Zsebedics József:
Részletek Kapuvár környéki pusztai iskolák történetébõl

 

A: Név

Pusztai, majori, uradalmi - mindhármat használták, hiszen elõször uradalmi volt, a helységnevek is vegyesek voltak: Öntésmajor, Kistölgyfa-puszta, Miklósmajor. Amikor a plébániára kerültem (1967. aug.) ezt mond-ták: Te leszel a pusztás. Amikor elsõáldozás volt, így kezdtük az ünneplést a kereszt körül (hiszen az iskolakápolna kicsi volt): itt állunk a puszta keresztjénél. Az ott élõ emberek nem szerették, ma sem szeretik, ha a majori kifejezést használjuk. (Számomra ez megy. Amikor idekerültem, a kistölgyfai tanító - Nagy Anna kedvesnõvér - a következõt mondta: Olvassa el Illyés Gyula Puszták népe címû könyvét. Igen jól megismeri õket.)
Szeretnék történetükrõl, munkájukról egy összefoglaló képet adni. Úgy láttam jónak, hogy korszakokra osztottam és így szeretném bemutatni.

B: Története

I. 1. Öntéspuszta - a kapuvári bérnökség által alapított és fenntartott magániskola.
Az Eszterházy Hitbizomány, mely Kapuvártól északra terült el a régi Nagymagyarország területén, nagyon sok apró majorból állott. 1864-ben létrejött az Agricola tõkés részvénytársaság, mely 1870-1910-ig bérbe vette az uradalom nagy részét, melynek 1890-tõl egyedüli bérlõje Báró Berg Gusztáv lett. Ezen részvénytársaság hozzálátott az uradalom gazdasági fellendítéséhez, természetesen a törvényben elõírt alapvetõ iskola megszervezéséhez. Így jött létre az öntéspusztai népiskola. Az 1872. évi kimutatás tartalmazza az elsõ feljegyzéseket, majd az 1873-as már az iskoláról is ír, mely jó karban van, 1870-ben épült. Egy tanterme van. Tankötelezett: 38 fiú, 38 leány. Minden nap iskolába jár 70. Ismétlõ iskola. Tanító: Szabó Kálmán, aki 1846-ban született, tanítói pályára lépett 1867-ben. Felszerelés: 1 falitábla, 1 földgömb és két térkép. Az 1894-es feljegyzés pedig már 92 tanulóról tesz említést. Szabó Kálmán segít a honfoglalás 1000 éves évfordulójára szervezett Éger erdõi kirándulás megszervezésében, melyért a Polgáriskolai igazgatója köszönetet mond neki. 1905-ben kitüntették 30 éves munkájáért, majd nyugdíjba vonult. Õt Smidt Elek követte aki Kapuvárra költözött (Szent László u. 11.) nyugdíjas korában, majd Kiss Vámosi Pál következett. A harmincas években az iskolát átépítették, a kis tornyot, melyben harang volt lebontották, és harangláb épült az artézi kútnál, szembe az iskolával. (Megjegyzem: a kistorony az iskolaépületen állott.) Az épületbõl ma már csak a kápolna falai õrzik ezen nagyon régi iskola emlékét és néhány õsi fa az udvaron. Kiss Vámosi Pál volt az utolsó, aki ezen szépen gondozott tanítólakásban élt, mely magába foglalta az egyosztályos iskolát is. Szép kert, õsi fák, szép szanetli az udvaron. Én még voltam itt vendégségben az 1960-as évek végén. Ez egy nagyon jól jövedelmezõ kántortanítói - mondták az öregek. Egy osztályban folyt a tanítás. Alsósok délelõtt, felsõsök délután. Sok gyermek volt, az összlétszám elérte a 80 fõt. Fegyelem volt, a gyermekeknek tanulniuk kellett. A tanítói állás betöltését a Kapuvári Plébánia végezte. A pályázatokat az irattár õrzi.
Kiegészítés:
A plébánia irattára õriz egy régi dokumentumot, mely Kismartonban íródott 1906-ban. Ez tartalmazza a hercegi pusztai iskolák szabályzatát, mely nyilván feltételezi azt, hogy a hitbizományban több uradalmi iskola is mûködött.

2. Uradalmi iskola Endrédmajorban. Az 1918-as Schematizmus még nem foglalkozik vele, de az 1928-as már egy rövid leírást ad róla. Egy tantermes iskola. Tanító Mórocz Jenõ, tanulók száma 42. Ide hordták össze Agyagos-Gémes, Rábarét, Földvár majrok gyermekeit. Vasúti megállóval is rendelkezett. Itt indult be a sajtüzem, ez külföldi irányítás alatt állott, ide hordták össze az uradalom minden istállójának a tejét lóvasúttal. Késõbb áttelepítik Csermajorba.

3. A Kapuvárhoz közel esõ majrok gyermekeit pedig: Indiamajor, Kistölgyfapuszta Kapuvárra hozták be a fiú és a leányiskolába. A gyermekek szállítása a három iskolába (Öntés, Endrédmajor, Kapuvár) kocsival, késõbb lóvasúttal történt. Sokszor gyalog tették meg a kilómétereket. A hitoktató káplánokat pedig a hercegség szállította.

II. 1945 március (nagy társadalmi változások) után:
A. Megszûnt a hercegi Hitbizomány. Kapuvár és környékét - uradalmi javak, állatállomány, gabonaraktár, kisvasút üzemeltetését a Kapuvárott megalakult un. Hansági Földmûves Szövetkezet vette át, mely kommunista irányítás alatt állott. Ez már nem vállalta, hogy díjtalanul fuvarozza az iskolásokat, valamint a felnõtteket az iskolákba és Kapuvárra a vasárnapi szentmisére. Ekkor jött a nagy lépés: Kérték a községi elöljárókat, hogy találjanak megoldást. Ekkor a meglévõ intézõházakat, tiszttartólakásokat (Kistölgyfa és Földvár) kezdik átalakítani iskolának, természetesen misézõhelynek is a tantermeket. Így alakult ki három iskola: Földvár (nyugati rész), Kistölgyfa (közép), és a már meglévõ, mûködõ Öntés (keleti rész).
Mindhárom iskola egy tantermes volt (két szobát összenyitottak), a tanítás délelõtt és délután folyt. Nem volt nagy a távolság, ezért a gyermekek gyalog is meg tudták közelíteni.
1. Kistölgyfán kezdett: Etlinger József, Bender Margit késõbb csatlakozott hozzá (1946 májusától). Így már ketten tudtak tanítani, megosztva alsóra és felsõre.
2. Az emberek nagy örömére megszervezik a földvári iskolát, melyben Etlinger József (vezetõ) és Horváth Jolán tanítók végzik a munkát.
3. Természetesen az õsi harmadik iskola - az öntési - is mûködik, itt nem volt nagy változás, hiszen Kiss Vámosi Pál vezetésével tovább folyik a munka.
A visszaemlékezések szerint a három iskola aranykora volt ezen idõszak. A kezdet nagy lelkesedése, a szülõk örömteli hozzáállása. A sok színdarab és vidámság, valamint a jó lelkipásztori munka, pezsdülõ életet teremtett a majrokban.
A jó lelkipásztori munka alatt a következõket értem: Nem kellett Kapuvárra bejárni misére. Rendszeres vasárnapi és ünnepi mise az iskolákban, a tanítók ellátják a kántori szolgálatot, betlehemes játékot tanulnak, a káplánok rendszeresen kijárnak hitoktatni. Az emberek építkezni akarnak, jól érzik magukat a nagy változások után. Földváron még a gartaiak is igényelnek házhelyet, hiszen közelebb lesz az északon elterülõ földjeikhez. Bender Margit így emlékszik vissza: "A hetedik X-en túl, ... úgy tûnik életem egyik legszebb szakasza az a három év volt, melyet a Kapuvár községhez tartozó Kistölgyfa major népével együtt élve, iskolájában tanítva töltöttem."

B. Államosítás
Ez azonnal nem éreztette hatását, hiszen messze volt a központtól, a tanítók maradtak. A papokat ugyan kezdték visszaszorítani, de a munka, az élet ment tovább. A gyermekek szerettek iskolába járni, néhányan tovább is tanultak.
1. A három iskola közül Kistölgyfán lett a legerõsebb ideológiai nevelés, itt egy erõs kommunista párt mûködött, mely igyekezett az iskolában is éreztetni erejét. Etlinger helyét a nyúli származású Grünfeld Ferenc tanító töltötte be, aki az államosítások után a plébános ellen fordult - még az újságba is irogatott -, ezzel megrontotta Kistölgyfa jószándékú, egyszerû népét. Mikor megalakul az Állami Gazdaság - ez anyagi fejlõdést hoz Kistölgyfának. Nagy jövõrõl kezdtek álmodni. Szigethy Attila lett az igazgató.
2. Földvárpuszta a Járási Mûvelõdési Osztálynak büntetõ telepe lett, sok tanító váltotta egymást, míg 1951-ben Varga Pál és felesége kezdte meg a tanévet, akik szintén büntetésbõl kerültek oda Fertõdrõl. Alapos és részletes leírásaikból sokat meg lehet tudni a földvári iskoláról. "Az oktatás Mjelnyikov féle szovjet módszerrel folyt, s a nevelõ talpraesettségétõl függött az eredményessége" - olvastam leírásukban.
1952-ben sikerült neki egy megüresedett lakás egyik szobáját iskolacélra megkapnia, ezt tanteremmé alakította. Így a váltakozó tanítást sikerült felszámolnia, az oktatást eredményessé tenni. Megjegyezném: a büntetésbõl odahelyezett tanítók nem bántották a hittant, ahol lehetett segítettek - így nem osztották meg az embereket. Hittek nekik, igazi néptanítók maradtak. Földvárról lett továbbtanuló is: Pajor Jenõ (vitnyéd-rábaréti), aki Sopronba került, néhai Sipõcz Sándorné (szül.: Pénzváltó Éva), aki Budapesten érettségizett.
A gyermekek létszáma fogyott, az emberek fokozatosan költözködtek be Kapuvárra, Agyagosba és Fertõdre, így az iskola 1959-ben megszûnik, vele együtt elköltözik a Varga házaspár is. "Amilyen fájó szívvel költöztünk Isten háta mögötti tanyára feleségemmel, olyan fájó szívvel hagytuk ott, mint pedagógiai mûködésünk legkedvesebb, legeredményesebb helyét..." - hangzik a visszaemlékezés.
Kistölgyfáról tanulni mentek: Szabó László erdész, Nagy Imre ipa-ri tanár (Gyõr), és Varga Katalin (Pölöskeiné) tanító.
3. Az öntésmajori iskola ment tovább, az emberek családi házat építettek, kultúrház is készült, Vámosi Pál ügyesen lavírozott, az emberek szerették, a papok is becsülték.

III. Centralizálás - megkezdõdik a leépülés, erõs az ideológiai behatás.
Az 1956-os forradalmat követõ évek nagy változásokat hoznak. Az emberek úgy érzik, társadalmi változások nem lesznek. Az MSZMP mindent számon kér, mindent megbosszul. A nyugat nem fog segíteni, hosszú távra kell berendezkedni.
A tanítókat is számon kérik. Áthelyeznek, iskolaigazgatókat leváltanak, tanítókat nyugdíjaznak. Az egészen fiatal nemzedék pedig felismeri az érvényesülés gyors útját: párttagság, munkásõrség, majd a Tsz segítése.
Az ideológiai nevelés egyre fontosabb lesz. Megkezdõdik a hitoktatás fokozott kiszorítása.
Gazdasági változás: 1959. február 26. Kapuvár termelõszövetkezeti község lesz.
1. A földvári iskola megszûnt.
2. Kistölgyfán az Állami Gazdaság még jól mûködik, még van pénzük az embereknek, de elhatároztatik a Fertõd-Tõzeggyári Üzemegységhez való csatolás, a nagy centralizálás. A vezetõk, a tehetõsebbek kezdenek elszivárogni. Az emberek pedig Kapuvár felé tekingetnek. A kistölgyfai iskola alsó tagozatos lesz, ide járnak be a miklósmajoriak, és a megmaradt földváriak. Gózonné, majd Nagy Anna kedvesnõvér végzi a munkát.
Megerõsödik Öntés, sõt felfejlõdik. A régi iskolában marad az alsótagozat, csak az öntésiek járnak ide. Az átalakított intézõi lakásban két osztályt hoznak létre (5-6. és 7-8.). Igazgatói iroda lesz, sõt még tanítólakást is kialakítanak. Összegyûjtik a majrok gyermekeit: Öntés, Kistölgyfa és Miklósmajor (felsõsök). Az átszervezett kisvasút szállítja õket.
A tanítás beindul. Szûcs Margit kedvesnõvér alsó, Egyed László, Csermely Anna, Bödecs Pál és Hegyi József felsõ, természetesen Kiss V. Pál, mint igazgató, felsõ. A munka aránylag jól folyik, a gyermekek szívesen járnak, vannak jó színdarabok is, bár van fizikai munka is a tanító földön. Pénz van, hiszen az igazgató gyakran vendégül látja Kapuvár nagyjait. Eredményes és nagyszámú az esti tagozat. Etlinger József a vizsgabizottság elnöke. Sokan kapnak itt hét és nyolc osztályról bizonyítványt. Viccesen öntési szabadegyetemnek nevezték ezt. Néhányan tovább is tanulnak közép és felsõfokú iskolákba (Horváth B. Endre mérnöktanár, Csorna).
Ezen korszak véget ér Kiss V. Pál nyugdíjazásával. Jön az új és jobb iskolavezetés, mely egy rövid ideig felvirágoztatja az iskolát.

IV. Az öntésmajori iskola tanulmányi virágkora

A tanév 1967 õszén az igazgató, Kiss V. Pál tartós betegszabadságával kezdõdött, így a kistölgyfapusztai származású, vidékrõl hazatért Hajner Anna kapott igazgatói megbízatást. Õ tapasztaltságával és nagy lelkesedésével átszervezte a munkát.
Alsóban továbbra is Szûcs Margit orsolyita kedvesnõvér tanít, felsõben pedig Klima Péter, Vámosi Pál helyett pedig Jakabfi Antal, Budapestrõl jött gimnáziumi tanár végzi az oktatást. A gyerekek kezdenek lelkesen tanulni, örömmel járnak iskolába, beindult a továbbtanulás gondolata is. Személyileg ezen esztendõ nem volt gondtalan. Vámosi nehezen adta ki kezébõl a hatalmat, szövetkezett Jakabfival és nehezítették a jó munkát az iskolában.
Az 1968/69-es tanév nehezen indult. Hajner Annát felmentették a megbízatás alól, visszament Zalába, helyette Olaszi Miklósnét (Varga Klára) bízták meg az iskola vezetésével. Õ egy egészen új gárdával kezdte meg a munkát: Zentai Ildikó, Halász Emma és Papp Etelka tanítókkal. A gyermekek versenyekre is jártak, helyezéseket is értek el. Az orosz nyelv tanítása is megkezdõdött, így középfokú iskolákba is szép számmal indultak a három major (Öntés, Kistölgyfa, Miklós) tanulói.
Szívesen mentek a szülõk az iskolába beindított rendezvényekre (anyák napja, karácsony, ballagás), örültek a gyermekeik elért eredményeinek. A továbbtanulók meséltek a gimnáziumokról és a technikumokról, így a jobb tanulók még jobban belendültek, hiszen õk is menni akarnak.
A Hajnerrel beindult új légkör kedvezett a lelkipásztori munkának is. Bár nem voltak a hittan ellenségei, de nem is segítették. Az új hitoktató, Zsebedics József káplán, a plébános engedélyével ministráns csoportokat szervezett (3), késõbb felolvasókat is választott, megszüntetve a régi metódust, az egy-két konvencionális ministráns beosztást. Bár régebben voltak karácsonyi játékok, ismét beindultak, így a szülõk még jobban törõdtek a gyermekek szereplésével. A pártbizottság messze volt, rossz idõben csak kerékpárral, gyalog, vagy a hatalmas idõt igénylõ kisvonattal lehetett megközelíteni, így senki sem okoskodhatott. Ez volt a tanítók kijáró eszköze is.
Ezen utolsó idõszak eredménye lett az, hogy a gyermekek közül többen érettségit szereztek. Felsõfokú iskolát végeztek: Dr. Németh József (retyesz), Horváth R. Margit közgazdász, Kéri Pál tanár és Nagy Imre boltvezetõ. Ezen fiúkból jó papok is lehettek volna. Sajnos Öntésen a gyermekek létszáma megfogyott, így az iskola, benne a felsõtagozat, a végnapjaihoz közeledett. Természetesen a kapuvári Járási Tanács, mint irányító, minden eszközzel igyekezett segíteni az iskola megszûnését. 1971 májusával megszûnik az öntésmajori iskola, megmaradt egyenlõre az alsó, a felsõsök megkezdik a bejárást a kapuvári I. sz. Állami Általános Iskolába. Megindul a találgatás: mi lesz az intézõlakás sorsa? "Visszasüllyedtünk a hercegség idejébe" - mondta nekem egy öreg öntési cseléd, csóválgatva a fejét.
A kistölgyfapusztai iskola is élvezi az öntési virágzását, hiszen hozzá csatolták, az irányítás onnét történik. Nagy Anna, kapuvári születésû Szatmári Irgalmas Nõvér (Babótról helyezték át büntetésül) nagy energiával végzi a tanítást. Minden gyermekhez küldetést érez, mindenkivel akar foglalkozni. A munkanapokon az iskolában lakik, hétvégére bejön a kapuvári bérelt lakásába, az Arany János utcába (Varga B. György). Az 1-4. osztályt tanítja, két major gyermekét (Miklós és Kistölgyfa). Magyar szakos tanár, nagyon szereti Adyt, élvezettel csinálja a gyermekszíndarabokat. Mindenkinek ad valami szerepet, jól tud kiválasztani - így a színdarabokra sokan mennek, mert minden család érdekelve van. Az emberek becsülik, még az erõs pártszervezet is megtûri (................), a közben Fertõdhöz csatolt Állami Gazdaság Kistölgyfai Üzemegységének vezetõje Gyurics János is nagyon segíti. A miklósmajori katonatiszteket is megnyeri, hiszen gyermekeik itt tanulnak.
A hitoktatás is jól megy. Majdnem mindenki hittanos, kivétel a katonák és a nagy párttagok gyermekei. Ezek sokszor ott akarnak maradni az órán. Ezt nem lehet megengedni, a hitoktató nem teszi, de a tanítónak ki kell õket küldeni. Nagy Anna M. Szalézia segíti a hitoktatást, hiszen azokat is beírja a beiratkozáskor, akik elfelejtenek eljönni. Hitoktatás: a gyermekek tanulgatnak, az elsõáldozás nagy ünnep a majorban. Nem férünk be a tanterembe, így a puszták keresztjénél kezdjük. Az asszonyok szépen járnak misére, a férfiak második otthona a kocsma, így misén nem lehet õket látni.

V. Az iskolák meghalása - utolsó fázis.

Meghal Kistölgyfa-puszta. A majrok ürülnek! A fiatalok benõsülnek Kapuvárra, a tehetõsebbeknek elkészül a házuk Kapuvárott, a gyermekek elfogynak, így az iskola végnapjai is meg vannak számolva. Nagy Anna még egy évet rátanít a nyugdíjra, aztán 1971-ben, az öntési felsõtagozattal együtt megszûnik a kistölgyfai iskola is.
A kápolna egyenlõre mûködik még, a nagy ünnepekre még kitakarítják (elûzik az egereket is). Aztán 1974 pünkösdjén elmondatik az utolsó mise, õsszel Koczor Imre fogatával mindent behordanak a plébániára (oltár, szekrény és egyéb), november végén pedig eldózerolják az épületet. Jelenleg (1995) hatalmas gaz van mindenütt, a harangláb is bekerült a múzeum kertjébe, a sellencek (cselédházak) üresen állnak (senkinek sem kellenek).
Amikor autóval arra megyek feltûnik a tábla: Kistölgy-famajor - a nagy gaz, a kisvasút volt emelkedõje, az üres házak, a rogyadozó istállók - számomra azt súgják: íme a virágzó puszta, a híres állami gazdaság, a kedves iskola a gyermekekkel - ez mind a múltté. Megtörtént a magyar falurombolás, itt a határ mellett, ahol száguldanak a márkás gépkocsik - Kistölgyfa meghalt.
Erre a sorsra jutott Miklósmajor is. Még az istállók és a határõrség laktanyája, a lebontásra szánt, düledezõ cselédlakások jelzik (néhány földhözragadt félcigány lakóval), hogy emberek éltek itt.

Az öntési iskola utolsó évei

1971 õszén már csak az alsó tagozat indul be Öntésmajorban. Szûcs Margit kedvesnõvér, mint régi tanerõ vezetésével. Aki átélte a különbözõ korszakokat, nehézségeket és torzsalkodásokat. Igyekezett becsülettel megtenni a dolgát, ezektõl úgy távoltartotta magát, mint egy középkorban élõ szerzetes, tanított, tanított és nevelt - ezért szerették õt az emberek.
A hittan órákon is bent ült az utolsó padban, vagy dolgozatot javított, vagy az irományokat végezte, úgy a gyermekek csendben maradtak. Könnyû volt a hitoktatónak. Lehetett tõle kérdezni, készségesen segített, de magától sohasem szólt bele, korrekt tanító volt. "Kevés a gyermek" - mondogatta, ennek nem lesz jó vége. Az õsi épület a kápolnafülkével, még továbbra is helyet tudott adni az iskolának. A tanítás folyt, hiszen ennek mennie kellett, most már a kapuvári I. sz. Ált. Iskola irányította.
1974. augusztus 31-én nyugdíjba ment Szûcs Margit (1959-74), még az iskolát nem tudták megszüntetni, mert az emberek ragaszkodtak hozzá. 1975-75-ig Vargyas Lajos néptanító mûködött, akit valamikor Kapuvárról az elvtársak elûztek a Gyömöre melletti Ilonkapusztára, mert nem írta alá az iskola államosítását. Nagyon értette a munkáját, hiszen életének jó részét egyszerû emberek között töltötte.
1975/76. év az iskola utolsó esztendeje, kevés gyermekkel, de a kezdõ tanító nagy energiájával végezte a munkát Horváthné Nagy Ildikó. A hitoktató Horváth Ferenc káplán volt, aki többször kedvesen beszélt róla. "Szerették a gyermekek" - mondogatta. Ez az év már ráadás volt, hiszen az iskola sorsa már el volt döntve. Megszûnik, a gyermekek majd bejárnak Kapuvárra. A szülõk ehhez nagy nehezen hozzájárultak, és így már az 1976/77-es tanév a gyermekek számára Kapuvárott kezdõdött a c. osztályokban.

Mi lett az épület sorsa?
Elõször orvosi rendelõ és a kijáró fodrász szobája. Természetesen a misézés folytatódott tovább. Aztán a Kapuvári Tanács néhány vezetõjének jóvoltából (Sipõcz Géza és Dr. Nagy András) misézõhellyé lett átalakítva, késõbb kis templommá átépítve. Jelenleg az egyházközség tulajdona. Egyetlen közösségi ház, ahol az emberek összegyûlnek, a gyermekek ministrálnak és énekelnek. Így a pezsgõ életbõl valami megmaradt. A családi házak - az elöregedett emberekkel - még állnak, újabban a fiatalok megkezdték az építkezéseket - várva a jobb jövõt Öntésmajorban. Talán így tudnám lezárni: 1976-ban meghalt az iskola, vele maghalt sokminden, de az élet megy tovább.

1995. november 10-én, Nagy Szent Leo pápa ünnepén.

Zsebedics József
c. kanonok, kapuvári plébános
volt kapuvári káplán (1967-78)

 

Források (természetesen köszönet érte):

- Németh Ferenc: Kimutatás a sopron-mosonmegyei tankerület 1872-ik évi népiskolai állapotáról, s a hivatalban lévõ néptanítók s tanhatósági személyek névtára. Sopron, 1872.
- Évi jelentés a sopronmegyei iskolatanács 1873-ik évi mûködésérõl s a tankerületi népoktatás állapotáról. Sopron, 1873.
- Schematismus venerabilis cleri almae diocesis Jaurensis. Gyõr, 1934.

- Füzi Imre ny. jegyzõ, Kapuvár, Kossuth u.
- Varga Pál ny. igazgató, tanító, Fertõszéplak
- Fehérváriné Bender Margit Kapuvár
- Szûcs Margit orsolyita kedvesnõvér, tanító, Osli
- Czifrai István fõesperes h., plébános, Farád
- Zentai Ildikó tanító, Kapuvár

Visszaemlékezéseik, mint forrásmûvek a kapuvári plébánia irattárában találhatók. Rinner Sándor és Szûcs Andrea: terület és épületrajzai. Néhány régi fénykép, amit nehéz volt már begyûjteni. Nagy István, Nagy Géza, Horváth Ferenc, Koloszár György és Zsebedics József volt kapuvári káplánok visszaemlékezései.