Dr. Varga József:
Vázlat báró Berg Gusztáv portréjához
Ha valaki Kapuvár történelmében, s annak is a 19.
század második felében lezajlott eseményeivel foglalkozik,
lépten-nyomon találkozik a város egyik díszpolgárának
nevével: báró Berg Gusztáv. Századunkban
már készült róla szobor, a temetõi kápolna
egyik díszes üvegablakát az õ tiszteletére
készíttette a hálás utókor, s immár
másodízben neveztek el róla utcát Kapuváron.
Nevét máig õrzi az Osli melletti Gusztáv-major,
példaértékû életútja elõtt tisztelettel
hajtják meg fejüket az iskolások, amikor síremlékén
meggyújtják az emlékezés mécseseit.
1828. december 17-én született a hajdani Hannover királyság
Klausthal nevû városkája mellett: Leuterbergben (1), ahol
édesapja, báró Berg Ödön a királyi erdészetnél
állt alkalmazásban. Az 1800-ban Göttingenben született
Berg Ödön megszerezte az osztrák nemességet, majd a
bárói rangot is 1838-ban (2). Gusztáv édesanyja,
akivel Berg Ödön 1825. augusztus 23-án Klausthalban lépett
házasságra, a helybéli születésû báró
Hammerstein-Equord Matild.
Gusztáv nem járt nyilvános elemi iskolába, szüleitõl
és házi tanítóitól sajátította
el az elemi ismereteket, majd 1844-ben, azaz 15 éves korában íratták
be a klausthali gimnáziumba. E gimnázium tantestülete fõleg
a klasszikus humán mûveltség ápolására
fordított nagy gondot, így tovább mélyült a
fiatal Berg Gusztáv szüleitõl kapott mûveltsége.
Azonban csak két évig járhatott ebbe a gimnáziumba,
mert édesapját, aki kiváló elméleti felkészültséggel
és elismert gyakorlati szaktudással rendelkezett, a szász
király 1846-ban meghívta a Drezda melletti Tharandtba, a Királyi
Szász Gazdasági és Erdészeti Akadémia vezetésére.
Gusztáv ekkor szüleivel és 9 testvérével együtt
Tharandtba került, majd rövidesen Freibergbe ment, ahol folytatta
tanulmányait. 1848 húsvétja táján kiváló
eredménnyel zárta a gimnáziumot. Tanulóévei
alatt a mûvelt szülõk, a házitanítók
és a két gimnáziumban eltöltött évek hatására
Berg Gusztáv mintegy kettõs mûveltségre tett szert.
Egyrészt a klasszikus humán mûveltség terén
jeleskedett, másrészt kialakult benne a természet szeretete,
a természettudományok iránti komoly és elmélyült
érdeklõdése. Szinte örökölte az erdészet
és a bányászat iránti vonzalmat, az oldhatatlan
tudásvágyat. A humán és a természettudományos
mûveltség
Báró Berg Gusztáv
együttese alakította ki benne azt az élete végéig
jellemzõ nemes vonását, hogy minden egyes probléma
megoldásakor lépésrõl-lépésre haladva,
logikus láncolatot képezve kereste az okokat, a specifikumokat,
hogy aztán kreatív ötleteivel és humánus gondolataival
épp ilyen logikus, természetes és kézenfekvõ,
ugyanakkor sokszor a kor gyakorlatát messze megelõzõ, elõremutató
megoldást találjon.
A gimnázium befejezését követõen édesapja
példáját követve egy évig gyakornokként
dolgozott Freinbergben a bányában, majd beiratkozott a bányász
akadémiára. Itt olyan neves professzorok irányítása
alatt szerezte korszerû természettudományos ismereteit,
akiknek nevét a tudománytörténet azóta is számontartja.
Ilyen volt Cotta Bernát professzor, a híres geológus (földtan
tudós), valamint Breithaut professzor, kora legismertebb minera-lógusa
(ásványok szakértõje). Akadémiai tanulmányait
1852-ben kiváló minõsítéssel zárta
(3), és az államvizsgát követõen bányamérnökként
kezdte meg mûködését Henkel-Dannersmark gróf
kõszénbányáinál (Porosz-Szilézia).
Még akadémiai évei alatt ismerte meg a freibergi születésû,
nálánál 6 évvel fiatalabb, "szépségérõl
híres" Strehle Annát, a "freibergi hölgyek legkiválóbbikát",
akit aztán 1854. július 9-én nõül vett (4).
Házasságukból három gyermek született: 1859-ben
Steierhofban született egyetlen fiúk Max (Maximilián, Miksa),
majd 1863-ban Bécsben Márta, s végül 1875-ben Kapuváron
Anna (Mimi).
A gyermekek születési helyébõl is látható,
hogy Berg Gusztáv és neje nem maradtak Freiberben. Ugyanis a fiatal
báró tudása és szorgalma révén hamarosan
ismert mérnökké lett. S amikor a Császári és
Királyi Szabad Osztrák Államvasutak Társasága
kiépítette vasútvonalát Marcheggtõl Budapesten
át Búzásig, s megszervezte az oraviczai állami bányásztelepet,
Berg Gusztáv lett a steiendorfi kõszénbányák
igazgatója. Mint igazgató és nagytudású mérnök
új tárnákat tárt fel Steierdorfban és Animán,
majd röviddel ezt követõen szakértelme elismeréséül
Bécsbe vitték s a bányák vezérigazgatóságában
lett a bányaügyek referense. Itt óriási mennyiségû
átfogó ismeret birtokába jutott a bányászatról,
de egészében láthatta az akkori Magyarország mezõgazdaságának
helyzetét is. De nemcsak átlátta, érdeklõdött
is iránta. Már 1855-ben is járt Magyarországon,
de elsõ benyomásai kellemetlenek voltak. Míg Budapestre
ért, háromszor motozták meg a zsandárok, s mint
késõbb elmondta: a vasút oly nyomorult állapotban
volt, hogy csak félelemmel telve vette azt igénybe (5). Aztán
Krassó vármegyében (ma Románia) cseh "vendég-munkások"
ellenállása miatt volt csak rövid életû egy
gazdasági vállalkozása. Ezután az 1860-as évek
legelején Hont vármegye vendégszeretetét élvezhette,
s "folyton kék egét", mely azonban a szörnyû
szárazság miatt nem kedvezett terve megvalósításának,
ami nem volt más, mint magyar földön létrehozni egy
olyan mezõgazdasági mintagazdaságot, melyet megcsodálhat
a fejlett nyugati világ is.
Élete következõ s egyben végsõ állomása
lett Kapuvár. Ugyanis Schulhof József és egy Wirker nevû
udvari tanácsos 1861-ben 29 évre bérbe vette az Esterházy
hercegi hitbizomány részét alkotó, négy négyzetmérföld
területû kapuvári uradalmat. Bérletüket azonban
csakhamar megbontották és Schulhof olyan személyt keresett,
akiben jellem, tudás, szakértelem, szorgalom, kitartás,
állhatatosság mind együtt van. Ekkor gondolt a még
Steiendorfban megismert Berg báróra, s hívta õt
Kapuvárra. Így 1864-ben Berg Gusztáv átvette a kapuvári
uradalom vezetését. Kapuvárra költözött
feleségével és két gyermekével, beköltözött
a kastélyba, s ettõl kezdve élete egybefonódott
a Rábaköz, de különösen Kapuvár életével.
Itt született legkisebb gyermekük, s röviddel ezt követõen
itt halt meg felesége is. Magyarország lett új hazája,
s ez a vidék élvezte alkotó gondolatainak, tevékeny
életének minden hasznát. A Rábaköz népe
szívesen fogadta, itt nem voltak ellenségeskedõ "vendégmunkások"
nem volt szárazság, de amint egyik visszaemlékezésében
mondta: "De volt víz, sok víz és egerek!"(6)
A sikerért tehát meg kellett küzdenie. Õ küzdött,
dolgozott, s ennek eredményeként lett - mint dr. Kövér
Fidél írta róla - a "kapuvári uradalom kiváló
bérlõje..., kinek úttörõszerep jutott a Hanság
mocsarainak kultúrterületté alakítása. Mint
zseniális, pénzzel rendelkezõ német mérnök...
hozzálátott a kapuvári hercegi uradalom elhanyagolt gazdaságának
rendbehozatalához: elsõsorban a belvizek levezetéséhez
szükséges csatornahálózatot fektette le, meghonosítja
a gazdasági forgórendszert, rendszeresen trágyáztatja
a földeket, gõzgéppel dolgozik, gõzekét vásárolt,
a gazdasági termelés gyorsabb lebonyolítása végett
12 km hosszú iparvasúttal gazdaságát az 1875-ben
létesített, Gyõr-Sopron felé vezetõ vasút...
állomásához kapcsolja..."(7)
Tetteit, környékünket gazdagító alkotásait
felsorolni is kevés jelen írás terjedelme. Tegyünk
említést - talán éppen az elõbb említett
visszaemlékezéséhez kapcsolódva - a Hanság
vizeivel való küzdelmeirõl, melynek révén "egészen
elváltoztatta a majort és környékét... a sok
víz, melyen átgázolni kellett, eltûnt..."(8)
Komoly szerepelt vállalt a Hanság mocsarainak lecsapolásában.
E téren hol pótolta, hol pedig kiegészítette a Rábaszabályozó
Társaság, illetve az ennek elõtte 1870. szeptember 26-án
alakult Rábabizottság munkáját (9). Elsõsorban
az 1886-ban megkezdett, majd 1892-96 között végzett ezirányú
tevékenységét, tehát éveken át tartó
szívós mûködését kell kiemelnünk.
S az eredmények közül a Szegedi csatorna (Jend) kiépítését,
a Kis-Rába alá épített szifonnal, a Vallai csatorna
(Új Répce) kiásatását, a Fertõ csatornába
épült duzzasztózsilip építését,
melynek révén lehetõvé vált a Rába-szabályozás
hátrányainak kivédése, a Hanságnak és
az Éger erdõnek a teljes kiszáradástól való
megmentése. Egy kisebb jelentõségûnek tûnõ
munkája során is jól érzékelhetõ ügybuzgalma,
gondolkodásmódja. Amikor 1871-ben Sopron vármegye bizottmánya
elrendelte a vízlevezetõ árkok kitisztogatását,
a kapuvári béruradalom igazgatósága nevében
Berg Gusztáv válaszul összefogott Acsalag és Farád
községekkel s a kiadott feladat kiegészítését
kérte. Ugyanis, mint azt a báró kimutatta: a bõsárkányi
határon áthaladó "canalisban a víznek esése
nincsen".(10) Ezért új csatorna ásatását
indítványozta, mondván: "...és míg ezen
új vízvezetõ árok ki nem ásattatik, addig
... a megyei canalis kitisztogatását nem teljesítjük."
A kezdeményezés eredményeként a megyebizottmány
1870. október 23-án elrendelte az új csatorna kiásását.
A határozat megérkezését követõ második
napon (november 23.) Berg báró már össze is hívta
az érdekelteket, sõt e megbeszélésre már
készen hozta magával a munkálatokhoz készített
lejtmérési tervet, a pénzügyi tervet, s az ártérre
számítandó költségvetési tervezetet.
Továbbá arra is hajlandó volt, hogy az érintett
12 település összes költségét megelõlegezze,
s két év haladékot adjon annak kamatmentes megfizetésére.
Mi több: arról is beszámolt, hogy már meg is kezdette
a munkákat, amit a csornai tiszttartó Gyulassy Gyula által
igazolt számlákkal bizonyított is. Majd megválasztották
a Rábabizottság egy 4 tagú albizottságát,
mely báró Berg Gusztáv aktív résztvételével
1872. szeptember 30-án a munkálatok teljes befejezésérõl
számolhatott be! Az eset érdekessége, hogy a községek
(Acsalag, Bõsárkány és Garta kivételével)
a munkálatok befejeztével már nem akartak fizetni, ezért
az ügy még Baross Gábor államtitkárnál
is megfordult. Végülis több mint 10 évvel a csatornázást
követõen a renitens községek kénytelenek voltak
megfizetni a jóindulatú kölcsön rájuk esõ
részét.
Itt érdemes megemlíteni a bárónak egy másirányú,
de ugyancsak vízzel kapcsolatos tevékenységét: Az
1892. évi kolerajárványt követõen õ
szorgalmazta, hogy létesítsenek artézi kutat Kapuváron.
1893. évi javaslata alapján megindultak a vizsgálatok és
a mérések, és végül Kapuvár elsõ
artézi kútja 1899. szeptember 10-én került átadásra
a polgáriskola udvarán.(11) De ugyancsak õ fúratott
kutat Öntésmajorban, Földvármajorban, Gusztáv
majorban, stb.
Az uradalom mocsaras területei, esõs idõben szinte járhatatlan
útjai, s a gazdaság fellendítésének vágya
sarkallták õt arra, hogy felvesse a vasút gondolatát.
1867-ben elsõként foglalkozott a Gyõrt Nagycenkkel összekötõ
vasútvonal kiépítésének gondolatával.(12)
Ostffy Pál alispánnal összefogva 1870-ben a kapuvári
várkastélyba hívta megbeszélésre azokat,
akik az ügyért tehettek valamit. Ennek eredményeként
Batthyányi Géza gróf elnöklete alatt az ülésen
egy, a feladatot végrehajtó bizottságot alapítottak,
melynek vezetésére Berg bárót kérték
fel. Irányításával részletes tanulmányt
készítettek, majd a vasút nyomvonalát is kijelölték.
A tettet azonban már nem õk fejezték be, kezdeményezésük
még 1872-76 között beolvadt az Erlanger báró
által vezetett GYSEV tervbe, s ennek részeként valósult
meg. Berg Gusztáv mint az Agricola bérgazdaság igazgatója,
szívesen támogatta a vasút építését,
viszonzásul a vonalat úgy tervezték, hogy az közvetlenül
a bérgazdaság földjei mellett haladjon. A kapuvári
parasztság és a szomszéd községek viszont ellenezték
ezt az elgondolást, így került a "vaspálya Kapuvártól
délre" Garta község déli határához.(13)
E megoldás viszont nem igazából jelentett kedvezõ
feltételt a cukorrépa termelésnek, hiszen a vasúttól
mintegy 9 km-re voltak a jól termõ területek. Berg Gusztáv
elõször utakat építtetett, de jól látta,
hogy csak az olcsó és minden idõjárástól
függetlenül használható szállításmód
hozhat végsõ megoldást. Ezért megbízására
Negro Alberto, a Rábaszabályozó Társulat gépészmérnöke
Öntésmajor belsõ szállításaihoz tervezett
egy keskenyvágányú vasutat. Majd 1878-ban Meiszner Károly
mérnökkel készíttette el a keskenyvágányú,
lóvontatású vasút tervét, melyhez kiegészítésként
úgynevezett repülõvágányokat is alkalmaztak
a répaszállítás megkönnyítésére
és meggyorsítására. A mezõgazdasági
vasút építésérõl, alkalmazásának
hasznáról Berg báró szívesen beszélt
ismerõseinek és elõszeretettel írt róla hazai
és külföldi szaklapokban.(14) Késõbb a mezõgazdasági
hasznosításon túl személyszállításra
is alkalmassá tette ezt az úgynevezett "Villám vasutat"
(elnevezés az elsõ vontatásra betanított ló,
Villám nevébõl), szállították a munkásokat,
a kiránduló iskolásgyermekeket, a kialakított mintagazdaság
megtekintésére vagy a vadászatokra érkezõ
elõkelõ vendégeket.
S bár tevékenysége elsõsorban a bérgazdaság
reorganizációjára, valódi mintagazdasággá
alakítására irányult, széles látókörû
gondolkodóként sosem fenyegette õt az egyoldalúság,
a szakbarbarizmus: õ jól látta a fáktól az
erdõt, a gazdaság érdekeinek messzemenõ szemmeltartása
mellett is látta az embert, a dolgozó egyszerû embert, akiknek
házat és iskolát épített, s a munkatársakat,
akiknek számtalan alkalommal fejezte ki elismerését és
köszönetét.
Mint iskolaalapítót kétféle értelemben is
említenünk kell: egyrészt átvitt értelemben,
másrészt konkrét iskola, iskolák létrehozójaként
és támogatójaként. Mintagazdaságában
olyan iskolát teremtett, amelybe messze földrõl jöttek
tanulni, tapasztalatot gyûjteni. Így például 1898-ban,
amikor német mezõgazdasági szakemberek küldöttsége
érkezett hazánkba, a német gazdák Egan Lajos vezetésével
Kapuvárra látogattak, hogy európai szintû mintagazdaságot
tanulmányozhassanak.(15) De olyan kitûnõ tanítványok
is az õ keze alatt tanulmányozták a modern gazdálkodás
fortélyait, mint dr. Liebenber Adolf udvari tanácsos, a bécsi
Hochschule für Bodenkultur rektora, a császári birtokok kormányzója;
Kayszler Károly, a párizsi Institut Agromomia tanára; Weber
Rezsõ, aki gróf Esterházy Móricz gazdasági
központjának igazgatója lett; Kölcsey Kende Zsigmond
a Szatmár megyei földbirtokos; Kokas József, aki József
fõherceg kisjenõi uradalmának felügyelõje volt;
Gyulassy Imre, aki Frigyes fõherceg móvári uradalmának
gazdatisztje volt; a Rábaközben jól ismert Sugár Sándor,
a hercegi hitbizomány csornai uradalmának bérlõje,
stb.
1870-ben a béruradalom öntésmajori központjában
báró Berg Gusztáv építtetett iskolát
az ispánlak és a négy modern cselédház mellé.
A téglából épített, fazsindellyel fedett,
egy tantermes iskolába jártak a környék majorjaiban
dolgozók gyermekei. Mindjárt az induláskor képzett
tanítót állított a báró az uradalmi
iskola élére, Szabó Kálmán személyében.
S hogy nem is akármilyen szinten mûködött ez az iskola,
az abból kiderül, hogy a törvény által elõírt
tananyagon túl "háziipart" is tanultak a nebulók,
"amennyiben a tanonczok szalmakalap fonásában és a
leánykák kötésben nyertek oktatást".(16)
Nem véletlen, hogy az esperesi kerület 37 iskolája között
az elõmenetelt tekintve a negyedik helyre sorolták az öntési
iskolát, melyet a báró élete végéig
fenntartott.
Az õ közbenjárására és szorgalmazásának
eredményeként létesült 1884-ben a kapuvári
polgáriskola is. A gondolat már 1882-ben megszületett, majd
1884-ben a báró vezetésével létrejött
egy 21 tagú bizottság, melynek áldozatos, célratörõ
és gyors munkája révén, "a kormány munificzencziája"
mellett s helyi közösségek támogatásával
létrejött a kapuvári Magyar Királyi Állami
Polgári Fiú- és Leányiskola. A báró
által vezetett részvénytársaság mindehhez
tízezer forinttal is hozzájárult. Berg Gusztáv érdemeinek
elismeréseként Trefort Ágoston közoktatásügyi
miniszter kinevezte õt a 12 fõs iskolai gondnokság elnökévé.
Mint ilyen napi kapcsolatban volt az iskolával, annak tantestületével,
tanulóival és vezetésével. Megszámlálhatatlan
esetben kisebb-nagyobb összegekkel (jutalmak, tandíjak biztosítása,
felszerelések vásárlása, stb.) segítette
a polgári iskola és a vele kapcsolatos tanoncképzés
mûködését, õ szorgalmazta az 1889-ben elkészített
új iskola megépítését is.(17) De ugyancsak
az õ tervei alapján és hathatós anyagi támogatásával
újították fel a kapuvári rk. elemi iskolát
is 1889-ben.
S hogy mennyire sokrétû tevékenységet fejtett ki,
szemléltesse egy korántsem teljes felsorolás: 1864-ben
ellátta az uradalmat megfelelõ számú és minõségû
épülettel; 1869-ben az uradalmi bérlõtársulatot
Agricola néven részvénytársasággá
alakította; 1872-ben kezdeményezõje volt a Sopron-megyei
Elsõ Takarékpénztárnak (Õ volt a kapuvári
alelnök, 1878-tól haláláig pedig elnöke); 1873-ban
megalakította a Kapuvár-Gartai Önkéntes Tûzoltó
Egyletet (Õ az elsõ elnökük is); 1873-tól bérelte
a boldogasszonyi uradalmat (a bécsi világkiállításon
e gazdaságáért a legfõbb elismerést nyerte);
1877-tõl rendszeresítette a kapuvári hetivásárt;
1878-ban megalakította a kapuvár-gartai Utcavilágítási
Egyesületet; 1879-ben résztvett és kitüntetések
sokaságával jutalmazták a székesfehérvári
kiállításon; 1881-ben megvásárolta a Tolnai-Uradalmat;
1881-ben létrehozta Kapuváron a járásbíróságot,
idetelepíttette a telekkönyvi hivatalt is; 1881-ben létrehozta
a Casinót, (melynek elsõ, s többször újraválasztott
elnöke); 1883-ban gazdasági kiállítást szervezett
Kapuváron; 1883-ban megszerezte a magyar honpolgárságot;
1885-ben feltûnést keltõ cikket írt a vámszerzõdésrõl
(Die Zoll-Novelle von Marz 1885 und Ihre Bedeitung für die Landwirtschaft
Ungarns); 1886-ban vadászaton fogadta Rudolf trónörököst;
1882-ben felvetette a kapuvári közkórház alapításának
gondolatát, majd 1887-tõl az elkészült intézmény
úgynevezett kórházbizottságának elnöke
lett; 1889-tõl eredményesen alkalmazta a gõzekét;
1890-ben az országban elsõként a veszkényi tehenészetben
õ alkalmazta az itatókészüléket, ellátta
Sopron város központi tejcsarnokát tejjel, kezdeményezte
a soproni kísérleti telep kialakítását; 1893-ban
résztvett a chichagói világkiállításon
és több hónapos tanulmányutat tett Amerikában;
1894-ben megírta An meine Lieben in der Heimat címû könyvét;
1897-ben jelent meg Bécsben majd Párizsban a kapuvári uradalmat
bemutató tanulmánya; 1900-ban a párizsi világkiállításon
Grand Prix díjat nyert; 1901-ben a francia kormány Becsületrend
Tisztikeresztjével tüntette ki; 1896-ban élenjárt
a milleneumi ünnepség kapuvári szervezésében,
utakat építtetett, megszervezte az öntési szeszgyárat
(1892); irányította gõzmalom-rekonstrukciót (1891);
telefonvonallal kötötte össze a gazdaság egyes majorjait
(1892-ben); a protestáns istentisztelet számára kápolnát
alakított ki a várban (1893-ban)... és még hosszan
sorolhatnánk!
Csoda e, hogy amikor 1898 decemberében a 70. születésnapját
ünnepelte "olyan mozgalomnak volt szemtanúja a csendes város,
amilyent még nem látott".(18) Itt voltak akkor - családján
kívül - kiterjedt gazdaságának tisztjei, nagyszámú
cselédsége, Kapuvár egész társadalma és
a megye elõkelõsége. A köszöntõk sorában
ott szerepelt a veszkényi uradalom 64 éves hajdúja, Szûcs
András, az öntési iskolások hiánytalan serege,
a hatóságok, testületek és egyesületek képviselõi.
E napon 110 sürgönyt és 97 üdvözlõlevelet
kézbesített számára a posta, köztük többek
között Darányi Ignácnak a földmûvelésügyi
miniszternek, valamint Esterházy Miklósnak a levelét is.
Tûzijáték, taracklövés, díszebédek,
szerenád, fogadások és üdvözlõbeszédek,
Csillag Jancsi sárvári bandájának muzsikája,
nõegyleti dísztagsági oklevél, s jókívánságok
végtelen sora.
Cserpes István községi bíró ekkor adta át
báró Berg Gusztávnak azt a díszes oklevelet, mely
õt mint a város tiszteletreméltó jótevõjét
Kapuvár díszpolgárává nyilvánította.
S báró Berg Gusztáv büszkén vallotta magát
kapuvárinak, magyarnak, s könnyekig meghatódott a sok-sok
szeretetet és ragaszkodást érezve. (Amikor Scherer Gyulától,
a polgáriskola elsõ igazgatójától búcsúzott,
azt kérte a tantestülettõl, hogy unokáit is jó
magyarokká neveljék.)
Féltõ gonddal tette el emlékei közé a gazdatisztek
és cselédek fényképeit, melyet ajándékba
kapott tõlük. Õ is egy-egy dedikált fényképpel
kedveskedett az 1898. december 16-17-én, valamint 25-én tartott
születésnapi ünnep valamennyi résztvevõjének.
Aztán 1899-ben a 71. születésnapját már csak
szûk családi körben ünnepelte. Amikor a helyi sajtó
jókívánságait fejezte ki, a következõt
is megjegyezte: "A nemes és jószívû fõúr
egészségi állapotában örvendetes jobbulás
állott be..."
1900. február 18-án így tudósított a Rábaközi
Közlöny: "Báró Berg Gusztáv hosszú
betegségébõl felépülve, több hónapi
tartózkodásra Grazba utazott. Kívánjuk, hogy viruló
egészségben, teljes erõben térhessen vissza."
1901-ben Lukácsi Lajos gartai szobrászmûvész mellszobrot
mintázott róla, amit aztán 1902. május 1-én
szép ünnepség keretében leplezett le a polgáriskola
zenetermében Szabó Károly királyi tanfelügyelõ.
Élete utolsó évében még mindig maradandót
alkotott. A késõbb róla elnevezett utcában (ma dr.
Lumnitzer Sándor utca), a zárdaiskolával szemben, az 1874-ben
épült régi, egy termes szerény óvoda helyett
új, korszerû, tágas és jól felszerelt "kisdedóvót"
építtetett, melyet a városnak adományozott.
Az óvodát 1903. október 25-én gróf Széchenyi
Miklós avatta fel, mivel báró Berg Gusztáv példaértékû
élete 1903. augusztus 4-én lezárult.
A vadosfai evangélikus lelkészi hivatal anyakönyvi bejegyzésének
1903. évi 45. sorszámú bejegyzésénél
olvashatunk a halál idõpontjáról. A halált
okozó betegséget ugyan nem tüntették fel, de feljegyezték,
hogy a temetés augusztus 6-án történt a kapuvári
temetõben.
Síremlékén e mondat mintegy összefoglalja egész
életét:
"Amit gondolt - okosság,
amit érzett - jóság,
amit mondott - igazság."
Jegyzetek:
(1) Rábaközi Hírlap 1898. december 18.
(2) Gudenus János József: A magyarországi fõnemesség
XX. századi genealógiája. Natura Kiadó, Budapest.
157.p.
(3) Rábaközi Hírlap i.m.
(4) Gudenus János József: i.m.
(5) Sopron, 1883. február 7.
(6) Sopron i.m.
(7) Dr. Kövér Fidél: A Hanság földrajza
(8) Historica Domus, kézirat. Osli Plébániahivatal k.j.n.
(9) Rábaközi Hírlap i.m.
(10) Pájer Imre: A Bõsárkányi kanális. Soproni
Szemle, 1989/1. 72.p.
(11) Polgáriskolai Értesítõ az 1898/99. tanévre
Kapuvár, k.j.n.
(12) Rábaközi Hírlap i.m.
(13) Lovas Gyula: A hansági gazdasági vasút. Sopron, 1975.
3. p.
(14) Vö.: Centralblatt für Eisenbahnen und Dampfschiffahrt 1880/92.
Gazdasági Mérnök 1880. 4.évf. 4.,7. és 8. szám
(15) Rábaközi Hírlap i.m.
(16) Báró Berg Gusztáv: Az öntésmajori uradalom.
Gazdasági Mérnök 1880/7.
(17) Polgáriskolai értesítõk: 1884/85-1903/4
(18) Rábaközi Hírlap i.m.