Gülch Csaba:
Dr. Bánhegyi Jób


1897. március 25-én született Sövényházon. Édesapja, a község burgenlandi származású kántortanítója, fiát a gyõri bencés gimnáziumba iratta. 1914-ben lett a rend tagja, 1921-ben áldozó pap.
Középfokú tanulmányai után a pannonhalmi "hittudományi és tanárképzõ tanfolyam" tanárjelöltje. Sokoldalú érdeklõdésére már ekkor jellemzõek, a fõgimnáziumi önképzõkörben, társai munkáiról írott bíráló-értékelõ dolgozatai. Kritikai érzéke, mûveltsége is megmutatkozik. Mindezek mellett az elméleti "szárnypróbák" mellett, szépirodalmi munkák is születtek tollából. Ezidõbõl való többek között egy történelmi témájú írás (Boldog pillanatok) is, valamint egy másik, drámai feszültséget hordozó történet (Az erdõ mélyén) is.
1925 nyarán, fõapáti megbízásból, több hónapot tölthetett a spanyolországi Lequeitióban, Habsburg Ottó nevelõjeként. Az ifjú trónörökös és a fiatal tanár között bensõséges viszony alakult ki, melynek folytatásaként 1930 augusztusától októberig, Bánhegyi Jób is tagja volt annak az érettségi bizottságnak, akik Ottót vizsgáztatták.(1)
E kellemes "kiruccanás" természetesen csak színesítette azt a tevékenységet, amelyet 1924-tõl, mint a magyar-német irodalomtörténet és mûvészettörténet tanára folytatott.
Soha nem volt vádolható szûklátókörüséggel. Ezt bizonyítják könyvei, valamint a különbözõ folyóiratokban, lapokban megjelent írásai, tanulmányai, illetve elõadásairól tudósító újságcikkek.
Irodalomkritikai, irodalomtörténeti munkái mellett, elõadásai, az ezekrõl szóló beszámolók is bizonyítják nézeteinek újszerûségét, eredetiségét.
Az 1929-ben, a gyõri szabadegyetemen elhangzott,(2) a magyar dráma fejlõdését taglaló, értékes fejlõdésrajza, már párhuzamos megszólalása az ugyanez évben kiadott irodalomtörténetének.(3)
Ahogy az elsõ kötet megjelenése után, egyik kritikában olvashatjuk: "Tud mindent, ismer mindent, de sem a szolgai megalkuvás, sem a mindenáron újszerûség nem kenyere."(4) Majd a késõbbi második kötetet, amely Kisfaludy Károlytól vizsgálja irodalmunkat, ilyen szavakkal illették: ízlés- és ítéletbiztosság, felelõsségérzet.
Az irodalmi korszakolásnál, a személyes jóbarát, a kor egyik jelentõs tudósának, Pintér Jenõ akadémikusnak (5) a koncepcióját követi. Feldolgozási módszere az egyén, illetve az irányzat korba való beillesztése, a folyamatos fejlõdésrajz, amely az egyes alkotókat, világnézetük kialakulásának lencséjén keresztül értékeli. A fejlõdés alapjának háttereként mindig részletes környezetrajzzal erõsíti megállapításait.
1933-tól, a Gyõr kulturális életében jelentõs szerepet játszó Kisfa- ludy Irodalmi Kör rendes tagja, majd 1938-tól alelnöke. Az 1938. november 27.-i elnöki megnyitójában, az irodalmunkban jelenlévõ nemzeti eszmét, annak jelentõségét bizonyítja. Olyan irodalom mellett száll síkra, amely a múlt hagyományaiban gyökeredzik, de a jövõben is nemzeti missziót teljesít. Meglátása szerint csak a hagyományféltés és újító kezdeményezés egészséges szintézisén alapulhat "az örök magyar gondolat".(6)
1939-ben jelent meg másik nagyobb terjedelmû munkája, A magyar nõírók címû. Hiánypótló tudományos feladatra vállalkozott, hisz a kódexmásoló Ráskay Leától a XX. századi Gulácsy Irénig méltatja a nõk irodalmi tevékenységét. Századunk irodalmának jelentõsebb személyiségeit, például Erdõs Renéét, Kaffka Margitot, Berde Máriát, külön fejezetekben értékeli. Forrásértékû munkájának meglátásaival megdönti Gyulai Pál meggyökeresedett felfogását, mely szerint a nõ alkalmatlan mindenféle mûalkotásra. Értékes alkotáslélektani fejtegetései, megállapításai újszerûen világítják meg a nõírók szerepét a magyar epikában.(7)
A nagy összefoglaló mûvek mellett, tanulmányaiban rögzíti kritikusi nézeteit. Különös odafigyeléssel ír a katolikus költészet három jelentõs egyéniségérõl, Harsányi Lajosról, Sík Sándorról, Mécs Lászlóról. A Pannonhalmi Szemlében, valamint a Katolikus Szemlében megjelent összefoglalásain túl, költõi estjeik gyakori bevezetõ elõadója. Mindhármukat a modern magyar katolikus líra megújítójának tartja. Kiemelkedõ tanulmánya Harsányi Lajos költészetét elemzi. (8)
Történeti és esztétikai szempontból vizsgálja az életmû állomásait. Jelentõségét taglalva az 1908-as költõi indulástól végigvezeti a tanulmány megszületéséig, 1934-ig az alkotói pálya eredményeit, irányait. Harsányi lírája akkor indult, amikor Ady Endre is költõi programjával jelentkezett. Bánhegyi Jób Ady hatását is vizsgálja Harsányi költészetében. Remek érvekkel bizonyítja, hogy Harsányi inkább az ismeretlen vetélytárs, mint tanítvány. A tanulmány elévülhetetlen érdeme, néhány vitatható megállapításától eltekintve, hogy a századelõvel induló új lírai törekvések tendenciáit, lehetõségeit rögzíti egy konkrét életmû tükrében, az irányzatok erõvonalai közé illesztve.
Modern irodalomszemlélet, strukturalista építkezésmód érvényesül másik nagyívû munkájában, az 1938-ban megjelent tanulmányban is.(9) A Szent István-motívum vizsgálata a témája, a középkori legendáktól az újkori színmûveken át, egészen a harmincas évek "királydrámájiig". Ez utóbbi korszakot vizsgálva értékeli Sík Sándor, Harsányi Lajos munkáin kívül, Kós Károly, Makkai Sándor István-regényeit is. E tanulmány bizonyítja, hogy Szent István alakja a konkrét történelmi személyiségen túl, minden kor alkotóinak olyan jelképet rejt, amelynek aktuális értelmezése az adott idõszak szellemi légköre szerint alakul. Bánhegyi Jób "szemléje" több száz év irodalmi hagyományait tekinti át, István király életmûvének idõtállóságát, korszerûségét igazolja.
Az eddigi rövid keresztmetszet inkább irodalomtudósi munkásságát értékelte, amelynek legjelentõsebb elismerése, hogy a Szent István Akadémia nyelvtudományi és szépirodalmi osztálya, 1939-ben tagjainak sorába választotta. 1944. március 17.-i felolvasóülésen hallhatták tudóstársai székfoglaló értekezését, amelynek témája Juhász Gyula lírájának metafizikai és vallásos indítékai volt.(10)
Irodalomtörténészi munkássága mellett, mint esztéta is jelentõs. A Gyõri Képzõmûvészeti és Iparmûvészeti Társulat igazgatójaként, vagy mint a gyõri zenei estek bevezetõ elõadója, legalább olyan fontos munkát végzett. Biztos ítélettel hívta fel a közönség figyelmét az értékre és vetette el az arra érdemtelent.(11)
Külön tudományos értékelést érdemelne elméleti teológiai dolgozatainak sora is.
Az 1979. július 18.-i halálával, egy rendkívül termékeny tudósi pálya ért véget. Jó lenne tudni, hogy a tíz éves évforduló, alkalmat ad másoknak is arra, hogy e gazdag életmû részleteit feltárva, méltó helyet nyer századunk tudománytörténetében.


Jegyzetek:

(1) Dr. Bánhegyi Jób: A királyi család környezetében. Pannonhalmi Szemle 1930/4. 353-357.
(2) Gyõri Hírlap 1929. október 30. Szabadegyetemi elõadások 4.
(3) Dr. Bánhegyi Jób: A magyar irodalom története I-II. Szent István Könyvek, Bp., 1930.
(4) Nemzetnevelés 1929. június 15. Könyvtár 190.
(5) Pintér Jenõ irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke volt. Fõ mûve: A magyar irodalom története. (Révai Kislexikona alapján, 798.)
(6) Dr. Bánhegyi Jób: Irodalmunk és a nemzeti eszme. Gyõri Nemzeti Hírlap, 1938. november 30.
(7) Gyõri Nemzeti Hírlap, 1939. december 22. Magyar nõírók a tudományos kritika tükrében 3.
(8) Dr. Bánhegyi Jób: Harsányi Lajos költészete. Pannonhalmi Szemle, 1934/1. 1-8.
(9) Dr. Bánhegyi Jób: Szent István alakja irodalmunkban. Pannonhalmi Szemle 1938/1. 1-11.
(10) Dunántúli Hírlap, 1944. március 24. Dr. Bánhegyi Jób székfoglalója a Szent István Akadémián
(11) Esztétaként is írt tanulmányokat. Sajnos kéziratban maradt az 1968-ban, Szapudi-Laendler István festõmûvészrõl készült dolgozata, amely legjobb bizonyítéka lehetne hozzáértésének.