A legnagyobb akadálynak az bizonyult, hogy a tanítók jövedelmébõl fuvarra és napi költségre nem tellett. Az 1886 októberi kerületi papi korona, a csornai tanító fellépésére vállalta, hogy a hitközségek fizetik az útiköltséget és a napidíjat."(28) Az egylet november 16-án megalakult. Elnöke a kerületi esperes lett, alelnöke Czeglédy György. Az egylet évi két összejövetelt tartott, ezek kezdetben vándorgyûlések, 1892 õszétõl viszont - a rossz utak miatt - mindig a csornai fiúiskolában került rájuk sor.(29) Az egylet szakmai tapasztalatcseréket szervezett, tagjainak pályázatokat írt ki. 1892-ben Czeglédy György fõtanító két díjazott pályanyertes dolgozatát is felolvasta: "Mirõl ismerhetõ fel a jó iskola?" és "Szükséges-e a tanítónak az elõadásra készülni?".(30)
Az 1890-es évektõl megnövekszik forrásaink száma. Sorra jelentek meg az idõnként egymással is versengõ helyi hetilapok (Rábaköz; Csorna, Kapuvár és Vidéke; Rábaközi Hírlap; Rábaközi Újság; Csornai Hírlap; Rábaközi Közlöny). Rendszeresen hírt adtak az iskolák legfontosabb eseményeirõl.
1890-bõl arról értesülünk, hogy Czeglédy György fõtanító szervezi az inasiskolát.(31) Egy 1884. évi törvény (XVII. tc.) elõírta, hogy kötelezõ a felállítása azokon a településeken, ahol 50 inast foglalkoztatnak. 1891 júniusában a városi közgyûlés kinevezte az iparostanonc iskolai bizottság tagjait.(32) Június 20-án már a tanoncok vizsgáját tartották.(33)
1891. június 28-án tartották meg a Polgári Olvasóegylet 30 éves jubileumát. Az évforduló Czeglédy György fõtanító, jó ideje már egyleti elnök ünneplése is volt.(34) 1893-ban a város 50 éves tanítói jubileuma alkalmából ismét õt köszöntötte.(35) Az év végén az ünnepelt kérte nyugdíjazását (36), s a tanévet még befejezve nyugalomba vonult. A következõ évben elhagyta a várost, fiához költözött Keszthelyre. Távozásával egy nagy tanító és közéleti egyéniséggel lett szegényebb Csorna. Tevékenysége nem merült feledésbe, mert 1907-ben (!) arany érdemkereszttel tüntették ki.(37)
Miközben a város Czeglédy fõtanítót ünnepelte, élénk oktatáspolitikai viták zajlottak. Ezek 1892-ben az iskolatanács újjáválasztásánál kezdõdtek. Ki válasszon? A városi képviselõtestület, mint iskolafenntartó - ezt mondta ki az 1876. évi XXXVIII. tc. -, vagy a katolikus hitközségi képviselõtestület, de mivel Csornán ilyen nincs, ennek hiányában minden katolikusnak legyen szavazati joga? A kérdés eldöntését a püspökre bízták.(38) A gyõri püspök az utóbbi álláspont mellé állt, s így került sor az iskolaszék megújítására. Elnöke Poller Ede plébános, alelnöke Majer Lajos járásbíró lett.(39)
Hajas Gyula fõszolgabíró kezdeményezésére még 1892 végén mozgalom indult egy felsõbb népiskola, esetleg polgári iskola létesítéséért, a vallás és közoktatási miniszterhez benyújtott kérvény formájában.(40) A minisztérium az iskola felállításának támogatását elutasította. Ekkor a fõszolgabíró a képviselõtestületnél próbálkozott, de ott is elutasításban részesült.(41)
Mások inkább a népiskolákat kívánták fejleszteni. Poller Ede iskolaszéki elnök egy-egy új tanítói állás létesítését kérte mindkét katolikus elemi iskola számára a városi képviselõtestülettõl. 1893. szeptember 23-án a testület a leányiskolának megszavazta a költségeket, mivel ott tanterem is rendelkezésre állt, a fiúiskola tanítói állásának ügyét bizottsághoz utalta.(42)
A viták során feltárultak a népiskolai oktatás hibái. Például a szorgalmi idõ - kis túlzással - csak öt-hat hónap volt, mert dolgozni mentek a gyerekek.(43) A tanulók munka miatti hiányzását bizonyítják a fiúiskolába történt beiratkozásokról közzétett adatok:(44)

1892/93-as tanév

osztály
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
szeptember
34
23
10
16
12
7
október
56
44
16
11
5
5
november
22
17
8
9
8
3
december
19
5
1
1
1
január
2
február
2
összesen
135
89
34
37
26
16

1893/94-es tanév

osztály
I.
II.
III.
IV.
V.
VI.
szeptember
49
18
9
8
7
4
október
58
26
6
10
6
5
november
43
20
30
15
5
10
december
1
1
összesen
150
65
45
34
18
19

Érdemes megnézni még a szorgalmi idõszak végét is. Ezt jól jelzik az évzáró vizsgák idõpontjai. 1891-ben: a leányiskolában április 28.(45), az izraelita elemi iskolában június 14 (46). 1893-ban: a leányiskolában április 27.(47), a fiúiskolában május 6.(48), az izraelita elemi iskolában június 25 és 27.(49) Vegyük hozzá a fentiekhez még a "...harmadfélezer egész napi mulasztást, melynek kimutatása csak október 1-el kezdõdik és április közepéig tart."(50)
A feltárt tények érzékeltették a változtatás szükségességét. Kialakult a megoldás módja: iskolabõvítés és önálló tanítói állások létesítése. Az elsõ feladat szervezésére bizottságot hozott létre a képviselõtestület.(51) A második kérdés rendezése a katolikus hitközség gyûlésén indult. Itt elõször is elkülönítették a kántori és az iskolamesteri állást, majd a canonica visitációban rögzített, a lakosok által a tanítónak fizetendõ naturáliákat váltották át készpénzre.(52) A város 1894. február 6-án tartott képviselõtestületi ülésén hozzájárult az iskolaszék javaslatához, hogy a Keresztény Iskolatestvérek tanítórendjét hívják meg Csornára.(53) Mivel az iskolatestvérek eddig Magyarországon nem tanítottak, befogadásuk körül vita keletkezett. A vitában a döntõ szó Zalka János dr. megyéspüspöké és a vallás és közoktatási miniszteré lett: "...ma a miniszter úr õ excellentiája élõszóval kijelenté, miszerint ha magyarok és magyarországi képesítésûek semmi akadály sem forog fenn az iskolatestvérek felfogadása ellen." Akik "... Csornára jönnek Magyarországon születtek, s diplomájukat az esztergomi kir. tanítóképzõ intézetben nyerték."(54)
Az építkezés is vitára adott okot, mivel a kijelölt bizottság földszintes iskolaépületet terveztetett. Pullmann János csornai építész mégis emeletes épület tervét nyújtotta be, majd az elutasítást követõen cikket írt a helyi sajtóban az emeletes épület mellett. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Csorna fõterére a század végén már nem illik földszintes középületet emelni.(55) A képviselõtestület felülbírálta bizottsága döntését, s pincével ellátott egyemeletes épületre írt ki tervezési pályázatot.(56) A pályázatot Vendler László csornai építész nyerte.(57) (Pullmann megelégedett az erkölcsi gyõzelemmel, a pályázattól távol maradt!)
Közben felmerült a leányiskolában mûködõ óvoda bõvítésének szükségessége is.(58) 1894-ben a bõvítésre a képviselõtestület 3.498 forintos elõirányzatot tervezett.(59) A két építkezést összekapcsolták, s a kivitelezést 30.825 forintért hirdették meg.(60) A versenytárgyalást a tervezõ nyerte, s a kivitelezés a régi épület bontásával június 8-án megkezdõdött.(61)
Miközben a fiúiskola megújítási ügyei zajlottak, az iparostanonc iskola meggyökeresedett városunkban. Soós Mihály premontrei kanonok, a keszthelyi akadémia volt tanára, az iparostanonc iskolai bizottság elnökének ügybuzgalma következtében az iskola szemléltetõ eszközökkel gyarapodott a Diósgyõri Állami Vasgyár és a Selmecbányai Erdészeti Akadémia adományából.(62) Az iskola harmadik tanévében (1893/94), bevezették a rajzoktatást.(63) A tanév végén megjelent az iskola értesítõje is. Az errõl írt cikkbõl tudjuk, hogy az elsõ osztályba 41, a második-harmadik osztályba 34 fõ járt.(64)
A katolikus iskolák építésén felbuzdulva az izraelita hitközség is iskolaépítésrõl határozott. Deutsch Samu, a hitközség elnöke 1894. március 6-án a képviselõtestülettõl 5.000 forintnyi segély megállapítását kérte a fenti célra.(65) Októberben a testület a tervek benyújtását kérte, majd október 27-i ülésén az építkezéshez hozzájárulását megtagadta, viszont az évi mûködési segélyt az adófizetés arányában 465 forintra emelte.(66)
1894 októberében készült el a fiúiskola. Ekkor érkeztek meg az iskolatestvérek is. A hat fõs tantestület a beiratkozásokat október 29-étõl fogadta.(67) Az intézményt nagy ünnepség keretében adták át november 15-én. A felszentelését dr. Zalka János megyéspüspök végezte.(68) A felfogadott tanítók személyenkénti tiszteletdíja évente 450 forint volt, a tanonciskolában való oktatásért egy tanévre összesen 300 forintot kaptak.(69) Az avatást követõen a csendes munkálkodás ideje jött el. A tanévzáró vizsgákat mindkét katolikus iskolában május elején rendezték. A leányiskolában a tanév során önállóan mûködött az I., a II. és a III. osztály, míg összevontan a IV-VI. osztály.(70) A fiúiskolában más volt a beosztás: I. osztály kezdõk, I. osztály haladók és II. osztály, a III. és IV. önálló, az V-VI. összevont osztály. A lakosok elégedettek voltak a tanítással. Egy gazda szerint: "Úgy járunk nemsokára, hogy vidékrõl kell õrzõ gyerekeket fogadnunk, mert a mieinket bottal kell kivernünk, s még akkor is elszöknek az iskolába."(71)
A lakosság száma a századfordulóra jelentõsen emelkedett. 1880-ról 1900-ra, húsz év alatt több mint 1750 fõvel. Természetes a gyermeklétszám emelkedése is. Nem véletlenül írta a helyi lap már 1898-ban azt az iskolákról, hogy "zsúfolásig telve vannak növendékekkel", és ideje bõvítésükre gondolni.(72) 1899-ben dr. Kokas Lajos járásorvos állapítja meg ugyanezt a katolikus iskolákról, és csak az izraelita iskolát találja megfelelõnek.(73)
1901-ben alakult meg a Csornai Gyermekmenhely Egyesület. Nevével ellentétben nem árvákat gondozott, hanem óvodáskorú gyermekek nyári foglalkoztatását oldotta meg, az Isteni Megváltó Leányai szerzetesnõk közremûködésével. Célját így fogalmazták meg: "...a szegénysorsú iparos és földmívelõ nép 2-6-éves gyermekeit a legszorosabb munkaidõ alatt, július, augusztus hónapokban közös otthonban összegyûjtik, s azokat felügyelet alatt gondozásban részesítik."(74) Az egyesület céljaira dr. Kuncz Adolf prépost és Sugár Sándor nagybérlõ - aki már kapuvári tartózkodása alatt is alapított ilyen intézményt - négy-négy ezer koronás alapítványt tett. Rajtuk kívül Csorna város és más magánosok felajánlás és gyûjtés útján támogatták a "menhelyt".(75)
Csorna község mûvelhetõ földterülete a múlt század végén 16.371 kh. volt. Csak kis része (2240 kh) volt paraszti birtok. A nagyobb részével két nagybirtokos, a premontrei rend (1724 kh) és az Eszterházyak (12.207 kh) rendelkezett. Az utóbbi birtokot két nagybérlõ bérelte. A Csornától távol esõ szántóterületen kiépítették a terület központját, a "majort". A cselédség itt élt, közvetlenül a munkahelyén. A kint élõk Csorna lakosságának 15-20 %-át tették ki.(76) A majrok közül a legnagyobbak 1894-ben: Csatár-sziget (ma Csatárimajor) 106 fõ, Földsziget 139 fõ és néhány kilométerre Csornától Pálmajor 144 fõ.(77)
1900 áprilisában írta a Rábaközi Közlöny: "Acsalagon - Csorna filiája - 26-án volt az iskolai vizsgálat. 145 tanköteles gyermek van egy teremben egy tanítónál. (!) Földszigetrõl és Csatáriból annyi gyermek jár, hogy külön-külön egy-egy iskolát benépesíthetnének."(78) Néhány év múlva mindkét településen a bérlõk uradalmi népiskolát létesítettek. A csatárimajorit 1906 szeptemberében avatták.(79) Az 1906-os egyházmegyei Schematismusból tudjuk, hogy 56 mindennapos és 22 ismétlõ tankötelezettje volt a településnek. Földszigeten a mindennapos iskola tankötelezettjeinek száma 61, az ismétlõé 18.(80) E két népiskola megjelenésével a csornai népiskolai hálózat öt tagúvá növekedett.
Századunk elsõ évtizedének végén megromlott a város viszonya a fiúiskolában tanító iskolatestvérekkel. Ez következménye lehetett annak a "húsz botütés"-nek, mellyel 1910-11-ben a helyi sajtó bõségesen foglalkozott.(81) Fõ gond mégis az, hogy a rend, tagjai közül nehezen tudta biztosítani a szükséges oktatói létszámot. 1913. március 29-i levelében az iskolaszék nyolc okleveles tanítót kért az iskolatestvérektõl. A válasz az iskolatestvérek elöljárójától április 3-án érkezett, hogy tudják biztosítani a nyolc fõt, de csak úgy, hogy abból három iskolatestvér, a többi világi tanító. Április 12-én viszont arról értesítette az elöljáró az egyházközséget, hogy az 1894. évi egyezséget kénytelen felmondani - okokat nem írt - és ebbe már a gyõri püspök is beleegyezett. (82) A kialakult ellenszenvet legjobban Várady Lipót gyõri püspök levele tükrözi, melyet a világi tanítók megválasztása elõtt írt az egyházközség tanácsának, amely az iskolaszék szerepét is betöltötte(83): "...Csornán olyan világi tanítónak alkalmaztatását, aki elõbb iskolatestvér volt, a kath. közérzület szempontjából nem tartom megengedhetõnek s azért ilyennek megválasztását sem erõsíthetem meg."(84)
Az iskolatestvérek utolsó tanévérõl fennmaradt egy kimutatás a fiúiskola tanulóiról:(85)

I.a.
I-II.b.
II.a.
III.
IV.
V-VI.
összesen
89
63
I. 32
II. 31
72
127
84
82
517

A fiúiskolánál meghirdetett hat tanítói állásra 59 jelentkezõ volt. Az egyházközségi tanács (iskolaszék) 1913. június 19-i ülésén az állásokra fiatal embereket választott.(86) A hat fõbõl négynek ismerjük az életkorát: 24, 28 és két 31 éves. Az igazgató tanító - az egyházmegyei hatóság 1907-ben rendelte el ennek a címnek a használatát - Ehrenwert Hugó lett. 1913 augusztusában engedélyt kapott az iskolaszék a hetedik, majd egy év múlva a nyolcadik tanítói állás megszervezésére. Az iskolaszék meghatározta azt is, hogy a tanítás szeptember elsején kezdõdjön és lehetõleg június 15-ig tartson a mindennapi és az ismétlõ iskolában is.(87)
1914-ben kitört a háború. A katonaság az éppen felépült kórház mellett 1914 õszén a fiúiskolát is laktanyának foglalta le. A tanítás helyiség hiánya miatt felváltva folyt, de csak az elsõ és második osztályosoknak.(88) Pontosan mikor normalizálódott a helyzet, azt nem tudjuk. A tanítókat is sorra hívták be katonának. A behívottak helyére helyettesként elsõsorban tanítónõk kerültek. Az összeomlás után két tanító kapcsolódott be a helyi forradalmi eseményekbe (Bodnár Alajos, Gallácz Jenõ), õket késõbb fegyelmi úton elbocsátották.(89)
A fiúiskolában 1922-ben megszervezték a kilencedik tanítói állást is. Ezt követõen viszont a háború utáni válság hatására a VKM miniszter ideiglenesen két állást beszüntetett. Ebbõl az egyiket 1927 szeptemberétõl, a másikat a következõ éven újra be lehetett tölteni. Az egyházközség tanácsa (iskolaszék) már 1828-ban kérte a tizedik állást.(90) A miniszteri elutasítást és indokait a vármegyei tanfelügyelõ közölte: " Ugyanis az iskola 9 tanítós 427 tanulóval (átlag 47 tanuló). Ugyanott r.kath. leányiskola is van 8 tanító és 392 tanulóval (49-es átlag). A fiúiskolában 1 osztály (V-VI) a leányiskolában 2 osztály IV. és V-VI. zsúfolt, mert a nemek szerint elválasztott (szerzetesi iskola) csoportok vagy túl nagy, vagy pedig csak 38-40-es osztályokat tesznek lehetõvé. A négy II. osztályban az 1930/31. tanévben összesen 175 lesz a létszám. Ezt egyetlen közös osztály létesítésével 3 tanító zsúfoltság nélkül oktathatja s így a fiúiskolánál 9 tanító elegendõ lévén, az állás betöltése ez idõ szerint mellõzendõ."(91)
1941-ben vonult nyugalomba a fiúiskola igazgató-tanítói székébõl Énekes (Ehren-werth) Hugó. Vele egy újabb nagy tanítóegyéniség távozott a pályáról. Az iskolavezetés és a kántorság mellett számos közéleti funkciót is betöltött: leventeoktató, az ifjúsági egyesület elnöke, a Csornai Iparos Dalkör és Fúvószenekar karnagya.(92)
Hajas Gyula fõszolgabíró már 1893-ban polgári iskola létesítésének eszméjét vetette fel.(93) Létesítését akkor elutasították. A háború elõtt, 1913-ban és 1914-ben többen is magán polgári iskolát kívántak létrehozni. A város támogatta a kezdeményezéseket, tájékozódott az országban hasonlóan mûködõ iskolákról, majd tantermek bérlésére tett ígéretet, sõt taneszközöket is rendelt (94), de a háború miatt egyik terv sem valósult meg. Végre 1921-ben városunk állami polgári fiúiskolát kapott, azzal a feltétellel, hogy "... az iskola felépítésérõl, berendezésérõl és az évi dologi kiadások viselésérõl a község tartozik gondoskodni."(95) Az elsõ két évfolyamnak a fiú elemi iskola adott helyet, de rövidesen szükségessé vált az önálló iskolaépület elkészítése. Az épület terveit Czéh Kálmán budapesti építész készítette, oly módon, hogy az részenként is megvalósítható legyen. A község csak a szükséges tantermeket és az igazgatói lakást tudta felépíttetni. 1924-ben készült el.
A fiúpolgári megvalósulása után felmerült egy leánypolgári iskola létesítésének eszméje is. Ehhez püspöki engedéllyel a Kokas József gyõri kanonok hagyatékából épült árvaházat (1904) alakították át polgári leányiskolává. Elsõ tanévét 1925/26-ban tartotta az iskola. Az intézményt az Isteni Megváltó Leányai szerzetesnõk vezették. Mivel az árvaház épülete kicsinek bizonyult, 1926-ban 45.000 pengõ költséggel bõvítették.(96) Az iskolához internátust is létrehoztak.
A polgári iskolák a "kisemberek" gyermekei számára biztosítottak magasabb mûveltséget. A végzetteket számos pálya várta: például postai, vasúti munkakörök, továbbtanulási lehetõségük nyílt különféle szakiskolákban, tanítóképzõkben, esetleg különbözeti vizsga után gimnáziumokban.
1930-tól mûködött városunkban a premontrei rend Hittudományi Fõiskolája, 1950-ig, a rend feloszlatásáig. Négy évig képezték itt a fiatal teológusokat filozófia, hittudomány, társadalomtudomány, lélektan és más tárgyakban. 1940-ben tíz, 1945-ben kilenc hallgatója volt az intézménynek.(97)
Csorna újabb oktatási intézménnyel gazdagodott 1938-ban, téli gazdasági iskolát kapott. Ezzel régi vágya teljesült a város és a környezõ községek gazdatársadalmának. Már 1892-ben ezt írták: "... Csornán is élénk a kívánalom valamely szakiskola felállítására, a hova nézetünk szerint kertészeti szakkal egybekötött földmívesiskola kellene."(98) Az iskola épülete az 1939/40-es tanévre készült el (két tanterem, egy gyakorlati terem és kiszolgáló helyiségek). Csorna község 5.000 pengõvel, telekkel, kút készíttetésével, a világítás és a fûtés költségeinek vállalásával járult hozzá a létesítmény megvalósításához.(99) A környezõ községek alapítványi helyeket hoztak létre. Az iskola tanulói a kétéves tanulmányi idõ végén végbizonyítványt kaptak, s "... jogot szereztek az aranykalászos gazda cím viselésére."(100) A tanulók november elejétõl március közepéig elméleti képzésben részesültek (növénytermesztés, állattenyésztés, kertészet, szõlõmûvelés, magyar nyelv és mennyiségtan), majd gyakorlatát mindenki a saját gazdaságában folytatta, melyet a tanárok látogatásaikkal segítettek, ellenõriztek. 1942-ben elkezdõdött az iskola kollégiumának építése. A már majdnem kész épületet és az iskola épületét 1944 õszétõl a háborús események alatt hadi célokra használták. A rongálások miatt az épületet újra be kellett fejezni.
1943-ban jött létre a csornai népiskolai hálózat utolsónak alakult tagja, az Evangélikus Elemi Népiskola. Az egy tanerõs, egy tantermes iskola az 1930-ban épült templom mellett mûködött. Tanulóinak létszáma 22-25 fõ között volt. Az iskola 1948-ig, államosításáig állt fenn. Ez idõ alatt egyetlen tanítónõje Balogh Kálmánné (Takács Irén) volt.(101)
Az 1944-45-ös év fordulója a város háborús idõszaka. Az oktatási intézményeket a magyar, a német, majd a szovjet hadsereg foglalta le laktanyának, vagy kórháznak. A front átvonulása után (1945. március 28.) az április 10-én alakult Nemzeti Bizottság már elsõ ülésén foglalkozott az iskolák ügyével: úgy rendelkezett, hogy a le nem foglalt iskolákat ki kell takarítani és a tanítást meg kell kezdeni. "A tanítók is meg vannak erõsítve állásukban és illetményüket a község elöljárósága biztosítja."(102)
A Csornához tartozó Földsziget uradalmi iskolája a háborús viszonyok következtében leégett. Az iskola gondnoksága a Nemzeti Bizottsághoz fordult, amely a felépítésrõl döntött. Az építkezés vezetésével a községi elöljáróságot bízta meg, s egyben utasította: "... hogy a szakminiszternek tegyen jelentést az iskola megépítésérõl, tekintve, hogy az iskolafenntartó ki lesz a jövõben, még nem tudható, mivel uradalmi iskoláról van szó és a 600/1945. M.E. sz. rendelet alapján a nagybirtok megszûnt. ...Csorna község az építési költséget csak elõlegezi. ... Az összes fuvarköltségeket az építkezéshez Földsziget major köteles szolgáltatni." A tanító illetményeit "... a község ugyancsak a jövõbeli iskolafenntartó terhére 1945. április 23-tól visszamenõleg elõlegezi."(103)
Csorna képviselõtestülete 1945. júliusában alakult újjá, s ezt követõen elsõsorban már ez a szervezet foglalkozott az iskolák ügyeivel. Októberi ülésén három tanítói állást szervezett. A fiúiskolánál kettõt, a leánynál egyet. Indokai: A tanulók létszáma tanítónként 60 fölé emelkedett, s az új rendelkezések szerint maximum 50 lehetett.(104)
Az oktatás újraindításának egyik jelentõs kérdése volt a földszigeti és a csatárimajori uradalmi iskolák helyzetének rendezése. A képviselõtestület felekezeti iskolának nyilvánította õket úgy, hogy a község vállalta az összes dologi kiadást.(105) Augusztusban már arról döntöttek, hogy Csatárimajorban második tanítói állást szerveznek, mert a tanulók száma meghaladta a 70-et!(106) A csatárimajori iskola 1967-ig, a földszigeti 1972-ig mûködött.
A magyarországi szuperinfláció az oktatási intézmények helyzetét is nehezítette. Jól mutatja a helyzetet a község hozzájárulásának rohamos emelkedése a polgári fiúiskola dologi kiadásaihoz. 1944-ben 3.800 pengõ, 1945-ben 237.900 pengõ, 1946-ra viszont már 3,800.000 pengõt, az 1944-es ezerszeresét tervezték.(107) Márciusban már terményben számolt az önkormányzat a gazdaképzõ iskolánál jegyzett községi alapítvány díjának megállapításakor. Az 1938. évi 150 pengõs összeg az akkori árakhoz viszonyítva 5 q búzának felelt meg, ezért úgy döntöttek, hogy a szeptember elsején fizetendõ összeg is 5 q búza árának feleljen meg.(108)
Az 1940-es évek közepének legjelentõsebb helyi társadalmi változása a földosztás volt. Közel 600 földigénylõ jutott 8-12 kh földhöz, s megszûnt a város határában a nagybirtok.
A város intézményrendszerének átalakulása leghamarabb az oktatásügy területén történt meg. Már az 1940. évi 20. tc. bevezette a nyolc osztályos népiskolát. A leányiskolában 1940/41-es tanévben már mûködött összevont 7-8. osztály. 1946-ban a nyolc osztályos általános iskola tulajdonképpen azt eredményezte, hogy összeolvadt a leány elemi és polgári iskola, a fiú polgári és a fiú elemi pedig önálló általános iskolává alakult. A nyolcosztályos általános iskola bevezetésével bõvült a most már alsófokúnak számító képzésben résztvevõk köre.
Csorna képviselõtestülete 1946. június 27-i ülésén határozatot fogadott el a premontrei kanonokrend bekapcsolásával történõ nyolc osztályos gimnázium létesítésérõl. Fontos indokul szolgált a lebombázott Gyõr és Sopron helyzete, a rábaközi lakosság igénye és a premontrei tanítórend hozzáállása.(109) Végül a már megszületett általános iskola miatt a gimnázium nem lehetett nyolcosztályos. A minisztérium 1947. március 14-én kibocsátott iratával engedélyezte a Csornai Premontrei Gimnázium mûködését. Az engedélyt követõen szerzõdést kötött a prépostság és Csorna község (a környezõ községek nevében is) az intézmény mûködtetésérõl, fenntartásáról. A tanítás az 1947/48-as tanévben kezdõdött meg. A következõ tanévet az intézmény az iskolák államosítása miatt már nem rendi gimnáziumként folytatta. 1950-ben a premontrei rendet is feloszlatták.
Az államosított gimnázium fokozatosan megkapta a volt állami polgári iskola épületét. Mind osztályok, mind tanulólétszám tekintetében folyamatosan gyarapodott. Az 1950/51-es évtõl az elsõ osztály már két tanulócsoporttal indult. A növekvõ létszám miatt az 1953/54-es tanévben új épületet építettek a régi helyébe. Az 1960-as évektõl már négy párhuzamos osztálya mûködött az iskolának. Közben többszöri profilmódosításra is sor került. 1960-69-ig a gimnázium mellett mezõgazdasági szakközépiskola, 1970-81-ig közgazdasági szakközépiskola is mûködött.(110)
Az 1938-ban létrejött téli gazdasági iskola 1949-ig folytatta korábbi tevékenységét. Az 1950/51-es tanévtõl lett középiskola. Elõbb 3 éves állattenyésztési technikum, majd 4 éves (1954) mezõgazdasági technikum, két tagozattal: növénytermesztés és állattenyésztés. 1968/69-es tanévtõl kezdte meg tanulmányait az elsõ két szakközépiskolai osztály. Jelentõs szakmai irányváltás az 1969/70-es tanévtõl következett be, amikor a hagyományos növény- és állattenyésztés mellett, mezõgazdasági gépészeti szak indult. A változások idõszakában az iskola létesítményekben is bõvült. 1968-ban felépült a mai iskolaépület. 1970-ben a gépész képzés céljaira gépmûhely épült.(111)
Nehezebb sors jutott az iparitanonc iskolának. 1951-ben megszûnt. Az újjáalakulása 1955-ben ugyanabban az iskolában, a fiúiskolában kezdõdött meg, ahol már egyszer létrehozták. 1955-73-ig több néven, albérletben, szakmunkásképzési céllal mûködött. Ezen idõszakban az intézmény 6 osztályába 200 körüli tanuló járt.
Az általános iskolák egyesítésére 1948 augusztus 3-án került sor Pánczél Ferenc tanügyi tanácsos közremûködésével. Összevonták a volt rk. általános fiúiskolát és az állami (volt polgári) általános fiúiskolát, valamint a volt rk. leányiskolát és az evangélikus népiskolát.(112) A fiúiskola 1949-tõl egy szakaszosan átadott önálló épülettel bõvült (a mai alsótagozat). 1969-ben egy konyha és egy ebédlõ épült. A leányiskolához ugyanebben az évben két új tantermet építettek. 1954-ben indult a napközi. Kezdetben a két iskolának közös intézménye volt, majd 1970-tõl különvált.(113) 1962-tõl mindkét iskola koedukált lett. Az 1960/61-es tanévtõl 13 tanulóval a leányiskolában indult el a gyõri kisegítõ iskola kihelyezett osztálya. Az 1971/72-es tanévtõl a mai Széchenyi iskola egyik épületében folyt a csökkent képességû gyermekek oktatása.
A volt polgári iskolában kezdte meg mûködését a Dolgozók Állami Általános Iskolája 1947-ben.(114) Késõbbi szervezésében, irányításában kiemelkedõ szerepet játszott Cseh Lászlóné, aki az 1970-es években is vezette az intézményt. 1975-ig közel kétezren szereztek benne alapfokú végzettséget.(115) A 80-as években már csak két-három évente indult egy-egy kislétszámú osztály.
1971. április 25-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Csornát várossá nyilvánította. Ezzel a település térségi centrum szerepe a városi rangban is megfogalmazást nyert. Csorna várossá válását követõen mintegy másfél évtizedes intenzív fejlõdési szakasz köszöntött be. Az iparban foglalkoztatottak száma háromszorosára nõtt. Az oktatás, a kereskedelem, a vendéglátás több mint 400 munkahellyel bõvült. 1971-tõl több lett a beköltözõ, mint az elvándorló. A Csornán munkahelyet találó bejárók száma megnõtt. A környezõ 15 községbõl eljárók többsége itt talált munkát.(116)
Csorna intézményhálózatának nagy része a várossá válást követõ évtizedekben nyerte el mai formáját. Legjelentõsebb fejlesztések az óvodai hálózatban történtek. Ekkor épült a Szent István téri, a Kossuth utcai (részben) és a kiscsornai óvoda. Az óvodák gyakorló helyei lettek az 1978-79-es tanévben a Hunyadiban indult középfokú óvónõképzésnek.
Az alapfokú iskolahálózat legjelentõsebb beruházása egy új, nyolc tantermes, tornateremmel ellátott iskola felépítése volt. Ezt az iskolát sajnos bõvítésként a mai Széchenyi István Általános Iskola kapta. Így alakult ki az az egészségtelen arány, hogy ebbe az iskolába jár az alsó fokon tanulók 63-65 %-a. A 70-es évek elsõ felében a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola is tantermekkel bõvült. A tárgyi feltételek bõvülése mellett jelentõsen modernizálódott az oktató-nevelõ munka is. Az intézményekben kialakult a szaktantermi rendszer. Folyamatossá vált a tehetséges tanulókkal való foglalkozás, a szakkörök mûködtetése, a lemaradók korrepetálása, segítése. Mindkét iskolában gyermekszervezet (úttörõcsapat) tevékenykedett, iskolaújság jelent meg (Széchenyi: Ebadta, Rákóczi: Csipogó). Az iskolákban jeles személyiségek is tanítottak: Így a Rákóczi iskolában Kóbor István (1929-1994) igazgató, majd vezetõ szakfelügyelõ, festõmûvész. A Széchenyi iskolában Hudy Endre nyugalmazott igazgató, aki 1979-ben megkapta a pedagógustársadalom legrangosabb szakmai kitüntetését, az Apáczai Csere János díjat.
Az 1976/77-es tanévtõl ismét a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába kerültek vissza a csökkent képességû gyermekek osztályai. 1978-ban végzett elõször nyolcadik osztály. A következõ évben kisegítõ tagozattá szervezõdtek az eddigi kihelyezett osztályok. 1981 õszén Dr. Légrády Gáborné vezetésével önálló Kisegítõ Iskolává vált a tagozat. Ezzel egy újabb intézmény jött létre városunkban. 1988-ban az Arany János utcai volt bölcsõde épületét alakították át, és toldották meg egy új épületszárnnyal az iskola céljaira. Emeleti tornaterme 1990-ben készült el. Az iskola 1991. október 22-én, az önállóvá válásának tizedik évfordulóján, Arany János nevét vette fel.
1964-ben a Gyõri Zeneiskola kihelyezett tagozata kezdte meg mûködését a Bodnár Alajos (Széchenyi) iskolában. Elsõ önálló épülete 1982-tõl a premontrei rendház déli szárnyában volt. Mai épületébe (Szent István tér 1.) 1990-ben költözött. Ekkor vette fel Kerényi György nevét. Kerényi György (1902-1986) zeneszerzõ, népzenekutató városunk szülötte.
A város középiskolái közül legnagyobb múlttal a gimnázium rendelkezik. A várossá válás idõszakában Közgazdasági Szakközépiskola is mûködött falai között (1970-81). 1978-ban kezdte meg az intézmény a középfokú végzettségû óvónõk képzését. 1987-ben a gimnázium a 85-ös fõútvonallal párhuzamos déli oldalán új szárnnyal bõvült.
Változás következett be a Csukás Zoltán Mezõgazdasági Szakközépiskola életében is. A szakközépiskolában 1978-ban bevezették a növénytermesztõ gépészek képzését, ezzel a korábbi gépész szak tovább specializálódott. Ismét megindult a technikusképzés 1987-ben. Az ide járó tanulók négy év után érettségiznek, s az ötödik év végén teszik le a mezõgazdasági gépész technikusi minõsítõ vizsgát. Ezekkel a változásokkal az iskola a nagyüzemi mezõgazdaság igényeinek megfelelõen teljesen áttért a gépész képzésre. Közben 1985-tõl könyvtár, számítástechnikai és fizikai szaktanterem kialakítása történt meg. 1989-ben az iskola, alapításának 50. évfordulóján korszerû tanmûhellyel és tornateremmel bõvült.
A szakmunkásképzés a várossá válást követõen központi intézkedésre elvesztette önállóságát. Elõbb a gyõri Kossuth Lajos Ipari Szakmunkásképzõ Intézet (1973-81), majd a kapuvári intézet kihelyezett tagozata (1981-86). Közben 1977-ben az intézmény önálló épületet kapott. Kováts Gyula tagozatvezetõ harcot kezdett az önállóság elnyeréséért. Ennek elsõsorban létszámbeli akadályai voltak. Átmeneti megoldásként az iskolát a Csukás Zoltán Mezõgazdasági Szakközépiskolával vonták össze 1987-ben. Ettõl kezdve a szakmunkásképzõ önálló tantestülettel és elkülönített költségvetéssel rendelkezett. Teljes intézményi önállósítására másfél év múlva került sor. 1989. VIII. 1-tõl büszkén viseli a nevet: 408. sz. Ipari Szakmunkásképzõ Iskola, Csorna. Városunk új intézményének elsõ igazgatója Kováts Gyula lett, akinek nem adatott meg, hogy az iskola tevékenységét kibontakoztathassa, mert a következõ éven, fiatalon elhunyt.
Ma (1996) a város 3 óvodával rendelkezik, amely öt épületben mûködik. Az óvodába járók száma: 427, az óvodai csoportok száma: 20. Általános iskolája Csornának három van, kettõ önkormányzati, egy magán (katolikus). Az önkormányzati iskolák közül az egyik általános iskola és speciális szakiskola (Arany J.) - csökkent képességû gyermekek számára -, amely nemcsak a város, hanem a környezõ községek igényeit is szolgálja.

iskola
tanulók száma
tanulócsoportok száma
önkormányzati:
Arany János
125
12
Széchenyi István
718
32
katolikus:
II. Rákóczi Ferenc
418
22

Három középiskolája van a városnak. A Csukás Zoltán Mezõgazdasági Szakkö-zépiskola mg-i gépésztechnikus, mg-i gépjavító és karbantartó, valamint általános mg-i szakon oktat. A Hunyadi János Gimnázium, Óvónõképzõ és Pedagógiai Szakközépiskola négy- és hatosztályos gimnáziumi oktatást, óvónõképzést és pedagógiai alapképzést folytat. Az Ipari Szakmunkásképzõ Intézet esztergályosokat, géplakatosokat, szobafestõ-mázolókat, kõmûveseket, nõi ruhakészítõket és vegyesbolti eladókat képez.

iskola
tanulók száma
osztályok száma
Csukás Zoltán
225
9
Hunyadi János
szakközépiskola
178
6
gimn. 4 osztályos
202
8
gimn. 6 osztályos
33
2
Szakmunkásképző
225
8
Arany J. speciális szakiskola
31 gazdaasszony és tömegcikkgyártósori lakatos

A Kerényi György Zeneiskola a város és a környezõ települések fiataljainak zenei képzését látja el. Hallgatóinak száma 9 tanszakon 211 fõ. (Valamennyi oktatási adat 1995. október 1-i állapotot tükröz.)
A város oktatási intézményei - különösen a középiskolák - a gyermeklétszám csökkenése miatt napjainkban túlélésükért küzdenek. Megpróbálják vonzóvá tenni magukat. Így például a Hunyadi Gimnázium a középfokú óvónõképzésnek az oktatási törvény által elrendelt megszüntetése miatt pedagógiai szakközépiskolát és hat osztályos gimnáziumot indított. A Csukás Zoltán Szakközépiskola egyik gépész szakával felhagyva ismét megkezdte az általános mezõgazdasági szakon az oktatást. Bízva abban, hogy az átalakult mezõgazdaságnak erre nagyobbak lesznek az igényei.
Csorna oktatástörténetét áttekintve elsõsorban az intézményhálózat változásairól, a városnak a fejlesztésben vállalt tevékenységérõl adtam számot. Keveset foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy az egyes iskolák mit és hogyan tanítottak. Úgy érzem ezek a kérdések terjedelmi okok miatt elsõsorban iskolatörténetekben dolgozhatók fel. A rendelkezésre álló forrásanyag - fõleg az újabb korokról - bõséges, van tehát mit kutatni. Írásom remélhetõleg másokat is kutatásokra ösztönöz.


Jegyzetek:

(1) Oszvald Ferenc: Adatok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhen. Mûvészettörténeti értesítõ. 1957. 240.
(2) Horváth Tibor Antal: Belitzky János: A csornai premontrei prépostság alapítása és birtokszerzeményei a nemzetségi kegyuraság korában. Recenzió. Vasi Szemle, 1937. IV. évf. 194.
(3) Oszvald F. i.m. 241
(4) Lõrinc Imre: A Rábaközi Fõesperesség egyházlátogatási jegyzõkönyvei 1659-bõl. Arrabona 16. (1974), 239.
(5) Varga Imre: A Rábaközi Fõesperesség egyházlátogatási jegyzõkönyvei 1696-97-bõl. Arrabona 14. (1972), 300.
(6) Gaál Zoltán: Csorna (iskolái-értékei-nevezetességei). Gyõr, 1994. 26.
(7) Drinóczy György: Böngészet Sopron vármegye történetéhez (kézirat). Csorna, 1830-1847.
(8) U.o.
(9) U.o.
(10) Kosáry Domokos: Mûvelõdés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1980. 484.
(11) Dominkovits Péter: Nemesi birtoklás - közigazgatási határok (Adatok a nyugat-dunántúli nemesség XVIII. századi társadalomtörténetéhez). In.: Házi Jenõ emlékkönyv (szerk.: Dominkovits Péter - Turbuly Éva). Sopron, 1993. 323.
(12) Gaál Z. i.m. 27.
(13) Varga I. i.m. 300.
(14) Soós Imre: Képek a sopronmegyei jobbágyközségek történetébõl. In.: Õsi sopronmegyei nemzetségek (szerk.: Horváth László). Sopron, 1941. 136.
(15) U.o.
(16) Gaál Z. i.m. 29.
(17) U.o.
(18) U.o. 69.
(19) Pájer Imre: A Széchenyi István emlékére alapított Csornai Polgári Olvasókör. Soproni Szemle, 1991/3. 217.
(20) Németh Ferenc: Kimutatás a sopron-mosonmegyei tankerület 1872-ik évi népiskolai állapotáról, s a hivatalban lévõ néptanítók s tanhatósági személyek névtára. Sopron, 1872. 12.
(21) U.o. 13.
(22) Évi jelentés a sopronmegyei iskolatanács 1873-ik évi mûködésérõl s a tankerületi népoktatás állapotáról. Sopron, 1873. 38. sz. Csorna
(23) U.o.
(24) Sopron, 1874. aug. 29.
(25) Rábaköz, 1891. nov. 15.
(26) Gaál Z. i.m. 60.
(27) U.o. 59.
(28) Pájer Imre: A csornai egyesületek élete (1802-1905). Gyõri Tanulmányok 14-15. (1994). 188.
(29) U.o.
(30) Rábaköz, 1892. jún. 5.
(31) U.o. 1890. nov. 9.
(32) U.o. 1891. jún. 21.
(33) U.o. 1891. jún. 28.
(34) Lásd a 19. számú jegyzetet. 218.
(35) Lásd a 28. számú jegyzetet. 189.
(36) Csorna, Kapuvár és Vidéke, 1893. dec. 9.
(37) Rábaközi Közlöny, 1907. aug. 11.
(38) Rábaköz, 1892. júl. 10.
(39) U.o. 1892. júl. 17.
(40) U.o. 1892. okt. 2.
(41) Csorna, Kapuvár és Vidéke, 1893. nov. 11.
(42) U.o. 1893. szept. 30.
(43) U.o. 1893. okt. 14.
(44) U.o. 1893. dec. 9.
(45) Rábaköz, 1891. máj. 10.
(46) U.o. 1891. jún. 21.
(47) Csorna, Kapuvár és Vidéke, 1893. máj. 6.
(48) U.o.
(49) U.o. 1893. jún. 10.
(50) U.o. 1893. dec. 9.
(51) U.o. 1893. nov. 11.
(52) U.o. 1894. jan. 27.
(53) U.o. 1894. febr. 17.
(54) U.o. 1894. máj. 12.
(55) U.o. 1894. márc. 3.
(56) U.o. 1894. márc. 10.
(57) U.o. 1894. ápr. 7.
(58) U.o. 1893. dec. 9.
(59) U.o. 1894. ápr. 21.
(60) U.o. 1894. jún. 2.
(61) U.o. 1894. jún. 16.
(62) U.o. 1892. dec.24.
(63) U.o. 1893. okt. 28.
(64) U.o. 1894. jún. 23.
(65) U.o. 1894. márc. 10.
(66) U.o. 1894. nov. 3.
(67) U.o. 1894. okt. 27.
(68) U.o. 1894. nov. 17.
(69) Gaál Z. i.m. 34.
(70) Csorna, Kapuvár és Vidéke, 1895. máj. 4.
(71) U.o. 1895. máj. 11.
(72) Csornai Hírlap, 1898. jan. 8.
(73) Rábaközi Közlöny, 1899. okt. 1.
(74) Pájer Imre: A Csornai Gyermekmenhely Egyesület alapítása. Honismeret, 1992/3. 78.
(75) U.o.
(76) Bertha Árpád: Csorna és vonzáskörzetének gazdaságföldrajzi értékelése (Kézirat). 1982. 87.
(77) Schematismus venerabilis cleri almae diocesis Jaurensis. Gyõr, 1894. 106.
(78) Rábaközi Közlöny, 1900. ápr. 29.
(79) U.o. 1906. szept. 9.
(80) A gyõregyházmegyei katholikus tanítóképezdék, népiskolák és óvodák 1906-ban. In.: Schematismus venerabilis cleri almae diocesis Jaurensis. Gyõr, 1906.
(81) Rábaközi Közlöny, 1910. dec. 1.; 1911. márc. 9.
(82) Soproni Levéltár (továbbiakban: SVmL) VIII/116. Csornai r.k. Elemi Népiskola iratai (továbbiakban: Népisk.). Kivonat a Csornai r.k. Hitközség egyháztanácsának 1913. évi április hó 20-án tartott gyûlésének jegyzõkönyvébõl
(83) U.o. Pákor Adorján elnök levele. 31. sz. "Az iskolaszék gyanánt szervezett r.k. hitközségi tanács..."
(84) U.o. Várady Lipót gyõri püspök levele. 1913. jún. 7. 794. isk. sz.
(85) U.o. A Csornai r.k. Fiúiskola tanulóinak kimutatása az 1912/13-as tanévrõl
(86) U.o. Egyházközség tanácsának jegyzõkönyve 1913. jún. 19.
(87) U.o.
(88) U.o. Egyházközség tanácsának jegyzõkönyve 1914. nov. 11.
(89) U.o. Egyházközség tanácsának jegyzõkönyve 1922. aug. 20.
(90) SVmL. VIII/116 Népisk. Kivonat a r. kath. egyházközségi tanács 1828. május 6-án tartott gyûlésének jegyzõkönyvébõl
(91) U.o. Sopron vármegye és Sopron sz. kir. város kir. tanfelügyelõje 1930. szept. 3. 2164/1930.
(92) Soproni és Sopronmegyei Fejek (szerk.: Halász H. Imre). Sopron, 1930. 203.
(93) Csorna, Kapuvár és Vidéke, 1893. okt. 14.
(94) SVmL V/14. Csorna. 65.cs. Községi igazolás 1913. máj. 30.
(95) SVmL V/14. Csorna. 65.cs. Csorna község folyamodványa a pénzügyminiszterhez. 1923. aug. 1.
(96) Gaál Z. i.m. 63-64.
(97) SVmL V. Csorna. Jelentés 1945. ápr. 22.
(98) Rábaköz, 1892. máj. 1.
(99) SVmL V/14. Csorna. 65.cs. Szerzõdés a téli gazdasági iskola létesítésének tárgyában. 1938. jún. 12.
(100) Építõkövek. A Csornai Csukás Zoltán Mezõgazdasági Szakközépiskola története (szerk.: Varga Lajos). h.n. 1988.
(101) Gaál Z. i.m. 68.
(102) Csornai Nemzeti Bizottság jegyzõkönyvei. 1945. ápr. 10. 7/1945. Nsb. sz.
(103) U.o. 1945. júl. 5. 72/45. Nsb. sz.
(104) Csorna község képviselõtestületének gyûlési jegyzõkönyve az 1945. évrõl. 1945. okt. 11. 54/45. kgysz.
(105) Csorna község képviselõtestületének gyûlési jegyzõkönyve az 1946. évrõl. 1946. jan. 12. 1/1946. kgysz.
(106) U.o. 1946. aug. 22. 127/1946. kgysz.
(107) U.o. 1946. jan. 23. 23/1946. kgysz.
(108) U.o. 1946. márc. 29. 70/1946. kgysz.
(109) U.o. 1946. június 27. 107/1946. kgysz.
(110) Iskolatükör (szerk.: Hudy Endre). Sopron, 1975. 21-22.
(111) U.o. 27.
(112) SVmL XXVI/101. Csornai Állami Általános Iskola. 1.cs. Jegyzõkönyv 1948. aug. 3.
(113) U.o. 64.
(114) SVmL XXVI/102. Csornai Dolgozók Általános Iskolája. 1.cs. Kimutatás 1948. jún. 7.
(115) U.o. 8.
(116) A Rábaköz térszerkezete (szerk.: Rechnitzer János). Csorna-Kapuvár, 1988. 50.