Dr. Varga József:
Vázlat báró Berg Gusztáv portréjához

Ha valaki Kapuvár történelmében, s annak is a 19. század második felében lezajlott eseményeivel foglalkozik, lépten-nyomon találkozik a város egyik díszpolgárának nevével: báró Berg Gusztáv. Századunkban már készült róla szobor, a temetõi kápolna egyik díszes üvegablakát az õ tiszteletére készíttette a hálás utókor, s immár másodízben neveztek el róla utcát Kapuváron. Nevét máig õrzi az Osli melletti Gusztáv-major, példaértékû életútja elõtt tisztelettel hajtják meg fejüket az iskolások, amikor síremlékén meggyújtják az emlékezés mécseseit.
1828. december 17-én született a hajdani Hannover királyság Klausthal nevû városkája mellett: Leuterbergben (1), ahol édesapja, báró Berg Ödön a királyi erdészetnél állt alkalmazásban. Az 1800-ban Göttingenben született Berg Ödön megszerezte az osztrák nemességet, majd a bárói rangot is 1838-ban (2). Gusztáv édesanyja, akivel Berg Ödön 1825. augusztus 23-án Klausthalban lépett házasságra, a helybéli születésû báró Hammerstein-Equord Matild.
Gusztáv nem járt nyilvános elemi iskolába, szüleitõl és házi tanítóitól sajátította el az elemi ismereteket, majd 1844-ben, azaz 15 éves korában íratták be a klausthali gimnáziumba. E gimnázium tantestülete fõleg a klasszikus humán mûveltség ápolására fordított nagy gondot, így tovább mélyült a fiatal Berg Gusztáv szüleitõl kapott mûveltsége. Azonban csak két évig járhatott ebbe a gimnáziumba, mert édesapját, aki kiváló elméleti felkészültséggel és elismert gyakorlati szaktudással rendelkezett, a szász király 1846-ban meghívta a Drezda melletti Tharandtba, a Királyi Szász Gazdasági és Erdészeti Akadémia vezetésére. Gusztáv ekkor szüleivel és 9 testvérével együtt Tharandtba került, majd rövidesen Freibergbe ment, ahol folytatta tanulmányait. 1848 húsvétja táján kiváló eredménnyel zárta a gimnáziumot. Tanulóévei alatt a mûvelt szülõk, a házitanítók és a két gimnáziumban eltöltött évek hatására Berg Gusztáv mintegy kettõs mûveltségre tett szert. Egyrészt a klasszikus humán mûveltség terén jeleskedett, másrészt kialakult benne a természet szeretete, a természettudományok iránti komoly és elmélyült érdeklõdése. Szinte örökölte az erdészet és a bányászat iránti vonzalmat, az oldhatatlan tudásvágyat. A humán és a természettudományos mûveltség

Báró Berg Gusztáv

együttese alakította ki benne azt az élete végéig jellemzõ nemes vonását, hogy minden egyes probléma megoldásakor lépésrõl-lépésre haladva, logikus láncolatot képezve kereste az okokat, a specifikumokat, hogy aztán kreatív ötleteivel és humánus gondolataival épp ilyen logikus, természetes és kézenfekvõ, ugyanakkor sokszor a kor gyakorlatát messze megelõzõ, elõremutató megoldást találjon.
A gimnázium befejezését követõen édesapja példáját követve egy évig gyakornokként dolgozott Freinbergben a bányában, majd beiratkozott a bányász akadémiára. Itt olyan neves professzorok irányítása alatt szerezte korszerû természettudományos ismereteit, akiknek nevét a tudománytörténet azóta is számontartja. Ilyen volt Cotta Bernát professzor, a híres geológus (földtan tudós), valamint Breithaut professzor, kora legismertebb minera-lógusa (ásványok szakértõje). Akadémiai tanulmányait 1852-ben kiváló minõsítéssel zárta (3), és az államvizsgát követõen bányamérnökként kezdte meg mûködését Henkel-Dannersmark gróf kõszénbányáinál (Porosz-Szilézia).
Még akadémiai évei alatt ismerte meg a freibergi születésû, nálánál 6 évvel fiatalabb, "szépségérõl híres" Strehle Annát, a "freibergi hölgyek legkiválóbbikát", akit aztán 1854. július 9-én nõül vett (4). Házasságukból három gyermek született: 1859-ben Steierhofban született egyetlen fiúk Max (Maximilián, Miksa), majd 1863-ban Bécsben Márta, s végül 1875-ben Kapuváron Anna (Mimi).
A gyermekek születési helyébõl is látható, hogy Berg Gusztáv és neje nem maradtak Freiberben. Ugyanis a fiatal báró tudása és szorgalma révén hamarosan ismert mérnökké lett. S amikor a Császári és Királyi Szabad Osztrák Államvasutak Társasága kiépítette vasútvonalát Marcheggtõl Budapesten át Búzásig, s megszervezte az oraviczai állami bányásztelepet, Berg Gusztáv lett a steiendorfi kõszénbányák igazgatója. Mint igazgató és nagytudású mérnök új tárnákat tárt fel Steierdorfban és Animán, majd röviddel ezt követõen szakértelme elismeréséül Bécsbe vitték s a bányák vezérigazgatóságában lett a bányaügyek referense. Itt óriási mennyiségû átfogó ismeret birtokába jutott a bányászatról, de egészében láthatta az akkori Magyarország mezõgazdaságának helyzetét is. De nemcsak átlátta, érdeklõdött is iránta. Már 1855-ben is járt Magyarországon, de elsõ benyomásai kellemetlenek voltak. Míg Budapestre ért, háromszor motozták meg a zsandárok, s mint késõbb elmondta: a vasút oly nyomorult állapotban volt, hogy csak félelemmel telve vette azt igénybe (5). Aztán Krassó vármegyében (ma Románia) cseh "vendég-munkások" ellenállása miatt volt csak rövid életû egy gazdasági vállalkozása. Ezután az 1860-as évek legelején Hont vármegye vendégszeretetét élvezhette, s "folyton kék egét", mely azonban a szörnyû szárazság miatt nem kedvezett terve megvalósításának, ami nem volt más, mint magyar földön létrehozni egy olyan mezõgazdasági mintagazdaságot, melyet megcsodálhat a fejlett nyugati világ is.
Élete következõ s egyben végsõ állomása lett Kapuvár. Ugyanis Schulhof József és egy Wirker nevû udvari tanácsos 1861-ben 29 évre bérbe vette az Esterházy hercegi hitbizomány részét alkotó, négy négyzetmérföld területû kapuvári uradalmat. Bérletüket azonban csakhamar megbontották és Schulhof olyan személyt keresett, akiben jellem, tudás, szakértelem, szorgalom, kitartás, állhatatosság mind együtt van. Ekkor gondolt a még Steiendorfban megismert Berg báróra, s hívta õt Kapuvárra. Így 1864-ben Berg Gusztáv átvette a kapuvári uradalom vezetését. Kapuvárra költözött feleségével és két gyermekével, beköltözött a kastélyba, s ettõl kezdve élete egybefonódott a Rábaköz, de különösen Kapuvár életével. Itt született legkisebb gyermekük, s röviddel ezt követõen itt halt meg felesége is. Magyarország lett új hazája, s ez a vidék élvezte alkotó gondolatainak, tevékeny életének minden hasznát. A Rábaköz népe szívesen fogadta, itt nem voltak ellenségeskedõ "vendégmunkások" nem volt szárazság, de amint egyik visszaemlékezésében mondta: "De volt víz, sok víz és egerek!"(6) A sikerért tehát meg kellett küzdenie. Õ küzdött, dolgozott, s ennek eredményeként lett - mint dr. Kövér Fidél írta róla - a "kapuvári uradalom kiváló bérlõje..., kinek úttörõszerep jutott a Hanság mocsarainak kultúrterületté alakítása. Mint zseniális, pénzzel rendelkezõ német mérnök... hozzálátott a kapuvári hercegi uradalom elhanyagolt gazdaságának rendbehozatalához: elsõsorban a belvizek levezetéséhez szükséges csatornahálózatot fektette le, meghonosítja a gazdasági forgórendszert, rendszeresen trágyáztatja a földeket, gõzgéppel dolgozik, gõzekét vásárolt, a gazdasági termelés gyorsabb lebonyolítása végett 12 km hosszú iparvasúttal gazdaságát az 1875-ben létesített, Gyõr-Sopron felé vezetõ vasút... állomásához kapcsolja..."(7)
Tetteit, környékünket gazdagító alkotásait felsorolni is kevés jelen írás terjedelme. Tegyünk említést - talán éppen az elõbb említett visszaemlékezéséhez kapcsolódva - a Hanság vizeivel való küzdelmeirõl, melynek révén "egészen elváltoztatta a majort és környékét... a sok víz, melyen átgázolni kellett, eltûnt..."(8) Komoly szerepelt vállalt a Hanság mocsarainak lecsapolásában. E téren hol pótolta, hol pedig kiegészítette a Rábaszabályozó Társaság, illetve az ennek elõtte 1870. szeptember 26-án alakult Rábabizottság munkáját (9). Elsõsorban az 1886-ban megkezdett, majd 1892-96 között végzett ezirányú tevékenységét, tehát éveken át tartó szívós mûködését kell kiemelnünk. S az eredmények közül a Szegedi csatorna (Jend) kiépítését, a Kis-Rába alá épített szifonnal, a Vallai csatorna (Új Répce) kiásatását, a Fertõ csatornába épült duzzasztózsilip építését, melynek révén lehetõvé vált a Rába-szabályozás hátrányainak kivédése, a Hanságnak és az Éger erdõnek a teljes kiszáradástól való megmentése. Egy kisebb jelentõségûnek tûnõ munkája során is jól érzékelhetõ ügybuzgalma, gondolkodásmódja. Amikor 1871-ben Sopron vármegye bizottmánya elrendelte a vízlevezetõ árkok kitisztogatását, a kapuvári béruradalom igazgatósága nevében Berg Gusztáv válaszul összefogott Acsalag és Farád községekkel s a kiadott feladat kiegészítését kérte. Ugyanis, mint azt a báró kimutatta: a bõsárkányi határon áthaladó "canalisban a víznek esése nincsen".(10) Ezért új csatorna ásatását indítványozta, mondván: "...és míg ezen új vízvezetõ árok ki nem ásattatik, addig ... a megyei canalis kitisztogatását nem teljesítjük." A kezdeményezés eredményeként a megyebizottmány 1870. október 23-án elrendelte az új csatorna kiásását. A határozat megérkezését követõ második napon (november 23.) Berg báró már össze is hívta az érdekelteket, sõt e megbeszélésre már készen hozta magával a munkálatokhoz készített lejtmérési tervet, a pénzügyi tervet, s az ártérre számítandó költségvetési tervezetet. Továbbá arra is hajlandó volt, hogy az érintett 12 település összes költségét megelõlegezze, s két év haladékot adjon annak kamatmentes megfizetésére. Mi több: arról is beszámolt, hogy már meg is kezdette a munkákat, amit a csornai tiszttartó Gyulassy Gyula által igazolt számlákkal bizonyított is. Majd megválasztották a Rábabizottság egy 4 tagú albizottságát, mely báró Berg Gusztáv aktív résztvételével 1872. szeptember 30-án a munkálatok teljes befejezésérõl számolhatott be! Az eset érdekessége, hogy a községek (Acsalag, Bõsárkány és Garta kivételével) a munkálatok befejeztével már nem akartak fizetni, ezért az ügy még Baross Gábor államtitkárnál is megfordult. Végülis több mint 10 évvel a csatornázást követõen a renitens községek kénytelenek voltak megfizetni a jóindulatú kölcsön rájuk esõ részét.
Itt érdemes megemlíteni a bárónak egy másirányú, de ugyancsak vízzel kapcsolatos tevékenységét: Az 1892. évi kolerajárványt követõen õ szorgalmazta, hogy létesítsenek artézi kutat Kapuváron. 1893. évi javaslata alapján megindultak a vizsgálatok és a mérések, és végül Kapuvár elsõ artézi kútja 1899. szeptember 10-én került átadásra a polgáriskola udvarán.(11) De ugyancsak õ fúratott kutat Öntésmajorban, Földvármajorban, Gusztáv majorban, stb.
Az uradalom mocsaras területei, esõs idõben szinte járhatatlan útjai, s a gazdaság fellendítésének vágya sarkallták õt arra, hogy felvesse a vasút gondolatát. 1867-ben elsõként foglalkozott a Gyõrt Nagycenkkel összekötõ vasútvonal kiépítésének gondolatával.(12) Ostffy Pál alispánnal összefogva 1870-ben a kapuvári várkastélyba hívta megbeszélésre azokat, akik az ügyért tehettek valamit. Ennek eredményeként Batthyányi Géza gróf elnöklete alatt az ülésen egy, a feladatot végrehajtó bizottságot alapítottak, melynek vezetésére Berg bárót kérték fel. Irányításával részletes tanulmányt készítettek, majd a vasút nyomvonalát is kijelölték. A tettet azonban már nem õk fejezték be, kezdeményezésük még 1872-76 között beolvadt az Erlanger báró által vezetett GYSEV tervbe, s ennek részeként valósult meg. Berg Gusztáv mint az Agricola bérgazdaság igazgatója, szívesen támogatta a vasút építését, viszonzásul a vonalat úgy tervezték, hogy az közvetlenül a bérgazdaság földjei mellett haladjon. A kapuvári parasztság és a szomszéd községek viszont ellenezték ezt az elgondolást, így került a "vaspálya Kapuvártól délre" Garta község déli határához.(13) E megoldás viszont nem igazából jelentett kedvezõ feltételt a cukorrépa termelésnek, hiszen a vasúttól mintegy 9 km-re voltak a jól termõ területek. Berg Gusztáv elõször utakat építtetett, de jól látta, hogy csak az olcsó és minden idõjárástól függetlenül használható szállításmód hozhat végsõ megoldást. Ezért megbízására Negro Alberto, a Rábaszabályozó Társulat gépészmérnöke Öntésmajor belsõ szállításaihoz tervezett egy keskenyvágányú vasutat. Majd 1878-ban Meiszner Károly mérnökkel készíttette el a keskenyvágányú, lóvontatású vasút tervét, melyhez kiegészítésként úgynevezett repülõvágányokat is alkalmaztak a répaszállítás megkönnyítésére és meggyorsítására. A mezõgazdasági vasút építésérõl, alkalmazásának hasznáról Berg báró szívesen beszélt ismerõseinek és elõszeretettel írt róla hazai és külföldi szaklapokban.(14) Késõbb a mezõgazdasági hasznosításon túl személyszállításra is alkalmassá tette ezt az úgynevezett "Villám vasutat" (elnevezés az elsõ vontatásra betanított ló, Villám nevébõl), szállították a munkásokat, a kiránduló iskolásgyermekeket, a kialakított mintagazdaság megtekintésére vagy a vadászatokra érkezõ elõkelõ vendégeket.
S bár tevékenysége elsõsorban a bérgazdaság reorganizációjára, valódi mintagazdasággá alakítására irányult, széles látókörû gondolkodóként sosem fenyegette õt az egyoldalúság, a szakbarbarizmus: õ jól látta a fáktól az erdõt, a gazdaság érdekeinek messzemenõ szemmeltartása mellett is látta az embert, a dolgozó egyszerû embert, akiknek házat és iskolát épített, s a munkatársakat, akiknek számtalan alkalommal fejezte ki elismerését és köszönetét.
Mint iskolaalapítót kétféle értelemben is említenünk kell: egyrészt átvitt értelemben, másrészt konkrét iskola, iskolák létrehozójaként és támogatójaként. Mintagazdaságában olyan iskolát teremtett, amelybe messze földrõl jöttek tanulni, tapasztalatot gyûjteni. Így például 1898-ban, amikor német mezõgazdasági szakemberek küldöttsége érkezett hazánkba, a német gazdák Egan Lajos vezetésével Kapuvárra látogattak, hogy európai szintû mintagazdaságot tanulmányozhassanak.(15) De olyan kitûnõ tanítványok is az õ keze alatt tanulmányozták a modern gazdálkodás fortélyait, mint dr. Liebenber Adolf udvari tanácsos, a bécsi Hochschule für Bodenkultur rektora, a császári birtokok kormányzója; Kayszler Károly, a párizsi Institut Agromomia tanára; Weber Rezsõ, aki gróf Esterházy Móricz gazdasági központjának igazgatója lett; Kölcsey Kende Zsigmond a Szatmár megyei földbirtokos; Kokas József, aki József fõherceg kisjenõi uradalmának felügyelõje volt; Gyulassy Imre, aki Frigyes fõherceg móvári uradalmának gazdatisztje volt; a Rábaközben jól ismert Sugár Sándor, a hercegi hitbizomány csornai uradalmának bérlõje, stb.
1870-ben a béruradalom öntésmajori központjában báró Berg Gusztáv építtetett iskolát az ispánlak és a négy modern cselédház mellé. A téglából épített, fazsindellyel fedett, egy tantermes iskolába jártak a környék majorjaiban dolgozók gyermekei. Mindjárt az induláskor képzett tanítót állított a báró az uradalmi iskola élére, Szabó Kálmán személyében. S hogy nem is akármilyen szinten mûködött ez az iskola, az abból kiderül, hogy a törvény által elõírt tananyagon túl "háziipart" is tanultak a nebulók, "amennyiben a tanonczok szalmakalap fonásában és a leánykák kötésben nyertek oktatást".(16) Nem véletlen, hogy az esperesi kerület 37 iskolája között az elõmenetelt tekintve a negyedik helyre sorolták az öntési iskolát, melyet a báró élete végéig fenntartott.
Az õ közbenjárására és szorgalmazásának eredményeként létesült 1884-ben a kapuvári polgáriskola is. A gondolat már 1882-ben megszületett, majd 1884-ben a báró vezetésével létrejött egy 21 tagú bizottság, melynek áldozatos, célratörõ és gyors munkája révén, "a kormány munificzencziája" mellett s helyi közösségek támogatásával létrejött a kapuvári Magyar Királyi Állami Polgári Fiú- és Leányiskola. A báró által vezetett részvénytársaság mindehhez tízezer forinttal is hozzájárult. Berg Gusztáv érdemeinek elismeréseként Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter kinevezte õt a 12 fõs iskolai gondnokság elnökévé. Mint ilyen napi kapcsolatban volt az iskolával, annak tantestületével, tanulóival és vezetésével. Megszámlálhatatlan esetben kisebb-nagyobb összegekkel (jutalmak, tandíjak biztosítása, felszerelések vásárlása, stb.) segítette a polgári iskola és a vele kapcsolatos tanoncképzés mûködését, õ szorgalmazta az 1889-ben elkészített új iskola megépítését is.(17) De ugyancsak az õ tervei alapján és hathatós anyagi támogatásával újították fel a kapuvári rk. elemi iskolát is 1889-ben.
S hogy mennyire sokrétû tevékenységet fejtett ki, szemléltesse egy korántsem teljes felsorolás: 1864-ben ellátta az uradalmat megfelelõ számú és minõségû épülettel; 1869-ben az uradalmi bérlõtársulatot Agricola néven részvénytársasággá alakította; 1872-ben kezdeményezõje volt a Sopron-megyei Elsõ Takarékpénztárnak (Õ volt a kapuvári alelnök, 1878-tól haláláig pedig elnöke); 1873-ban megalakította a Kapuvár-Gartai Önkéntes Tûzoltó Egyletet (Õ az elsõ elnökük is); 1873-tól bérelte a boldogasszonyi uradalmat (a bécsi világkiállításon e gazdaságáért a legfõbb elismerést nyerte); 1877-tõl rendszeresítette a kapuvári hetivásárt; 1878-ban megalakította a kapuvár-gartai Utcavilágítási Egyesületet; 1879-ben résztvett és kitüntetések sokaságával jutalmazták a székesfehérvári kiállításon; 1881-ben megvásárolta a Tolnai-Uradalmat; 1881-ben létrehozta Kapuváron a járásbíróságot, idetelepíttette a telekkönyvi hivatalt is; 1881-ben létrehozta a Casinót, (melynek elsõ, s többször újraválasztott elnöke); 1883-ban gazdasági kiállítást szervezett Kapuváron; 1883-ban megszerezte a magyar honpolgárságot; 1885-ben feltûnést keltõ cikket írt a vámszerzõdésrõl (Die Zoll-Novelle von Marz 1885 und Ihre Bedeitung für die Landwirtschaft Ungarns); 1886-ban vadászaton fogadta Rudolf trónörököst; 1882-ben felvetette a kapuvári közkórház alapításának gondolatát, majd 1887-tõl az elkészült intézmény úgynevezett kórházbizottságának elnöke lett; 1889-tõl eredményesen alkalmazta a gõzekét; 1890-ben az országban elsõként a veszkényi tehenészetben õ alkalmazta az itatókészüléket, ellátta Sopron város központi tejcsarnokát tejjel, kezdeményezte a soproni kísérleti telep kialakítását; 1893-ban résztvett a chichagói világkiállításon és több hónapos tanulmányutat tett Amerikában; 1894-ben megírta An meine Lieben in der Heimat címû könyvét; 1897-ben jelent meg Bécsben majd Párizsban a kapuvári uradalmat bemutató tanulmánya; 1900-ban a párizsi világkiállításon Grand Prix díjat nyert; 1901-ben a francia kormány Becsületrend Tisztikeresztjével tüntette ki; 1896-ban élenjárt a milleneumi ünnepség kapuvári szervezésében, utakat építtetett, megszervezte az öntési szeszgyárat (1892); irányította gõzmalom-rekonstrukciót (1891); telefonvonallal kötötte össze a gazdaság egyes majorjait (1892-ben); a protestáns istentisztelet számára kápolnát alakított ki a várban (1893-ban)... és még hosszan sorolhatnánk!
Csoda e, hogy amikor 1898 decemberében a 70. születésnapját ünnepelte "olyan mozgalomnak volt szemtanúja a csendes város, amilyent még nem látott".(18) Itt voltak akkor - családján kívül - kiterjedt gazdaságának tisztjei, nagyszámú cselédsége, Kapuvár egész társadalma és a megye elõkelõsége. A köszöntõk sorában ott szerepelt a veszkényi uradalom 64 éves hajdúja, Szûcs András, az öntési iskolások hiánytalan serege, a hatóságok, testületek és egyesületek képviselõi. E napon 110 sürgönyt és 97 üdvözlõlevelet kézbesített számára a posta, köztük többek között Darányi Ignácnak a földmûvelésügyi miniszternek, valamint Esterházy Miklósnak a levelét is. Tûzijáték, taracklövés, díszebédek, szerenád, fogadások és üdvözlõbeszédek, Csillag Jancsi sárvári bandájának muzsikája, nõegyleti dísztagsági oklevél, s jókívánságok végtelen sora.
Cserpes István községi bíró ekkor adta át báró Berg Gusztávnak azt a díszes oklevelet, mely õt mint a város tiszteletreméltó jótevõjét Kapuvár díszpolgárává nyilvánította. S báró Berg Gusztáv büszkén vallotta magát kapuvárinak, magyarnak, s könnyekig meghatódott a sok-sok szeretetet és ragaszkodást érezve. (Amikor Scherer Gyulától, a polgáriskola elsõ igazgatójától búcsúzott, azt kérte a tantestülettõl, hogy unokáit is jó magyarokká neveljék.)
Féltõ gonddal tette el emlékei közé a gazdatisztek és cselédek fényképeit, melyet ajándékba kapott tõlük. Õ is egy-egy dedikált fényképpel kedveskedett az 1898. december 16-17-én, valamint 25-én tartott születésnapi ünnep valamennyi résztvevõjének.
Aztán 1899-ben a 71. születésnapját már csak szûk családi körben ünnepelte. Amikor a helyi sajtó jókívánságait fejezte ki, a következõt is megjegyezte: "A nemes és jószívû fõúr egészségi állapotában örvendetes jobbulás állott be..."
1900. február 18-án így tudósított a Rábaközi Közlöny: "Báró Berg Gusztáv hosszú betegségébõl felépülve, több hónapi tartózkodásra Grazba utazott. Kívánjuk, hogy viruló egészségben, teljes erõben térhessen vissza."
1901-ben Lukácsi Lajos gartai szobrászmûvész mellszobrot mintázott róla, amit aztán 1902. május 1-én szép ünnepség keretében leplezett le a polgáriskola zenetermében Szabó Károly királyi tanfelügyelõ.
Élete utolsó évében még mindig maradandót alkotott. A késõbb róla elnevezett utcában (ma dr. Lumnitzer Sándor utca), a zárdaiskolával szemben, az 1874-ben épült régi, egy termes szerény óvoda helyett új, korszerû, tágas és jól felszerelt "kisdedóvót" építtetett, melyet a városnak adományozott.
Az óvodát 1903. október 25-én gróf Széchenyi Miklós avatta fel, mivel báró Berg Gusztáv példaértékû élete 1903. augusztus 4-én lezárult.
A vadosfai evangélikus lelkészi hivatal anyakönyvi bejegyzésének 1903. évi 45. sorszámú bejegyzésénél olvashatunk a halál idõpontjáról. A halált okozó betegséget ugyan nem tüntették fel, de feljegyezték, hogy a temetés augusztus 6-án történt a kapuvári temetõben.
Síremlékén e mondat mintegy összefoglalja egész életét:

"Amit gondolt - okosság,
amit érzett - jóság,
amit mondott - igazság."

Jegyzetek:

(1) Rábaközi Hírlap 1898. december 18.
(2) Gudenus János József: A magyarországi fõnemesség XX. századi genealógiája. Natura Kiadó, Budapest. 157.p.
(3) Rábaközi Hírlap i.m.
(4) Gudenus János József: i.m.
(5) Sopron, 1883. február 7.
(6) Sopron i.m.
(7) Dr. Kövér Fidél: A Hanság földrajza
(8) Historica Domus, kézirat. Osli Plébániahivatal k.j.n.
(9) Rábaközi Hírlap i.m.
(10) Pájer Imre: A Bõsárkányi kanális. Soproni Szemle, 1989/1. 72.p.
(11) Polgáriskolai Értesítõ az 1898/99. tanévre Kapuvár, k.j.n.
(12) Rábaközi Hírlap i.m.
(13) Lovas Gyula: A hansági gazdasági vasút. Sopron, 1975. 3. p.
(14) Vö.: Centralblatt für Eisenbahnen und Dampfschiffahrt 1880/92. Gazdasági Mérnök 1880. 4.évf. 4.,7. és 8. szám
(15) Rábaközi Hírlap i.m.
(16) Báró Berg Gusztáv: Az öntésmajori uradalom. Gazdasági Mérnök 1880/7.
(17) Polgáriskolai értesítõk: 1884/85-1903/4
(18) Rábaközi Hírlap i.m.